Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

valami titokzatos tant tradálja, a melynek hiányzik az éltető ereje és kritikai élénksége. Igy aztán skepsis és konfesszionálizmus öli meg a hitéletet, s gátolja az evan­géliom üdvözítő hatását és erejét. Az Egidy-féle mozgalom napnál világosabban bizonyít állításaink igazságai mellett! Ugylátszik, a német protestáns theologia fokozato­san halad a hiternyedés veszedelmes lejtőjen. A Kultur­kampf s a Canossába induló Bismarck-féle egyházpolitika idején nem tudta kifejteni azt az evangéliomi erőt, mely a protestantizmusnak sarizmatikus alaptulajdonát képezi. Jött a Hammerstein-Kleist-Stöcker-féle javaslat, majd a a szerencsétlen Zedlitz-féle felekezetieskedő népiskolai tör­vényjavaslat, s a német protestántizmus mit sem tett a maga ügyének megszilárdítására, sőt inkább theologiai pártharcokban gyengítette következetesen a maga sáncait. Végül a Harnack-féle vita teljes nyomorúságában tárja elénk a német protestántizmus képét, Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. Nagy Lajos emlékezete. 1893. február 13-án este földi életének utolsó napját végezte be Nagy Lajos, nyugalmazott törvényszéki elnök. Életideje 75 év. Született Árvát falva kisded köz­ségében szabad székely szüléktől, kik a gyermek tehet­séges voltát korán felismervén, a kebli iskoláztatás végez­tével fiók nevelését a székely udvarhelyi kollégiumra bizták. Itten végezte a mai elemi és középiskolai tanfolyam­nak megfelelő akkori nyolc osztályt, s a mai érettségi vizsgálattal egyenértékű, diákfelvételi vizsgálatot is dicsé­retesen kiállván, föllépett a bölcseleti tanfolyamra. Innen azonban az eszményiség iránt kiváló előszeretettel meg­áldott lelket iljui heve két más tanulótársával, u. m. Feleld Miklóssal és Csiszár Istvánnal egyetemben 1837-ben a szinészeti pályára ragadta. De néhány évre terjedő vándorszinészkedése azon meggyőződést érlelte meg lelkében, hogy visszatérjen az elhagyott kollégiumba és ott a jogi tanfolyamon tanulását tovább folytassa. A jogi tanfolyam végeztével akkori rendtartás szerint átlépett a theologiai tanfolyamra s két év alatt azt is végezvén: kancellariára ment. Átélte az 1848-ik és 1849-ik évek örömeit és szomorúságait. Az 50-es évek kezdetével állami szolgálatba lépett, s mindvégig abban is maradt, szolgálván leginkább az igazság-szolgáltatás terén, még pedig évtizedeken át, mint törvényszéki elnök, mig ezelőtt néhány évvel nyugalomba lépvén: itten Székely-Udvarhelyen családi otthonában vonta meg magát. De nemcsak a polgári társadalomban szolgálta hazáját, hanem mint református ember igaz buzgalommal szol­gálta egyházi társadalmát is, abban különösen az iskola­ügyet. Évtizedeken át gondnoka, néhány év óta épen főgondnoka volt a reformátusok székelyudvarhelyi kollé­giumának, s mint a mely intézet őt is nevelte, ügyei iránt annyira érdeklődött, hogy a 60-as években rendes jogtanár hiánya miatt helyettes tanári minőségben a jogász­ifjuság érdekében még rendes előadások tartására is vállalkozott. Általában szólva csaknem 300 év óta működő nevelő­intézetünknek általános emberi, magyar nemzeti és protes­táns hitfelekezeti tekintetben itten a székelyföldön nél­külözhetetlensége iránt annyira meg volt győződve, hogy ennek érdekében minden lehető áldozatra kész volt. Nagyon lelkén viselte a helybeli reformált egyház­község sorsát is, s szintúgy örvendezett, látván, hogy egyházközségünk félszázados szerencsétlenségének a küszö­bön álló papválasztás által talán ma-holnap vége lesz. De az egyetemes társadalom alapját az ős társa­dalom teszi. Ezt pedig vezeti az értelmiségben elől álló elem. Ennek nemesbítésére is kiváló gondja volt. E célból vállalkozott a helybeli kaszinó alelnöki tisztére, s Török Albert főispánnal kezet fogva, több lelkes tagtárs lankadatlan buzgalmával sikerült a 32 éves kaszinót uj életre indítani, elannyira, hogy a mult évről átjött 40—43 tagból álló létszám ma már csaknem ötannyira emelkedett. És a nemes lélek, kinek a szellemi munka ma is élvezet volt, nincs többé! Keblébe fogadta azon sír, a melyben korán elköltözött két kis fián kívül ezelőtt 23 évvel eltemetett kedves életpárja, Técsi Itebi nyugszik, kiről a 40-es években egy önképzőköri költeményében ugy emlékezett volt meg: Éget a nap, éget a nap, Fejeden a szalmakalap Meggyulásától remegek ! . Ott pihennek immár mind a négyen egy közös sír­ban, s az életben maradt három gyermek mindenike nagy­korúságot érve, elég erős szembenézni az élet bajaival. Temetését mai napon Menyhárt András esperes és Bod Károly kollégiumi tanár végezték, a halotti gyüle­kezet is méltó lévén az elhunyt egyéniségéhez. Sz.-Udvarhelyt, 1893. február 15. Szakács Mózes. IRODALOM. ** A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi kormányzatban, különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira és a katholikus autonomiára. Irta Beksics Gusztáv. Budapest. 1893. az Athenaeum kiadása, 108 lap, ára 1 frt. — Aktuális kérdéseket komolyan és tudományosan tárgyaló politikai s különösen egyházpolitikai röpirat. Tíz fejezetből áll. melyek a történelmi jogról, a nemzet és korona jogairól, a föntartott jogokról, a katho­likus egyház közjogi állásáról, a legfőbb kegyúri jogról, a pápa megerősítési jogáról, a jus placeti-ról. a katho­likus autonómiáról s a legfőbb felügyeleti jogról szólnak. Jobbára tehát azokról a kérdésekről, melyeket Lapunk

Next

/
Thumbnails
Contents