Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

a család virágai, gyümölcsei; ők a bánat éjjelében a vigasztalás csillagsugárai; ők adják a férfinak az erőt a munkára, van kiért dolgozzam, kiért küzdjek, szenvedjek; a nőnek: van kiért fáradjak, viraszszak, gondoskodjam, tűrjek. A gyermekek a férj és nő között a legerősebb kapocs. Ha valamiben különköznének, talán ellenkeznének; ha kedvetlenség, unalom, meghasonlás, talán gyűlölet érzése is férkőzhetnék közéjök: van, a mi kiengesztelje, összetartsa; a mi a verítékezőt fáradalmaival, a tűrőt sérelmeivel kibékítse. Ha az élettől elkedvetlenednek, van, a mi ismét kedvessé tegye nekik az életet; van, a mi ahhoz csatolja, a miért élni, fáradni, tűrni érdemes: gyermekeik vannak, vérökből való vér, a magoké — a magok hasonmásai — ők magok, kicsiben. A magok gyermekkorának képét látják bennök megelevenedni s életök komor estéje, öregkoruk képe földerül a gondolatra: nem mindenestől halunk meg, nemünk, emlékünk, életünk munkája nem vész el halálunkkal. Íme a gyermekek jelentősége, magának az őket létrehozó házasságnak a jelentősége a családban. Szász Károly. Nyilt levél Garzó Gyulához. Nagy örömmel olvastam e Lap legutóbbi számában közleményedet, mely a Gyomán megkezdett vallásos estélyekről tudósítja a lap olvasóit. Örültem először annak, hogy volt bátorságtok megkísérteni, hogy vájjon kedvező fogadtatásra talál-e vidéki közönségünknél az, a mi a fővárosban jól sikerül? Mert sokan a vidékiek közül attól félnek, hogy kudarcot vallanak, s meg akarván óvni magukat a szégyentől, kísérletet sem tesznek. Íme, a ti kezcleményezéstek eredményében meg van ennek a cáfolata és egyszersmind a buzdítás a munkának megkezdéséhez. Nem akarok arról beszélni, mily nagy szükség van híveinknek ilynemű vezetésére, oktatására mindenkor ugyan, mert mindig vannak dolgok, a miket szószékből el nem mondhatunk, ilyen alkalommal pedig megmondhatjuk; de különösen a mai viszonyok követelik s híveink is várják, hogy szóljunk hozzájuk azokról a napi kérdésekről is, melyek izgalomban tartják az országot. És csakis itt e helyen lehet megmagyarázni, hogy valamint maga a mi mesterünk a békeség fejedelme, ugy nekünk is békeségre kell törekednünk, nem csak szóval, hanem magunkviseletével és tetteinkkel is. Engedd meg, hogy itt röviden szóljak a pesti vallásos estélyekről. Mi pestiek két egymásután következő évben tartottunk vallásos estélyeket minden héten szerdán este. Kezdtük énekkel, imával, azután szabad előadás vagy felolvasás vallásos vagy a vallással, egyházi élettel szoros kapcsolatban levő tárgyról, végül ima és zárének következett E mi estélyeinket legnagyobb részben az intelligencia látogatta, a nép közül néhány nő s egy-két férfi jelent meg. Holott azt kívántuk volna, hogy népünk is részt vegyen estélyeinkben. Népünk távolmaradása kedvetlenül hatolt reánk. Csak a mult évben tudtam meg ennek az okát, A mult év elején ugyanis egy küldöttség jött hozzám az iparos-osztályból azzal a kéréssel, hogy segíteném őket egy tervöknek keresztülvitelében, mely egy »közmivelődési, betegsegélyező és temetkezési egylet« alakítása lenne a református iparosok és munkások körében. Midőn a közművelődési céljuk iránt kérdést tettem, azt mondották: mi felolvasásokat, előadásokat akarnánk hallani, énekkart kívánnánk magunk közül alakítani, a templomi és majd halotti énekeket tanulni s elhalt társaink temetésénél énekelni; felolvasást és előadást pedig azért kívánnánk mi — mondják tovább —, mert mi a szerdai felolvasásokra el nem mehetünk, munkásemberek vagyunk, s ha talán egyik-másik végzi is akkorra a munkáját, mikor a felolvasás kezdődik, ki van fáradva s öltözködnie is kellene, egyszóval: nekünk az nem alkalmas stb. Ez az egylet már megalakult, működését megkezdette. A gimnáziumi lanár urak közül Szalay Károly és Szádeczkv Gyula urak ajánlkoztak előadások tartására. Haypál Benő s.-lelkész ur tartott két felolvasást, Szalay Károly ur eddig egy előadást. Ez ügy támogatására megkértem Szász Károly püspök urat is, ki tudvalevőleg minden jó és nemes ügyet pártol és segít. Avagy nem az idők jele-e ez, hogy maga a nép jő hozzánk lelki eledelt kérni? A népnek kell e szerint alkalmat nyújtani arra, hogy a vallásos estélyekben részt vehessen. Erre nézve a tervem következő. A vallásos estélyeket ezután vasárnap kell tartanunk, hogy ezeken a munkás osztály is jelen lehessen és pedig oly helyen, a hol sokan elférnek. Ez a hely a templom. E célból a Ganz-gyárhoz fordulunk, hogy templomunkat villamvilágításra rendezze be, a mire a téli esketések szempontjából is szükségünk van. De ezekkel nem untatlak tovább. Ezeket azért mondottam el, hogy a mi beléletünknek egy kis részét megvilágítsam. Most jövök arra, a mi egyházunk lelkészi karát érdekli. Hiszem, hogy lelkésztársaink közül sokat az is gátol a vallásos estélyek megkezdésében, hogy nem tudja, mit adjon hallgatóságának, s