Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

viszontagságai, ostroma azt meg nem másíthatják, meg nem semmisíthetik -— sok vizek el nem olthatnák e szerelmet, a folyóvizek árjai sem moshatnák el azt — és végre nem vehető meg áron, mert csak a viszonzásban van meg ára — ha valaki minden gazdagságát adná is e szeretetért — mégis megvetnék azt (Én. VIII. 7.). Ez a kölcsönös, hő és állandó szeretet a házasság legfőbb feltétele s legbiztosabb alapja; — de nem az egyetlen. A természetek s egyéniségek egyezése, vagy jobban mondva összeillősége szintén megkívántatik hozzá. Nem a teljes azonosság, sőt inkább a különbségek, sőt ellentétek szülik meg ezt az összhangot, mely a házas életben szintúgy megkívántatik s nélkülözhetetlen —• mint a zenében. Mint ebben nem lehet egy hangban az összhang, mert abból csak egyhangúság származik, mely végre unalmat szül: ugy a házasságban is különböző, de összeillő s egymást kiegészítő tulajdonok hozzák létre a boldogságot. Már maga a férfi és a nő természeti különbsége, sőt ellentétei, melyek egymást kiegészítik s a két félt egy egészszé egyesítik. Az ember egész testi és lelki természete — jelleme sajátságai, sem a férfiban, sem a nőben, hanem a kettőben együtt vannak kinyomva s nyernek megvalósulást, s azért a házasság teljessége és boldogsága csak a kettőnek egymást kiegészítő egyesülése s egy erkölcsi egyénben — melynek neve házaspár — egybeolvadása által lehetséges. Fájdalom, ezzel az egybeolvadásnak eszményi teljességével az életben nem találkozunk. A földi dolgoknak s azok közt az emberi természetnek is tökéletlensége s hozzátapadt gyarlóságai azt sem engedik; ám az arra való őszinte törekvés, az egyenetlenségek elsimítására a kölcsönös jó akarat, a szeretet által, mely a nagy apostol szerint mindeneket elfedez, mindeneket eltúr, a házasságot, az egymást őszintén szerető házastársak közt a legboldogítóbb intézménynyé teszi, teheti. De a házasság magában még nem alkot családot; egy házaspár még nem család, csak ha a férj és nő apává s anyává lesz: van család. Gyermekek nélkül család nincs, vagy nagyon szomorú annak a képe. Egy nagy költő (Hugó Viktor) mondja, a gyermekről irt költeményében : Oh uram, őrizz meg engem s enyéimet. Sőt ellenségem' is — ki káromon nevet, Ne lássunk sohasem Méhek nélkül köpüt, virágtalan nyarat, Üres fészket, gyümölcs nélküli kosarat, S házat —' gyermektelen ! Dávid pedig, az ókor szent költője egyik zsoltárában igy dicsőíti a teljes és boldog családot : »Boldog ember, a ki féli az Urat és az ő utaiban jár! A te kezeid munkáját eszed, boldog lészsz és jól leszen dolgod. »Feleséged mint a termőszőlő házadban; fiaid mint az olajfa ágai asztalod körül! »Ime igy áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!« (Zsolt. CXXVII.) Az első gyermek! Ki tudná festeni — ha nem látta, ki nem érti meg, ha látta: a szülők örömét, boldogságát, első gyermekök születésén! Testvér, barát, sőt a házastárs maga sem szerethet ugy, mint az anya szereti gyermekét. Férfi nem örülhet ugy kincsnek, dicsőségnek, mint gyermekének az apa! Az első gyermeket néha nem követi több; egyetlen gyermek marad. Akkor ebben az egyben összpontosul mind az a szeretet, gyönyörűség, mely — habár az anyai szeretetet egy nagy költő oly kenyérnek nevezte, mely akárhány felé osztva is mindig egész marad — sokkal erősebb, mondanám intenzivebb, mint több gyermek közt megosztva. Mily gond, mily ragaszkodás, mily féltő kímélet környezi, kiséri azt az egyet! Ha annak az egynek baja volna, ha az az egy megtalálna halni: mily kétségbeejtő gondolat. Ha tiz közül is meghal egy: oly lesújtó fájdalom, elveszítve ugy érzik, hogy az volt a legjobb, a legkedvesebb, azt szerették legjobban. De ha egy van, abban elvesztenék mindenöket s hová mennének akkor vigasztalásért? S ebben rejlik az egyetlen gyermek veszedelme; azt a szellőtől is óvják, a rossz tekintettől is kímélik, annak mindent elnéznek, mindent megengednek; annak nem merik semmiben kedvét szegni, ellent mondani, elnézik hibáját, legyezgetik, simogatják ferdeségeit — valósággal elrontják; a kiváló kényeztetéssel sem testi, sem szellemi fejlesztését, edzését nem eszközlik, nehogy baja essék, nehogy megerőltessék, az egyetlen kedvest. Máshol, ellenkezőleg, igen sok a gyermek; hosszú sorban követik egymást, mint az orgonasipok. Itt az ellenkező veszedelem fenyeget; a sok gyermek gondja, még ha anyagi gond, a ruházat, élelem, nevelés költsége nem sulyosul is elviselhetetlenné — már magában a gondviselés, a figyelem, a gyermekekben való kedv és gyönyörűség kifárad a sok között; következik az elhanyagolás, a beleunás — a családi életnek nem mondom legsetétebb, de szürke és színtelen oldala. Jaj a családnak, ha a gyermekekben való öröm, a rajtok csüngő szeretet, az őket vezető gond ellankad, elfásul A sziv virágának himpora törlődik le, édes fénye bágyad el. Ily különbségeket idéznek elő a gyermekek a család-életben. A család arculatának jellegét, légkörének hőfokát a gyermekek adják meg; Ők