Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-23 / 8. szám
csak tudományosan képzett és a mellett evangéliomi hitünkhöz hü s hitbuzgó lelkészek — s az ifjúság nevelését nemcsak a tudomány, hanem az egyház szellemében is, vallásos és egyházias irányban vezető tanárok buzgó működése biztosíthatja ugy azt, hogy egyházunkban és gyülekezeteinkben szilárdul és rendíthetetlenül álljon az az alap, melyen kivül más fundamentumot senki sem vethet: t. i. a Jézus Krisztusban való hit s az arra épített buzgó vallásosság és tiszta erkölcs, valamint azt, hogy iskoláinkban, vallásos szellemű tanárok állal, hü, buzgó, áldozatra kész tagok neveltessenek az egyháznak és a hazának, kik mint őseink, a jövő nemzedékekben is, még a legnehezebb időkben is megálljanak egyházunk védelmében ugy, mint felvirágoztatásában. Számba vévén Egyetemes Zsinatunk a szóban levő két intézet első félállításához és fentartásához, sőt tovább fejlesztéséhez szükséges, valamint a már rendelkezésre álló alapokat, arról győződött meg, hogy már az első felállításhoz még hiányzó összeg a debreczeni főiskolánál felállítandó bölcsészeti kar- és középiskolai tanárképezdénél évi 8000 forintot, a kolozsvári egyetemmel kapcsolatos theologiai karnál évi 6000 frtot, összesen évi 14.000 frtot (vagy az ennek 50 /0 -os számítással megfelelő 280.000 frt tőkét) tesz ki, mely önkéntes adakozásokból s alapítványokból lesz beszerzendő. Ismeretes protestáns szegénységünk mellett első tekintetre ez nagy összegnek látszik! De a szintolv ismeretes protestáns buzgóság mellett még sem oly nagy, hogy előállítható nem volna. Ha minden egyházkerület és egyházmegye, a maga köreben megteszi kötelességét, hogy egyes egyházait, lelkészeit, összes híveit a közreműködésre buzdítsa s vezesse, ha magok az egyházkerületek s egyházmegyék közpénztáraikból s általános egyházi célokra rendelt alapjaikból s jövedelmeikből alapítványok tételével vagy évjáradékok biztosításával jó példával járnak elől. ha az egyes tehetősb egyházak ugyanezt teszik a köz javára; ha minden lelkész, tanár és tanító s az egyház minden szolgája lelkére és kezébe veszi a szent ügyet, s házról-házra járva, a híveket adakozásra buzdítja, lelkesíti, ha az egyes hivek meghallják a felhívó szózatot, a gazdagok alapítványaikkal, a kevésbé módosak, valamint az erkölcsi testületek, évi járadékok kötelezésével s még a legszegényebbek is egyszermindenkorra, bármi csekély adományokkal, habár csak fillérekkel is járulnak a szent cél előmozdításához; ha még ágostai hitvallású evangélikus testvéreink is, a hozzájok testvéri bizalommal intézett kérdésre, közös protestáns érdekünk valósítására velünk egyesülve sorakoznak, ha minden protestáns, gazdag és szegény, megteszi, a mennyit tehet, és senkit, sem közöny, sem elfogultság, sem álszemérem vissza nem tart attól, hogy adjon, a mennyit adhatni elgondolta szivében: akkor a szent cél rövid időn megvalósulva s a tervezett bölcsészeti és theologiai két fakultás felállítva, megnyitható lesz s üdvös működésüket protestáns egyházunk javára, Isten dicsőségére megkezdendik. Erre kérjük, buzgó esdekléssel egyházunk hiveit, nagyjait és kicsinyeit, erre egyházainkat s egyházi hatóságainkat. A kegyelem Istene tegye foganatossá a mi kérelmünket s áldja meg az áldozók buzgó áldozatait. A mellékelt aláírási ivek fejezetei s a két rendbeli alapító, valamint az évjáradékokra kötelező levelek szövegei megjelölik az önkéntes adakozás módjait, I. a két intézetre együttesen vagy II. a debreczenire és III. a kolozsvárira külön-külön s mindhárom rovatban 1. az alapítványok tételére, 2. állandó vagy meghatározott évekre szóló évjáradékok biztosítására és 3. egyszer s mindenkori adakozásra, kinek-kinek tetszése és tehetsége szerinti szabad választás szerint. Kelt a Magyarországi ev. ref. Egyetemes Egyház 1891. évi december 5-ére összehívott Zsinatának 1892. évi december hó 5-én tartott üléséből. B. Vay Miklós, világi elnök. Tisza Kálmán, világi alelnök. Kolozsvári Sándor, világi jegyző. Kun Bertalan, egyházi elnök. Tapp Gábor, egyházi alelnök. Tóth Sámuel, egyházi jegyző. KÜLFÖLD. A brit és külföldi bibliaterjesztő társaság munkája hazánkban. — Az 1891—1892. évi jelentés alapján. — II. Szomorú dolog csak egy van a jelentésben s ez a katholikus klérus türelmetlensége s a biblia terjesztése ellen irányzott törekvése. »Szomorú szívvel jegyezzük meg — mondja a jelentés —, hogy az Isten igéje terjesztése ellen irányult törekvés, főként Róma egyháza ifjú papságu körében, emelkedőben van.« Bizony szomorú dolog ez, de ezt mi már annyira megszoktuk, hogy legkevésbé sem csodálkozunk rajta. Miért is lenne világosság ott, a hol kedves a sötétség?! Bizony körülbelől igaza van a »Hallgassanak a papok« cimü mérges röpirat szerzőjének, midőn igy fakad ki a klérus ellen: »Az Isten azt mondá: legyen világosság; a papok pedig ezt mondják: legyen setétség«. E szomorú tény azonban ujjmutatás nekünk, kik a világosság fiainak s evangéliomi protestánsoknak nevezzük magunkat. Ha elleneink küzdenek a biblia ellen, nekünk küzdenünk kell mellette; ha ők elhomályosítani törekesznek a világosságot, nekünk annál lelkesebben kell dolgoznunk annak terjesztésén. Ha még semmi veszély nem fenyegetné is az evangéliom ügyét, még akkor is egész lélekkel kellene munkálkodnunk annak érdekében, mert hiszen hitünknek és cselekedeteinknek egyedüli zsinórmértéke az evangéliom; s mivel meg van a veszély, kétszeres szent kötelességünk az ellen küzdeni a világosságnak és igazságnak fegyvereivel. S ha átgondoljuk még egyszer azt. a mit a világ többi népeiről és országairól elmondottunk, s összehasonlítjuk azoknak állapotát saját állapotainkkal, a legjobb esetben is csak örvendetes haladásról lehet beszélnünk, de a mely után a jelentéssel együtt oda tehetjük: »még sok a teendő, s még sok tevékeny kézre és szivre van szükség«. Vegyük csak tekintetbe hazánk protestáns népességének számát s hasonlítsuk össze az eladott bibliák számával, rögtön ki fog tűnni, hogy még igen sok a teendő. Magyarországon a legutóbbi népszámlálás szerint van 2,212.663 református, 1,180.4-89 lutheránus, protestáns tehát összesen 3,393.152. Ez összeggel szemben 1891/92. évben elkelt 58.604 biblia és bibliai rész, mit ha percentekben akarunk kifejezni, kitűnik, hogy ezer protestáns lélekre esik átlag 18 biblia. Igy tekintve az eredményt, bizony nem valami fényes; ha pedig nemcsak a protestánsok számához, hanem az ország egész népességéhez hasonlítjuk, talán még szomorúnak is mondható, mert arányszám 18-ról egyszerre 3"3-re esik le. Bizony sok itt még a teendő s vájjon elnézhetnénk-e összetett kezekkel, hogy a hiányt pusztán csak a
