Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-23 / 8. szám

Ezek nézetem szerint az ajánlott határozatban kifejezésre találnak, annyival inkább, mert ha mi mondjuk ezt ki, a kik szem előtt tartva, hogy mennyi különböző vallásfelekezet él együtt e hazában, az állam fensőbbségét mindenkor elveinkkel összhangzásban állóknak ismertük. Mi, a kik mindenkor a szabadság harcosai közé tartoztunk s megvédelmeztük azt legtöbbnyire országunk keleti részének támogatásával; akkor mirólunk senki igazságosan és méltányosan nem állíthatja, hogy az állam érdekeit az egyház jogainak és szabadságainak rovására hangoztatjuk. Egyházunk rovására való nyilatkozásnak kizárt voltát természetesen nem anyagi értelemben vettem. Tudom én, hogy ha a polgári házasság a hatóság előtt lesz kötendő, lelkészeink ez által anyagi kárt fognak szenvedni, de hiszem, hogy lelkészeink, ugy mint Poroszországban történt, ez esetben méltányos kárpótlásban részesülnének. Igaz ugyan, hogy polgári házasság lenne az is, ha ugy mint Zürichben van, a lelkészek előtti házasság megkötését mondanák ki, de a házasság feltételeinek meghatározása és a bíráskodás az állam kezében maradna meg. De ha ez nem igy történnék is, vagy ha bizonyos tekintetben hátránynyal járna is egyházunkra a házasságnak oly szabályozása, mely a kifejtettek értelmében kizárólag állami szempontokat tart szem előtt: amint én a tanácskozmány szellemét felfogtam s amint egyházunkat ismerem, azt hiszem bátran kimondhatom, hogy ez esetben is szem előtt tartanok azt, amit soha szem elől nem tévesztettünk: hogyha hazánknak szüksége van a polgári házasságra, mi ügyünket a haza ügyétől soha el nem választjuk. Főtiszteletü zsinati közgyűlés! A tanácskozmány megbízásából ajánlott határozati javaslatnak van egy harmadik része is, a mely nem tartja időszerűnek a házassági kérdésekben ezúttal bővebben nyilatkozni. Ennek oka pedig az, hogy konkrét formulázott javaslat, amelyből megítélhetnék, vájjon megfelel-e azon szempontoknak, a melyeket kiemeltünk, nem fekszik előttünk. A zsinat pedig, mint egyházunk képviselője, nem bocsátkozhatik oly kijelentésekbe, a melyek rá nézve ez idő szerint ismeretlen javaslatokkal szemben bizonyos mérvű erkölcsi kötelezettséget hárítanának. Ha jól fogtam fel a tanácskozmány szellemét, nekünk mint zsinatnak nem lehet más kijelentést tennünk, mint jelezni elvi álláspontunkat, azonban semmiesetre nem szabad, épen mert még nem ismerjük a szóban levő javaslatokat, az agitáció terére lépnünk. Mi egész nyugodtsággal bevárhatjuk a dolgok további fejlődését, mi nyugodtan nézhetünk a bekövetkezendők elébe. Minket nem támadnak meg, mi támadásra okot nem szolgáltatunk, mi nekünk semmi szükségünk nincsen arra, hygy a házassági jog államilag szabályoztassék, mi az ily szabályozás szükségességére okot nem adtunk, de ismételjük, hogy ha az hazánk érdekében szükséges, mi attól, a házassági ügyek jelen állapota könnyítéséül. el nem zárkózhatunk. Ha kérdi tőlünk valaki, hogy az állami törvényhozás szervezze-e a házassági jogot, mi kimondhatjuk, hogy az elveinkbe nem ütközik. Mi elismerjük, hogy első sorban az állam feladata saját szempontjai szerint a házassági ügyeket rendezni, de természetes az is, ha ily rendezés be nem következik, vagy ha igen, az nem felelne meg az állam jól felfogott érdekeinek : mi nem mondunk le azon jogunkról, hogy a házassági jog abban az esetben az egyház keretében szerveztessék. Mi kimondhatjuk azon meggyőződésünket is. hogy annyival inkább szükséges, hogy az állam vegye rendező kezébe ez ügyeket, nehogy a vallásfelekezetek közt való torzsalkodás lábra kapjon és megzavartassék Magyarországnak nagy kincse: a vallási béke. Jelszavunk nekünk is a pax, de nem ugy, hogy a ki békét akar, az harcra készüljön. Ajánlom a tanácskozmány megállapodásainak elfogadását. A debreezeni és kolozsvári fakultások érdekében. — Felhívás a magyar evang. reform, egyház összes tagjaihoz. — Egyetemes Zsinatunk már f. é. április hó 2-án tartott ülésében határozatilag kimondotta, hogy »egy, a debreezeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti kar, mint középiskolai tanárképző-intézet, és egy, esetleg a kolozsvári tudományegyetemmel is kapcsolatba hozható ref. theologiai kar felállítását egyetemes egyházunk elsőrendű szükségei közé sorozza s ezek együttes létesítésére az előkészítő lépéseket megtenni s azok alapját lerakni már most kivánja«. S e végből bizottságot küldött ki. mely a két intézet létesítésére szolgáló forrásokat s meglevő alapokat számba vévén, a netalán még hiányzó felállítási és fentartási költségekre uj forrásokat keressen és hozzon javaslatba. E bizottság jelentésére és javaslatára Egyetemes Zsinatunk f. é. december hó 1-én és 2-án tartott üléseiben kimondotta, hogy — a kötelező megadóztatás mellőzésével — az önkéntes adakozás folytonosan buzgó és kimeríthetetlen forrását kívánja első sorban igénybe venni. És áthatva azon meggyőződéstől, hogy a szóban levő mindkét intézet felállítása, szervezése és fentartása nemcsak református, hanem egyetemes protestáns érdekek: elhatározta testvéries kérdést intézni az ágostai hitvallású magyarországi egyház zsinatához is, nem volna-e hajlandó mint egyház hozzájárulni a kitűzött kettős cél valósításához. Egyetemes Zsinatunkat mind e határozataiban az az erős meggyőződés vezette, hogy egyfelől középiskoláink leendő tanárainak protestáns szellemben való képzése s a felekezet nélküli állami tanárképző-intézetekben is megnyerhető tudományos szakképzettség mellett és fölött, az azokban meg nem nyerhető erős protestáns szellemben való neveltetés és képzés elsajátítása —, másfelől leendő lelkészeinknek, a most is minden egyházkerületünkben fennálló theologiai intézetekben nyerhető képzés mellett és fölött — a most csak külföldi egyetemeken nyerhető — magasabb tudományos képzés s szélesebb látkör elsajátításának egy hazai magyar tudomány-egyetemen lehetővé tétele: oly nagy és kiválóan protestáns érdekek, melyeknek megvalósítására áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. És bár nem zárkozott el Egyetemes Zsinatunk annak eleven érzetétől sem, hogy egyetemes egyházunknak egyéb sürgető szükségei is vannak, minők szegény egyházaink s lelkészeink szükségeinek ideiglenes és állandó orvoslása, szétszórva élő híveinknek összetartása és egyházunk s hazánk és nemzetünk számára megmentése, melyeknek fokozatos kielégítéséről az Egyetemes Közalap segélyforrásaiból folyvást gondoskodik is, s jövőre, az erre szolgáló forrásokat és eszközöket még növelve, egyre fokozottabb mértékben kíván gondoskodni: — mindamellett szintén elsőrangú szükségnek ismerte fel ugy a protestáns szellemben való tanárképzést, mint a magasabb fokú lelkészképzés előtt egy hazai egyelem tudományos forrásainak megnyitását.; abban az erős meggyőződésben levén, hogy