Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

felekezetekkel való ügyekben és érintkezésben, tehát a két egyház társadalmi vonatkozásaiban szilárd alapú véd- és dacszövetség kötésére képesít. Ily értelmű unió nem kelt bizalmatlanságot, nem támaszt féltékenységet, mert mind két fél jogos érdekeit kielégíti. A magyar protestantizmusnak pedig épen erre van szüksége. Maradjunk mi továbbra is jó kálvinisták és jó lutheránusok a mi leikeinkben és otthonunkban, templomainkban és iskoláinkban; de legyünk együtt érző, összetartó és együtt cselekvő protestánsok, valahányszor és valahol csak prot. eszmék, prot. kérdések, prot. érdekek és prot. törekvések tettre szólítanak. A testvéries egyetértés gyarapítja erőnket, növeli súlyúnkat, erősíti intézményeinket, közbecsülést és tiszteletet szerez nevünknek; mig a visszavonás, sőt még az összetartás hiánya is, gyengít, sorvaszt, erőtlenít erőben, intézményeinkben és jóhírnevünkben. Másik kimagasló mozzanata az ev. zsinatnak, hogy elvi állást foglalt a polgári házasság melleit. Csaknem egyhangúlag kimondotta, hogy »a zsinat a házassági ügyeket olyanoknak ismeri el, a melyek mind a két egyházat közösen érdeklik és elismeri, hogy a házasság ügye első sorban állami szempontból bírálandó el; ez ügy mai állásában azonban nem tartja időszerűnek a házassági kérdésben bővebben nyilatkozni«. Az evangélikus zsinat e határozata, mely lényegileg egyezik a református zsinat nyilatkozatával, nagyon időszerű és bölcs határozat. Bizonyítja azt, hogy a magyar protestántizmus vészben. viharban törhetlen hűséggel megáll a maga ősrégi liberális és hazafias tradíciói mellett; igazolja azt, hogy a magyar protestánsok, őseikhez hiven, egyházi működésök minden mozzanatában folytonosan szemelőtt tartják a haza jóllétét s áldozatoktól sem riadnak vissza, ha a haza békéje és virágzása ugy kívánja; és mutatja azt, hogy még az a sokszor kigúnyolt, sokszor gyanúsított, nemzetiségi velleitásokkal küzködő lutheránus egyház is hazafiasabb s hazája békés fejlődéseért áldozatra készebb, mint a magyar állam javaiban duskálódó s hazafiasnak kürtölt római klérus. De bölcsnek és tapintatosnak is tartjuk az ev. zsinat határozatát. Mert midőn nyilt határozottsággal kimondta azt az elvei, hogy a házasság ügye első sorban állami szempontból bírálandó el, egyszersmind dicséretes bölcseséggel tartózkodott a házassági kérdésben való bővebb nyilatkozástól. Egyházi és politikai nagy indokai vannak ennek az óvatosságnak. A zsinat nem mehetett bele a kérdés további fejtegetésébe, mert nem ismeri még részleteiben a kormány javaslatait. Hátha nem lesznek azok egyházi szempontból kielégítők? hátba nem lesznek a nemzet erkölcsi és társadalmi szükségeinek megfelelők? hátha polgárinak deklarálják a római házasság-jogot s azt akarják a protestánsoknak is a nyakába varrni? hátha polgári lesz a házasság, de az elválás lehetősége nélkül, mint Olaszországban? Mi természetesebb, mint hogy a zsinat nem engedte magát elvakíttatni a kidobott jelszavak által, hanem a beterjesztendő javaslatok tartalmától tette függővé a további elhatározását. A lutheránus és a kálvinista zsinatok e szép példája pedig buzdítson minket is közös ügyeinkben hasonló testvéries, az egyházpolitikai kérdésekben hasonló hazafias felfogásra és magatartásra. Sz. F. Régi anyakönyveink. Most, mikor oly nagy mértékben folyik az eszmecsere, a vitatkozás, egyebek mellett az anyakönyvek államosításának kérdésében is, legyen szabad nekem az anyakönyvekről nem a jövőre, de a múltra nézve, különösen tisztelt lelkésztársaimhoz pár bizalmas szót mondani. Felesleges lenne hosszasan bizonyítgatni, hogy a régi anyakönyvek, tulajdonképeni rendeltetésük mellett mint történelmi emlékek is különös becsülést és figyelmet érdemelnek. Koztudomásu tény, hogy a római katholikus egyházban a tridenti zsinat rendelte el a keresztelési és esketési anyakönyvek vezetését. Hazánkban legelőször az 1611. és 1614. évi nagyszombati zsinatok rendelik el az anyakönyvek vezetését. Szórványosan azonban már elébb is találunk anyakönyveket. Igy például Pozsony, Malaczka és Baj na plébániáknak 1600-tól, Gajárnak 1608-tól vannak anyakönyvei. Az esztergomi főegyházmegye 123 plébániájának vannak az 1600—1700 közötti évekből anyakönyvei, Az a forrás, honnan ez adatokat veszem* még azt is állítja, hogy 1600. évnél régibb időből még Németországban sincs anyakönyv. Ha ez utóbbi adat hiteles,** akkor mi elébb vagyunk Németországnál. Azt olvasom nevezetesen az 1893. évi Kassai Kalauzban, hogy a kassai római katholikus egyháznak keresztelési anyakönyvei 1598, esketési anyakönyvei pedig 1587-től fogva vannak. Hát minálunk reformátusoknál hogy áll a dolog? Meglepőnek látszhatik, de ugy van, hogy * Az anyakönyvek államosítása. Irta,Turista. Budapest 1893. lí. lap. ** Csecsetka Egyházjogtanában (886. lap) azt olvasom, bogy az evangélikus egyházban először Nürnbergben 1533. évben hozattak be a keresztelési anyakönyvek, főleg az anabaptisták ellen. Kell tehát lenni Németországban XVI. századi anyakönyveknek is.