Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület. Pipa-utca Ü3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadd-liivatal : Hornyánszk1/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési Ara : Félévrt: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Az evangélikus zsinat harmadik ülésszaka. Rövid tartamú, de emelkedett szellemű, eszméitető és lelkesítő volt az ev. hittestvérek zsinatjának harmadik ülésszaka. Volt benne magasratörő lélek, rokonszenves temperamentum, evangéliomi íz és hazafiúi bölcseség. A megnyitó ülések elevenítő lelkesedése lobogott a szivekben. Zsinaton éreztük magunkat, evangéliomi keresztyének gyűlésén, mely megadja a császárnak, a mi a császáré, de az Istennek is, a mi az Istené! Tárgyalásaiból különösen két mozzanat ragadta meg figyelmünket: a hittestvéri közösség és a hazafiid kötelesség melegsége. Az a közös ügyek, ez az egyházpolitikai kérdések tárgyalásában tünt ki leginkább. S mi mindkettőnek szívből örülünk. A két egyház testvéri közeledése régi vágyunk, Lapunknak gyermekkori ábrándj a ; a hazafias egyházpolitika jelenkori egyházi életünknek égető szüksége, kiáltó parancsa. Mindkettő a mi ügyünk is, a reformátusok ügye is; mert mindkettőben a hazai protestántizmusnak elvitázhatlan közös feladata és együttes szüksége nyilatkozott meg. Az ev. zsinat által is elfogadott és intézményileg organizálandó prot. szövetség momentuozus egyháztörténelmi esemény. Amiért annyi nemes prot, lélek küzdött a múltban és hevül a jelenben: a Zavak, Székácsok, Törökök és Ballagiak hőn ápolt eszménye, az unió eszméje egy nagy lépést tett a megvalósulás felé. A két evangélikus egyház, hitelveinek és egyházi egyéniségének legkisebb sérelme nélkül, külsőleg is szervezendő kapocscsal kívánja összébb fűzni közös nagy ügyeit, együttes érdekeit. Megszívlelte, megfogadta válságos korunk egyházpolitikai nagy parancsolatját: ne azt keressük, ami bennünket szétválaszt, hanem azt, ami egyesít. A hittestvéri szövetség, melyet most már mindkét zsinat magáévá tett, következő ügyekre vonatkozik: Gyenge anya- és leányegyházak és szórványok egyesült erővel való biztosítása, lépések tétele az államsegély felemelése végett, humanitárius intézmények együttes ápolása, theologusok és tanárjelöltek képzése, tábori lelkészet, idegen intézetekben való vallásoktatás, fegyintézetekben, tébolydákban a hivek gondozása, horvátszlavonországi egyházak gondozása stb. Mind oly tárgyak, melyek mindkét egyházat közösen érdeklik; melyekben egyetértő és együttes eljárásra van szükségünk; melyeknek lendítése, előbbvitele és szervezése parancsoló szüksége a két evangélikus egyháznak. A legkényesebb kérdés annak a közös orgánumnak megteremtése, mely közös ügyeinket tárgyalja és intézze. De testvéri egyetértéssel és bizalommal ez is megtalálható. A reform, zsinat előzékeny határozata megadta erre a lehetőséget, az evang. zsinat testvéries végzése biztos reményt nyújt a megvalósításra. Mert a ref. zsinat kimondta, hogy a »vegyes bizottság ama javaslatát, hogy utasítsa a zsinat a konventeket, hogy a két egyházat közösen érdeklő ügyekben való közös értekezés céljából évről-évre, vagy évek bizonyos számára egyenlőszámu bizottságokat válaszszanak, kik a szükséghez képest összejőni és a nélkül, hogy őket a végleges elhatározás joga megilletné, tanácskozásuk eredményéről a kiküldő konventnek jelentést tenni tartoznak^. Most az evangélikus zsinat szintén elfogadta ezt, sőt azt a pótló határozatot is, hogy a közös ügyek tárgyalására hivatott külső szerv végleges megállapítása végett a két zsinat közös bizottsága még tanácskozni fog és megállapodását a zsinatok határozata alá bocsátja. Teljes rokonszenvvel és elismeréssel adózunk a két zsinatnak e fontos határozatokért, melyekben a mi hitünk szerint egészséges alapot vetettek a két evang. egyház közötti társadalmi uniónak. Mert e hittestvéri egyesülés egyfelől teljesen érintetlenül hagyja a két egyház dogmatikai belső éleiét, vallás-erkölcsi jellemsajátságait; de másfelől az egymásközti, állammal való és az idegen