Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

vagy havonként előlegesen kiszolgáltatni a tanító fizetését; a hol az iskolafentartók képtelenek a fizetésnek 300, illetőleg 200 forintig való kiegészítésére, állami segélyért folyamodhatnak: ha ez az állami évi segély az 50 frtot meghaladja, akkor a közoktatási miniszternek beleszólási joga van a segélyezett iskola tanítójának választásába, kellékeibe és fegyelmi ügyeibe; évek folytán a tanító fizetése 5-ödéves korpótlékkal tétetik kedvezőbbé, mely a 300 forintnyi törzsfizetésnek 10%-ját fogja tenni; 40 évi szolgálat után a korpótlékkal megnövekedett fizetés lesz a nyugdíjösszeg. Az említett mozgalmakon kivül is a népoktatás körében élénkség, tevékenység tapasztalható. Tanítói, tanári egyesületek fontolgatják, serényen munkálják a népoktatás javát. Egyházegyetemünk kebelében eddig nem igen szokhatt.uk meg a tanügyi élénk tevékenységet, mert alig volt, 10 év előtt az ev. reformátusok zsinata is alig törődött az iskolaügy rendezésével s bajainak orvoslásával. Éltünk eddig nagyobbára őseink alkotásából s érdemeiből; sokszor vigasztalódtunk a legyőzhetetlen szegénységgel, amidőn láttuk, hogy az ősök alkotásait fejleszteni s korszerűen gyarapítani is kell. Az előbbi — az ősökre való támaszkodás — kényelmes, utóbbi — az anyagi szegénység — leverő. Azonban komoly cselekvés és tanügyrendezés hiányában félő, hogy sem az ősök érdeme, sem a levertség nem segít rajtunk, hogy egyházi iskolaügyünk nem csak az állami felügyelet alá — a mi helyes is — fog tartozni, hanem idők folyamában el is vásároltatik tőlünk — talán oly aprólékos összegekkel, a minő az imént említett 50 forintnyi segély. Zelenka Pál püspök úr »Igénytelen Javaslat «-ában több tétel radikális kúrával kívánja gyógyítani a beteges tanügyet s e tekintetben páratlan jelenség e javaslat. Yajha a zsinati képviselők oly buzgósággal törekednének a protestáns közoktatást erőteljessé tenni, mint a minő buzgóság és jóakarat szelleme szól az >Igénytelen Javaslat «-ban. Fábriczy János. TÁRCZA, Síri dal. Ősmagyar dallamú ének a XVII. századból ismeretlen szerzőtől, újra átdolgozva. Itt van a hely számodra! Itt a megvetett ágy! Itt hajtsd le nyugalomra Fáradt fejedet hát! A nagy világ mi már neked? E sír csendes nyugvó helyed. — Itt tedd le csontodat, Hazád röge alatt! Hogy sírba kell leszállnod? Ne bánd! tedd örömest! Elhervadt ifjúságod1 Sírva ne emlegesd! E földön minden változik, De az Isten hű sírodig. — Itt tedd le csontodat, Hazád röge alatt! Bár hogy innen távozol, Könyeink hullanak; Mely most tőlünk elrabol: Csak röpke pillanat. Majd hogyha elfogy életünk, Utánad mi is elmegyünk! — Itt tedd le csontodat, Hazád röge alatt! Istenem! már teneked Ajánlom magamat; Szegény bűnös lelkemet Kezeidbe fogadd! Míg megharsan égnek szava, — Mely koporsómra borula —: — Pihentesd csontomat, Hazám röge alatt! Ifj. Jeszenszky Károly. KÖNYVISMERTETÉS. A »Protestáns Szemle« ez évi I. füzete. Bégi vágyak, uj remények adnak egy-egy folyóiratnak életet. Multat és jövőt együtt kell szolgálniok a jelenben. S igy kulturális jelentőségük nem egyedül abban tetőzik, hogy politikai- és művelődéstörténetünkhöz hordják lassan, kicsiny, de nagyokkal egyenlőn fontos adataikat; hogy apró monográfiák keretében a legnagyobb érdekeket, legégetőbb kérdéseket fejtegetik: hanem abban, hogy a jelen aspirációit tolmácsolva, terjesztve — a vágyott jobb jövő mihamarabb történő megtestesülésén fáradoznak. Kétszeres az érdeme annak, mely a szellemi forrongás válságos korában szab utat a cselekvésnek, s a közös célra törekvő munkát egyesíti. A »Protestáns Szemle* ily nagy feladatokra vállalkozott, közös és őszinte öröm vallja: iránya és tónusa megfelel a vérmesebb reményeknek is. Egyikmásik cikke tartalmának túltengését, esetleg gyengéit pedig e két faktor joggal mentheti. Sine ira et studio vallom ezzel azt, hogy a szerkesztő cenzúrája nemcsak jótékony hatású, hanem jogosult, sőt sokszor okvetlenül szükséges is. Főkép folyóiratban, hol a mű terjedelme is figyelembe veendő. A jelen füzet egy 17 lapos »Könyvismertetése* mondatja ezeket. Ez a füzet egyetlen gyöngéje. El kell ismernünk, hogy a »zsinatilag való rendezésre váró theol. tanügy iránt érzett indításból« (??) a zsinati atyáknak is ajánlott könyv »általánosabb méltánylás igényével lép fel« már csak azért is, mert »szózat, mely hivatva van, hogy szélesebb körben is hangozzék, elvet, irányt jelöljön fejlődő magyar protestáns theologiánknak«.