Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-29 / 56. szám

bevehetetlen sziklájáról, szívből üdvözi ezt a tervet, úgyszintén Whittier és a nemrég elhunyt Tennyson is. Hunsington, Brorks, Whipple, Vincent, Andrews, Foss püspökök, a theologiai tanintézetek igazgatói, a vallási folyóiratok kiadói, s a világ minden részéből való, mindenféle vallás hivei üdvözlik a chicagói vallási kiállítás eszméjét. A vallások kongressusa nem valami nagygyűlés lesz, hanem inkább a komparatív theologia iskolája, hol a történeti vallások méltó képviselői előadják, mit hisznek és miért hiszik. Az előkészítő választmányban máris kétszázon felül vannak a világ legnevezetesebb emberei közül. A vallások kongressusa bő alkalmat nyújt a keresztyén apologetikának a keresztyén vallás kiváló igazságainak feltüntetésére. Hivatott tudósok fognak az incarnatióról, Isten személyéről, a váltság munkájáról, Krisztus feltámadásáról, a keresztyéneknek egymáshoz való viszonyáról értekezni. Arnold Tamás így szólt: más vallások azt mutatják, hogyan keresi az ember Istent; a keresztyénség azt tanítja meg, hogy az Isten keresi fel az embereket. Csak a keresztyénség mutathat fel közbenjárót. Krisztus egyházának egyedül álló evangéliuma van, amely kimutatja, hogy a transmigráció nem regeneráció, az ethikai ismeret még nem váltság a bűntől, a Nirvana nem mennyország. A pogányok eddig főkép a keresztyénség nagy bűneit szemlélhették: a cbinaiakat kitiltó barbár határozat, a rumkereskedés Nyugat-Afrikában, a keresztyének puskapor kereskedése, a chinai opiumkereskedés stb. mind a misszionáriusok működését nehezítették meg. Most azonban alkalmuk lesz a pogányoknak a keresztyénség mérvadó férfiainak tiltakozását hallani a jelzett dolgok ellen. Másrészt a bibliai keresztyénség Buddha, Mohamed és Confucius tanai mellett feltüntetve, istenibbnek tűnik fel, mint valaha. Attól, hogy a keresztyénség naprendszerét más hitrendszerek futólagos fénye elhomályosítaná, nem kell félnünk. Barrows, chicagói lelkész az első reportban a következő pontokat sorolja az általános vallási kongressus feladatai közé. 1. Összegyűjteni a nagy történeti vallások vezérférfiait. 2. Megmutatni az embereknek a legfelfoghatóbb módon, mi és hányféle igazságokat tanítanak a történeti vallások. 3. Előmozdítani az emberiség testvéri érzületét a különféle hitvallások képviselői között barátságos társalgás és kölcsönös jó egyetértés által, az indifferentizmus elkerülésével. 4. Előadatni mindegyik vallás és felekezet vezérférfiai által vallásuknak vagy felekezeteknek fő, a többiektől elütő igazságát. 5. Rámutatni a theisinus elpusztíthatlan alapjaira, az örökkévalóságban vetett hit indokolt voltára, s így egyesíteni mindamaz erőket, melyek a világegyetem materialisztikus felfogása ellen vannak. 6. Előadatni a brahman, buddhista, confucianus, parzista, mohammedanus, zsidó és más vallások, úgyszintén a keresztyén vallásfelekezetek főképviselői által azt a hatást, melyet vallásuk a művészetre, irodalomra, kereskedésre, kormányformára, családi és társadalmi életre gyakorol a hivők körében. 7. Kimutatni a vallások hatását egymásra. 8. Előadni pontosan és hitelesen a képviselt vallások jelenét és a jövőre való kilátását. 9. Felderíteni, mi befolyása lehet jelenben a vallásnak a jelen fontos kérdéseire, pl. mértékletesség, munka, nevelés, gazdagság és szegénység. 10. Az emberiséget felebaráti szeretetre buzdítani, a nemzetközi állandó béke biztosíthatása reményében. Az értekezés nyelve az angol. Az előkészítő bizottság főemberei: John Henry Barrows D. D. presbyterianus elnök. Wm. E. Mac Laren D. D. I). C. L. prot. episcopalista és Dávid Swing tanár independens alelnökök. P. A. Feehan katholikus érsek, Dr. F. A. noble congregationalista; Dr. William M. Lawrena baptista, Dr. F. M. Bristol methodista, E. G. Hirsch rabbi, Dr. A. I. Canfield universalista, Jenkin Lloyd Jones unitárius, C. E. Cheney ref. episkopalis püspök, M. C. Ranseen svéd lutheránus, John. Z. Togersen norvég lutheránus, I. Berger német methodista, J. W. Plummer quáker. Budapest, 1892. Balogh Elemér. RÉGISÉGEK. Cordatus Konrádról. Midőn Cordatusról, az evangéliomi reformáció egyik első hazai apostoláról, egyet-mást elmondani akarok, nem célom életrajzát, sőt magyarországi működését sem előadni. Mindössze egy pár olyan tévedés kiigazítására szorítkozom, mely rá nézve az utánnézés hiánya miatt már-már forgalomba jött és esetleg meg is gyökereztetik, ha kellő időben meg nem világosíttatik. Ezen kívül e férfiú hazánkban való szereplésének bővebb megvitatására és teljes világosságba helyezésére hivom fel a magyar protestáns egyháztörténészek figyelmét. Régi emlékeink szerint, valamint modern történetíróink »következtetései« után Cordatus Budán működött, mint Mária királyné udvari papja, mely minőségben való szereplése előtt (Fraknói: Magyarország a mohácsi vész előtt. 1884. 120. 1.) és után (u. a. és Zoványi: Prot. Szemle 1891. 221. 1.) körmöczi vagy zólyomi, szóval az alsómagyarországi bányavárosok valamelyikében, pap volt. Budai első, okleveles szereplésének nyomát Fraknói és — ugy hiszem ő utána. — Zoványi is B. Burgió pápai követ 1524. augusztus 17. jelentésében (Monum. Vat II. s. 1 k. 23—24. 1.) vélik feltalálni, hol el van beszélve a királyi pár lutheránusságáról kóválygó hír forrása. Azonban az említett két író helytelenül vonatkoztatja a pápai követ jelzett tudósítását Cordatusra, kiről ott szó sincs, sőt vonatkozás sem lehet, mint előadásomból kétségen kívül kitűnik. Minthogy az idézett urak állításának tarthatatlansága bizonyítása végett szükséges: röviden előadom a szóban forgó jelentés ide vonatkozó szakaszának tartalmát. Egy szerzetes (B. Burgio: »uno