Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-29 / 56. szám

predicatore«; Guidoto, velenczei ügyvivő: »uno frate« 1524. jul. 27—30.) a királyi felségek előtt, német nyelven tartott prédikációjában kikelt a pápa és bibornokok ellen. Burgió, mihelyt ez tudomására jutott, szót emelt e miatt a királyi pár előtt. A király és királyné > katholikus egyház híveihez illő nyilatkozatokkal siettek megnyugtatni a követet kijelentvén, hogy ők semmit sem hallottak, ami a »hit* ellen lett volna intézve (mi resposero catholicamente, che loro non intendera no cosa, che preindicasse a la fede«) és egyúttal szabad utat engedtek az ügyállás felderítésére, Szálkái érseket bizván meg a vizsgálat vezetésével. Azonban a királyné magán körben kijelenté, hogy udvari papját semmi esetre sem bocsátja el. Mialatt Burgió Lengyelországban volt (»essendo io in Pollonia«), a magyar urak nem győzvén bevárni a vizsgálat eredményét, igen erőszakosan léptek fel, »mire Mária megdöbbent és a papot elbocsátotta«. (Fraknói i. m. 120. 1.) Ezen előadásból kitűnik, hogy B. Burgiónak Lengyelországba távozása előtt tartotta az »uno predicatore* azon beszédét, mely miatt aztán ő felszólalt és megnyugtató választ is nyert; másodszor az is látható, hogy a papnak az urak erőszakos fellépése folytán történt eltávolítása azalatt az idő alatt következett be, midőn Burgió Budáról távozván Lengyelországban volt. Burgió Budáról való távozásának időpontja nem egészen bizonyos, de tény az, hogy Krakkóból irt első levelében. 1524. julius 18-án arról tesz említést, hogy már 12 napja van ottan. Ha már most ezekhez az adatokhoz hozzácsatolom még azt, hogy Cordatus Konrád »de Weiszkirchen« a wittenbergi egyetem anyakönyvében 1524. junius 19. és 21. között van bejegyezve (Foersteman : Alb. Ac. Wittenberg, 1871. 122. 1.) kétségtelen, hogy a Burgió által megtámadott, az urak erőszakossága folytán eltávolított »uno predicatore«, a királyné udvari papja, nem Cordatus volt, mert ez már a követ Budáról való elutazása előtt jóval Wittenbergbe érkezett. A fentebbiekből az is megállapítható, vájjon valószinübb-e az, hogy Cordatus maga küldte Wittenbergből a lutheri iratokat testvére szolgája, a szerencsétlenül járt >János« által Magyarországba, avagy az, amit Zoványi »a pápai követ jelentéséből az események folyását igen jól meghatározva* állít, t. i., hogy Cordatus még Budán lakása idejében küldött, ki pénzt testvérének könyvek vásárlása és hazánkba küldése végett is, hogy maga Cordatus egy időben forgott könyveivel veszélyben. Látni való, hogy mindkét iró ur tévedett Cordatusra nézve, ki egy pontnál, ki másnál is és egyszerűen azért, mert nem néztek utána annak, hogy mikor lett Cordatus wittenbergi egyetemi hallgató. Egyúttal konstatáljuk, hogy Cordatus udvari papságát bizonyító egyik okleveles erősség tarthatatlan, mert csak hozzávetésen, de nem tényeken alapult. Ugyanilyen mulasztás vezette Zoványit egy másik, szintén »összevetés utján« keletkezett tévedésre is (i. h. 221—2. 1.), midőn a reformatió magyarországi irodalma első termékének, az »Antwort dem Hochgelechrten Doctor Johann Bugenhage aus Pommern* etc. cimü röpiratnak -szerzőjét Cordatusban hiszi feltalálhatni, mivel a mü szerzője magát »Conradt Reyssen zu Ofen«-nek nevezi, már pedig »a reformátiónak más, Konrád nevü hive ez időben Budán nem szerepelt*. E következtetésnek helytelensége azonnal nyilvánvaló, mihelyt tudjuk, hogy mikor irta Bugenhagen azon művét, melyre »Conradt Reyssen zu Ofen* felelt és e dátumot összevetjük a Cordatus életéből ismert kétségtelen adatokkal. Igaz ugyan — és ezt talán mentségül lehetne felhozni — hogy Bugenhagennek »Ein Sendbrief wieder den newen yrthumb etc. Wittenberg, 1525.« cimü nyilt levelén pontosabb dátum nincs. De Bugenhagen levele íratásának idejére nézve eligazít bennünket az a két körülmény, hogy a Zwingliféle urvacsoratan ellen intézte és Doctor Maiobanus által küldötte Hess János boroszlói kanonokhoz (1. a levél bevezetésében: »Dann was soll ich vil schreiben die weyl Doctor Maiobanus, der unser mundt und unser sendbrieff an euch sein sol, wiederumb zu euch reyset«). Zwingli Matth. Alberushoz 1524. november 16-án intézett levelében fejté ugyan ki először nézetét az urvacsoráról, de ezzel csak az 1525. »mense martio« megjelent »Commentarius de vera et falsa religione« című iratában lépett egész nyilvánosan a világ elé Bugenhagennek e felfogás ellen kiadott »Sendbriefjére« Cordatus ugyanezen év folyamán csak akkor írhatott volna választ, ha ő azt 1525. május 21. előtt valamennyi idővel ismeri, mert hiszen már e napon fogságban ül az evangéliomért. (Szálkái levele 1525. Dominica Rog.) Ugy de Bugenhagen csak juliusban irta nyilt levelét, ami kitetszik onnan, hogy Luthernek ugyancsak Hess Jánoshoz, ugyancsak »az épen akkor doktorrá kreált« Maiobánus által küldött levele 1525. julius 19-én kelt (De Wette. Luthers Briefe III. 18.1.), amidőn Cordatus már két (sőt Zoványi indokolatlan felvétele szerint: három, i. h. 221.) hónapja fogságban volt. Hogy pedig a következő évben szintén nem írhatta (Cordatus az »Antwortot«, az onnan látható, hogy ő a fogságból az évnek nem épen a legelején szabadulhatott ki (a beszterczebányai munkások folyamodása ez ügyben 1525. december 29-én kelt M. Sión 1871. 126. ].); továbbá, hogy már 1526. julius 1-én Melanchtontól Wittenbergben egy ajánló levelet nyer Nürnbergbe Caminerariushoz (Corp. Ref. I. k. 388 — 9.): tehát morális lehetetlenség, hogy az üldözés színhelyéről menekülve Wittenbergben keres és talál menedéket, szives fogadtatást, támogatást és ő ezt ugy ment volna keresni, hogy előbb egy, nem épen mindenütt sima modorban irt röpiratban támadja meg a wittenbergieket s így a lutheri irányzattal együtt közvetve magát Luthert is. Fizikai és egyúttal morális lehetetlenség, hogy Cordatus irta volna azt az »Antwort«-ot. Hogy kicsoda hát az a »Conradt Reyssen zu Ofen« : én nem tudom positive, de meg vagyok felőle győződve, hogy nem Cordatus; annyival kevésbbé hiszem pedig, hogy ő volna, mert felőle első rangú, egykorú forrásból sehol sem olvastam, hogy akár Mária királyné udvari papja, akár csak budai pap lett volna is. Minthogy benne vagyok a tárgyban, elmondom, amit Cordatusról tudok, amit vélek; elmondom, hogy mások is hozzá szóljanak és ez érdekes kérdés annál tisztább világításba jusson. Életrajz irói (L. Götze: Vierzehnter Jahresbericht d. altmárk. Verein für Yaterl. Gesch. u. Indust. 1864. 57—88 1. s utána Plitt. Alig. deutsche Biogr. IV. k. 475—6. 1.) azt mondják róla, hogy 1510-ben jött Magyarországra, hol egy 200 dukátus állást nyert; majd hosszas fogságra vettetett és nem lehet tudni róla semmit sem 1524-ig. Hogy ezen adatokat hol vették: nem számolnak be vele. Én a magam részéről tekintettel arra, hogy Szálkái 1525. május 21. levele s a beszterczebányai munkások 1525. december 29-iki kérvénye szerint Körmöczön és Zólyomban terjesztette Luther tanait, ugy hiszem, hogy ő egy ama: »Cunradus noster«-rel, kit Franf'urter Bertalan, Selmeczről György körmöczi jegyzőhöz 1522. május 19-én irt levelében (M. Sión 1867. 124—5. 1.) említ, és én azt gondolom, hogy körmöczi, vagy zólyomi, sőt talán selmeczi pap lehetett. Az is maradt Wittenbergbe távozásáig és lett újra visszatérése után. Ha tehát a királyné papjának mondják őt régi emlékeink, annak oka az lehet, hogy az alsó-magyaror-