Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-15 / 54. szám

Hazánkban — nem számítva az országos és nagyobb iskolákéit — igen sok könyvtár van, minden iskola jelentésében olvassuk, hogy az intézet ennyi meg ennyi ezer kötettel rendelkezik; azonban, hogy szakszerüleg, kellően be van-e rendezve? azt nem olvassuk sehol! Én, ki annyi könyvtárt összedúltam, a mi drága kincseink, a régi magyar énekes könyvek után, mondhatom, hogy a különböző könyvtáraknál egyöntetű rendszert alig-alig találtam. Miért? ne sértsem meg az illetőket, azért, mert nem volt ez a szaktudomány nálunk még kellőleg kimívelve, egyik a másik után ment, ha valami az egyik rendszerében a másiknak tán nem tetszett, vagy különösnek látszott, azt a saját »úgy gondolom« — »azt hiszem* belátása szerént megváltoztatta, úgy, hogy a kutató minden könyvtárban csaknem teljesen idegennek ismerte fel magát, s drága és kiszabott idejének legnagyobb részét a lélekölő keresgéléssel kellett töltenie! A másik baj az volt, hogy — úgy a nagyobb, mint a kisebb könyvtáraknál —valamely rendszert megállapítottak, ezt aztán minden módosítás nélkül vakon követték, bármint bizonyítá is a szakértő kutató a rendszer helytelen voltát, (ezt különösen a ref. kollégiumok, meg a zárdák könyvtárainál lehetett tapasztalni!) Csak igen kevesen követték a nagynevű gróf Teleki Sámuel példáját, ki a nevéről nevezett marosvásárhelyi könyvtárt saját, tudós tapasztalatai nyomán rendezé be, katalogizálván s négy nagy kötetben (Bécs, 1796. 1810. 1811. 1816.) ki is adván könyvtára berendezését, s ezzel — mondhatnók első — úttörővé tüntetvén fel magát! (Lásd: Uj Magyar Aihenás 439—442. 11.) Miután a könyvtártan az egyes buzgó szakértők kezei alatt nálunk is kellőkép kifejlett, csak örömmel üdvözölhetjük Kudora Károly urat, hogy hosszas működésének eredményét most közkincscsé óhajtja adni, melyben mindaz, ami egy könyvtár rendező- s kezelőnek elkerülhetlen szükséges, benne foglaltatik s ami fő, egyúttal teljesen feleslegessé teszi a hasonló irányú német műveket. Az írás és anyaga, a nyomdászat története, a könyvek alakja, az ős nyomtatványok ismerése, a nyomdai kiállítás, a ritka könyvek felismerése, az utánnyomat (és a hamis kiadás), a könyvek díszítése, a könyvkötészet története (e két utóbbi különösen a XVI. s XVII. századi magyar könyveknél, melyben sajátságos magyar nemzeti stílus fejlett ki, mit nagy részben a német és holland typus is átvett), a különféle példányok és kiadványok, a nyilvános és magánkönyvtárak berendezése, a különféle könyvtári rendszerek ismerése, mind-mind elkerülhetlen szükséges dolgok egy könyvtárkezelőre nézve, hogy könyvtárát világosan és könnyen áttekinthetővé, és alkalmas módon használhatóvá tegye, ez pedig a fő, mert a könyvtár ép arra való, hogy a használni akaró azonnal otthon találja magát benne, s drága idejét fordíthassa a hasznos munkálkodásra, ne a bosszúságot okozó keresgélésre. Nevezhetnék itt meg — nem országos és köz-, hanem magán-könyvtárokat, melyekben az illető tudós, a kivánt könyvet egy perc alatt kezembe adta, úgy, hogy azonnal dologhoz lehetett látni, s az ember az egész könyvtárt azonnal — úgy szólván — a tenyerén látta! Nemzeti tudományos művelődésünk előhaladásához tehát nagy kontingenssel járul Kudora úr e müve által, s teljesen méltó és érdemes rá, hogy minden néven nevezett könyvtártartók és tulajdonosok által a legszélesebb körben pártfogoltassék, hogy könyvtáraik ezáltal megnyerjék igaz értéküket és becsüket, mely kizárólag a használhatóságban foglaltatik. A mű Budapesten. Dobrovszky Ágost könyvkereskedésében, IV., Egyetem-utca 2. szám fog, megjelenni, 12 ívnyi tartalommal, ára 1 frt 40 kr. Gyoma, 1892. december 7-én. Kálmán Farkas. KÜLÖNFÉLÉK. * Budapesti vallásos estélyeink a járvány megszűntével újból megkezdődtek. A hold-utcai iskolaházban Kenessey Béla és Szabó Aladár közreműködésével már három vasárnap, az Erzsébet-kör úti imateremben György László vezetése alatt két vasárnap, mindkét helyen este hat órakor, tartattak vallásos előadások. A Lónyay-utcai főgimnáziumban december 7-én este hat órakor tartatott meg az első vallásos estély, melyen a gyülekezet éneke után, Papp Károly lelkész mondott szép alkalmi imát és rövid megnyitó beszédet. Majd a theol. énekkar hatásos éneke után Szőts Farkas tartott hosszabb előadást az evangéliom isteni erejéről, felmutatva az evangéliom isteni hatalmát az egyesek vallás-erkölcsi, a nemzetek közéletében és a keresztyén társadalom vallás-erkölcsi tevékenységében, végül hatásos szavakban buzdított a lelkek, a családok, az irodalom és közélet evangélizására. Az estélyt Szász Károly püspök kenetes imája, és a gyülekezet buzgó éneke zárta be. Az estélyen, dacára a zord időjárásnak, kellő számú és díszes közönség volt jelen, köztük számos zsinati atya, kik a hóvihar miatt Budapesten rekedtek. * Hunfalvy Pál emlékezete. A budapesti ág. hitv. ev. főgimnázium dec. 8-án fényes ünnepet rendezett Hunfalvy Pálnak, volt iskolai felügyelőjének emlékére. A gimnázium dísztermét az ez alkalomra összegyűlt közönség teljesen megtöltötte. Ott voltak Hunfalvy özvegye, Berzeviczy Albert államtitkár, a főgimnázium tanári kara teljes számban, a magyarországi néprajzi társaság képviselete, és a budapesti ev. gyülekezetek előkelőségei. A karzatokat az ifjúság tartotta megszállva. Az ünnep énekkel kezdődött, (Erős várunk nekünk az Isten), melyet a gimnázium dalosköre adott elő. Azután Králik Lajos dr., isk. felügyelő, szép beszéd kíséretében leleplezte a Hunfalvy emlékének szentelt aranyos feliratú táblát, melyen e szavak olvashatók: »Dr. Hunfalvy Pál emlékének. Ezen tanintézetnek ő volt negyedszázadon át felügyelője, ő szervezte újra s lankadatlan buzgósága fejlesztette főgimnáziummá. Lelkesedése lebegjen előttünk példányképül s a felvilágosodott humanizmus, melynek apostola volt, lengje át mindenkor az intézet csarnokait.« Ezután Böhm Károly, a főgimnázium igazgatója méltatta Hunfalvy működését tartalmas beszédben, kiterjeszkedve Hunfalvy működésének minden irányára, kivált a klasszikus irodalom művelése, meg az egyház- és az iskolaügy körül szerzett érdemeire. Az emlékbeszédet éljenzéssel fogadták. Végül az ifjúság a himnuszt énekelte. * Az evang. egyetemes gyámintézet köréből érdekes dolgokat közöl a Bognár Endre által szerkesztett »Gyámintézet«. A lap elején rövid leirás olvasható dr. Frickenek, a Gusztáv Adolf-egyesület központi elnökének november 6-án, Lipcsében tartott 50 éves jubileumáról, melyre a magyarhoni gyámintézet elnöksége üdvözlőiratot és 5402 magyar korona adományt küldött, mint 415 ev. egyház és 22 egylet adományát. Majd az egyetemes gyámintézet f. évi nyíregyházi közgyűlésének lefolyása van ismertetve kimerítő részletességgel, közölve az ott tartott elnöki beszéd, Zelenka egyházi elnök velős jelentése s a közgyűlés tárgyalásának menete. A gyámintézet a Pallós-féle