Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-15 / 54. szám

A magyar ev. reform, egyház híveinek megoszlása. 1870-ben, tehát majdnem egy negyedszázaddal ezelőtt, jelent meg Hátsek Ignácz szerkesztésében Magyarországnak eddig egyetlen térképe, mely a hazai protestáns egyházak területi megoszlását egészében feltüntette. A térkép csak az egyes hitközségek helyére volt tekintettel, de nem azok jelentőségére is, s ezért sok tekintetben hiányos képzetet szerzett, így pl. Szatmár és Baranya sok apró hitközségével előnyben látszott lenni a nagy magyar Alföld felett, hol a hitközségek a terület nagyobb volta folytán ritkábban tűntek fel. De a térkép még így is igen tanúságos volt, különösen ama fontos kultúrpolitikai szempontból, melyet magyar protestáns embernek sohasem szabad elfelednie, hogy a magyar ev. ref. egyház mennyire volt képes tért foglalni vagy azt megőrizni az ország határain élő idegen ajkú magyarok között, Negyedszázad óta igen sok történt. Az ev. ref. egyház ma már 2,212.663 lélekből áll, mely tekintélyes szám az anyaország lakosságának egy hetedrésze (14*62 %) s

emellett egyházszervezetének reformj a s a sok küzdelem után megvalósult domestica ma már öntudatos tervszerű adminisztratiót követelnek, melynek egyik elengedhetlen feltétele a területi megoszlás alapos ismerete. Hiszem, hogy a magyar protestánsok között többen fognak akadni, kik ezt a fontos kérdést, különösen az új egyetemes névtár megjelenése után, a részletekig igyekeznek tanulmányozni, hogy az administrátio öntudatos, a segélyek kiosztása s új intézmények létesítése tervszerű legyen a magyar állam érdekeinek tekintetbevételével. Ha azután ezek a munkálatok megkezdődnek s az érdeklődés általánosabb lesz, bizonynyal készül egy új s Hátsekénél jobban tájékoztató térkép is, aminthogy az egyes egyházkerületek közül már több készíttetett részletes térképeket. Hogy ezt a kultúrpolitikai szempontból nagyon fontos érdeklődést a magam részéről is előmozdítsam, mint statisztikus, a legutóbbi népszámlálás adatainak alapján, elmondok egyetmást a magyar ev. ref. egyház híveinek megoszlásáról, különös tekintettel városainkra. Mindenek előtt kiemelem, hogy jelenleg már húsz város van Magyarországon, hol az ev. ref. egyének száma a 10.000 et meghaladja s ezekben a városokban összesen 362.815 ev. ref. egyén van, azaz az összesnek 16.39°/0 -a, azaz kerekszámmal egy hatoda. Ezek a városok az ev. ref. hivők számának sorrendje szerint a következők: 1. Debreczen 42.208 2. Budapest 37.895 3. H.-M.-Vásárh. 36.721 4. Békés 20.744 5. Mezőtúr 19.680 6. H.-Böszörm. 18.329 7. Nagykőrös 17.280 8. Makó 17.174 9. Szentes 17.166 10. Karczag 14.602 11. Czegléd 14.145 12. Szoboszló 13.555 13. Hajdúnánás 13.011 14. Kecskemét 12.727 15. Kolozsvár 12.621 16. Túrkeve 11.937 17. Kisújszállás 11.444 18. Nagyvárad 10.880 19. N.-Szalonta 10.507 20. Miskolcz 10.189 Maga a szám igen jelentékeny, de — mindenkinek el kell ismernie, ki hazánkat ismeri — hogy a névsor sok tekintetben szomorú következtetésekre enged. Azok közül a nagy közgazdasági és társadalmi központok közül, melyek hazánk büszkeségei, alig találunk e sorozatban egy párt, s különösen fontos dolog, hogy az egyes országrészek legfontosabb gócpontjai: Pozsony, Győr, Pécs, Szeged, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Brassó és Kassa nincsenek e városok között, sőt hogy Kolozsvár és Nagyvárad kivételével mindmegannyi a Nagy-Alföldön fekszik s így a magyarosítás előmozdítására, mely az ev. ref. egyház egyik íomissziója lehetne, épen a nagy és erős hitközségek kevésbé alkalmasak. Az említett nagy gócpontok közül csak Brassó az, hol nagyobbszámu, azaz 2674 ev. ref. lakos van, de tudvalevőleg ezek nagyobbrésze ilt társadalmilag kevésbé jelentékeny helyet foglal el a szász és románajku magyarokkal szemben. Pécsett 617, Pozsonyban 525 ev. ref. van, s a többi helyeken is csak kevéssel több az egy ezernél, kivévén Aradot, hol 3909-en vannak. Más nemzetiségi, politikai szempontból fontos, helyeken azonban már kedvezőbb előfeltételeket találunk arra, hogy az ev. ref. egyház kultúrpolitikai miszsziójának jobban megfeleljen. Igy Máramarosszigeten 1832, Újvidéken 1928, Bánfihunyadon 2580, Deésen 2887, Zilahon 4786 és Tordán 5388 az úgynevezett »magyar vallás« híveinek száma, elég nagy számok arra, hogy az intéző köröket e helyek fontosságára, s az ott levő kulturális és társadalmi tényezők megizmosításának szükségességére figyelmeztessük. Van-e azonban kellő érzéke az ev. reform, egyházak vezetőinek e fontos feladat iránt? Aligha merne valaki habozás nélkül »igen«-nel válaszolni. A protestáns erdélyi fejedelmek korszakában létrejött viszonyokon kívül újabb szervezéseknél mindenkor esetlegek döntenek. Igy a 27 ev. reform, középiskola közül Máramarossziget, Zilah és Szászváros kivételével mindmegannyi oly helyeken van, hol azok legalább nemzetiségi szempontból közönyösek, s nemcsak Gyönk és Csurgó, de a sokkal tekintélyesebb Sárospatak, Pápa és Nagy-