Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-15 / 54. szám

Enyed is kis községekbe jutottak, nem is említve azt, hogy a fentebb felsorolt husz nagy protestáns község felekezeti középiskolái, melyekhez még Halast s Kunszentmiklóst is számíthatjuk, az elhelyezés következtében túlnyomólag csak helyi érdekű intézetek maradtak, melyek szaporítják ugyan némileg a literatusok számát, de társadalmi központokat létesíteni nem eléggé tekintélyesek. Hasonló tervszerűtlenséget találunk az administrativ téren is. A volt Bánátban, hol Temesvár, Pancsova és Nagybecskerek hitközségei gondos ápolás mellett nagy jövőt igérő magnak tekinthetők, még esperesség sincs, Budapestet egyházilag faluról kormányozzák, Újvidék s Pécs nem központok, a veszélyeztetett szilágysági és hunyadi hitközségek gyenge kapocscsal birnak, Máramaros fontos pontjain Ugocsa terhe nyög, s még oly helyeken is, hol a közérdek a hagyományoktól eltérést sürgősen megkövetelné, megtörténik az az eset, hogy a kormányzó esperes és gondnok félreeső, még postahivatallal sem biró falukban vagy tanyákon laknak. Ha Debreczen, Kolozsvár és Budapest okos és célszerű intézkedések által képesek voltak a protestáns hagyomány ellenére megvalósítani azt, hogy állandó püspöki székhelyek legyenek, nem valósíthatnák meg ezt némely esperesi székhelyekre nézve is? Arad 3909, Szeged 1574, Bánfihunyad 2580, Nagyszeben 1147, Zilah 4786, Deés 2887, Torda 5388, Nagybánya 1601, Temesvár 1121, Újvidék 1928, Székesfehérvár 2105, Rimaszombat 1741, Losoncz 2008, Veszprém 1238, Brassó 2674, Kassa 1239 ev. ref. lakosságával — hogy több nevet ne említsünk — az intéző körök öntudatos támogatásával bizonynyal kieszközölhetnék, hogy állandóan esperesi székhelyek lennének s ez hasznos volna az egyháznak, de hasznos a magyarságnak is. Bizony-bizony nem közönyös dolog, hogy a nemzeti egyház tekintélyét ütött-kopott falusiak képviseljék, különösen hatalmas emberekkel szemben. Bizonynyal fontos, sőt elengedhetlen dolog ismerni az egyház ügyeit vezető egyéneknek a tényleges viszonyokat. Újvidék, Bánfihunyad, Deés, Déva, Pancsova, Ungvár, Munkács s más kultúrpolitikai szempontból fontos positiok nem volnának oly annyira elhanyagolva, mint jelenleg s módjában állana a vezéreknek oly hatalmas hitközségeket, minő Makó, Czegléd, Turkeve az eddiginél nagyobb tevékenységre buzdítani. Hiszen akadnak most is buzgó községek. Mezőtúr és Szatmárnémeti lelkesedéssel dolgoztak középiskoláik érdekében, de bizonynyal még nagyobb volna a buzgalom s sokkal több helyen, ha a feladatok tervszerű s öntudatos egymásutánját látnák. Ma a konventeken és zsinaton, a külföldi misszió kivételével, jóformán csak attól függ az új alkotás is nagyobb segély, hogy van-e elég buzgó kortes és pártfogó; de a sok tervelgetés és alkotás közepette sem látjuk, hogy emelkedik az egyház anyagi s erkölcsi ereje, sőt ellenkezőleg az állami középiskolák és felsőbb leányiskolák már túlszárnyalták a protestánsokét s egészen múlttá lett az az idő, midőn a kulturpolitikusok szerint Magyarországon az internátusokkal ellátott nagy iskolák szárnyai alatt a népesség arányához képest sokkal több kiváló és hasznos polgár került ki az ev. ref., mint más hitfelekezetek hivői közül. Világosságot kell terjeszteni a helyek részletes megismerésében s a tervszerű működés szebb jövőt fog biztosítani. György Aladár. A református ifjúsági egyesületről. »A mi hitünk meggyőzi a világot«, az apostol e szava jut eszembe most, mikor lelkem előtt ama nehézségek és akadályok feltűnnek, melyeket Isten kegyelmének segítségül vételével buzgó férfiaknak meg kellett szüntetniök, az útból el kellett hárítaniok, hogy végre nagy örömmel elmondhassák: A ref. ifjúsági egyesület megalakult. Az eszme régen megfogant már, de nehezen tudott magának alakot formálni. Ott élt az óhaj a keblekben, hogy a külömböző pályán levő ifjak egyesületté tömörüljenek, mely az evangéliomi igazságok erejét öntse a fiatal lelkekbe s képesítse a nemzeti élet sokféle munkását, hogy feladatait minél több erkölcsi energiával telve, minél nagyobb sikerrel teljesíthesse. Ha nem csalódunk, az első komoly lépést az eszme megvalósítására azok a budapesti ref. theologusok tették meg, akik Szöts Farkas, theol. tanár felhívására ezelőtt, mintegy 10 évvel, a vasárnapi iskolákban a kis gyermekeket az Idvezítőhöz vezérelni s a gyenge lelkeket az evangéliomi, boldogító igazságokra oktatni kezdték. 1883 óta áll fenn a vasárnapi, bibliai iskolák intézménye. Ez intézménynek eleitől fogva meg volt ugyan sok mindenféle baja. Ily nagy baj pl. az, hogy a tanítás az iskolai szünidők által meg van szaggatva, továbbá, hogy a tanítók folyton változnak s végül, hogy az úgynevezett csoportos tanítást a helyiségek alkalmatlansága miatt életbe léptetni mindeddig nem lehetett. Mindazáltal a vasárnapi iskolák tették lehetővé, hogy ref. ifjak az evangéliom köré csoportosuljanak. Az ifjak buzgó munkáját sok lelkes pártfogó támogatta, de bizonyos, hogy aki a vasárnapi iskolák fájának csendes, kitartó gondozásával a legtöbbet tette az intézmény fenmaradására nézve, az Szilassy Aladár, pénzügyi biró és egyházmegyei gondnok volt. *) Szilassy Aladár összeköttetései a külföld kiváló egyházi férfiaival képezték az alapot arra, hogy Fermaud Károly, a ker. ifj. egyesületek genfi központi bizottságának titkára az 1883. év folyamán Budapestre jött s itt előadásokat tartott, melyekben egy magyar ker. ifj. egyesület létrehozatalának szükségességét fejlegette. Az egyesület megalakult. Kizárólag ref. férfiakból állott ugyan, *) Ez igaz, de a teljes igazság kedvéért kötelességemnek tartom azt is fölemlíteni, hogy a vasárnapi iskolák megszilárdítása s az ifjúsági egyesület létrehozása körül dr. Szabó Aladár theol. tanárnak is kiváló érdemei vannak. Maga a szervező gyűlés is elismerte ezt azzal a nyilvános tényével, hogy Szilassy Aladár mellett Szabó Aladárnak is jegyzőkönyvi elismerést fejezett ki. Szerli.