Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

az nem könnyű dolog, mert az ilyenek magoktól kérni nem fognak, sem pedig sanyarú helyzetöket nyilvánosságra nem hozzák, hanem mind a kettőt nekünk kell kimódolni: a helyzet kitapogatását is, a részökre való segedelemkérést is. Az ilyenben pedig az asszonyok a mesterek. Azért én ezt az ügyet a tiszteletes asszonyokra bizom, őket teszem meg a falusi diakonissák fej edelem asszonyává s a szegény ügyet és a betegek gondozásának, meleg levesének ügyét velők láttatom el. Ők majd módját fogják találni valahogyan annak (még pedig vagy úgy, hogy személyesen felkeresik a jobbmódu nőket; vagy úgy, hogy azokat kéretik asszonyi gyűlésbe magukhoz), hogy a szegény se legyen egészen elfelejtve, hanem egy kis kolompér, egy kis paszuly, egy kis liszt, egy kis szalonna, egy-két darabka fa, egy pár kötél szalma, egy viselt köntös vagy kendő vagy fehérnemű minden őszszel lábra keljen és sorba viziteljen a szegények hideg-rideg bajiékaiban. Ezenkívül az őskeresztyén okos socializmust, az egymás terheinek hordozását, tegyük gyakran szóvá a templomban, a presbyteriumban, az utcán, a házakban, a társas összejöveteleknél. Segítsen az ember az emberen, ha annak házát javítani, életjét, szénáját behordani, földecskéjét szántani kell. Nem kell ahhoz csak jó sziv és jóakarat s ezer úton-módon tehetjük egymásra nézve lehetővé az élet terheinek hordozását. Igy építhetjük fel magunk között szeretettel és egyező akarattal az Istennek országát. Kivált ha a felsőbb egyházi testületek is felemelik messze hallatszó szavokat és sürgetni fogják az állam kormányát, hogy az ünnepek megtartását, az istenkáromlás elharapódzását, az iszákosság terjedését vegye az is komolyan fontolóra, mert az a túlságos elnézés, melyet újabb állami törvényeink ezekkel a bűnökkel szemben tanúsítanak, nem egyéb, mint egyrészről álhumanismus, másrészről pedig a dolognak könnyebb oldalról való vétele, a nemtörődés politikája. Hiszen nem egy-két józan gondolkozású országban meg van már az az intézkedés, hogy az ittas állapotban elkövetett bűn megítélésénél az ittasság nem enyhítő, de súlyosító körülménynek vétetik s a gyermekek itatása — mint a testi és erkölcsi épség ellen elkövetett kihágás — büntettetik. S az is régen be van ismerve, hogy Angliát szigorú vallásos szelleme s vasárnapjainak példátlan megszentelése tette a világ első hatalmasságává. Mindezeknek pedig koronájául fog szolgálni a cura pastoralisnak az az igazán apostoli gyakorlása, aminőnek gyönyörködő tanúi valánk a Szász Károly legutóbbi püspöki körútján. Az a hang, ahogy ő szólott az egyes gyülekezetekhez; az az atyáskodó figyelem, mely minden egyes község hibáit és erényeit kitapogatta s amazokat irtani, gyógyítani, ezeket megérdemlett elismerésben részesíteni igyekezett; az az erős kötelességérzet, mely kerülve az általánosságokat, fáradságot vett magának minden hely speciális viszonyaihoz alkalmazott más-más beszédet készíteni: mindez párosulva a helyzet ünnepélyességével, az alkalom ritkaságával az evangelizációnak egy semmi más által nem pótolható fegyverét ismertette meg velünk s rokonszenvet, áldást és gyümölcsözést biztosított ennek a magasztos munkának. Gsihke István. BELFÖLD. Zsinati ügyiratok. A két fakultás ügyében kiküldött 15-ös zsinati bizottság JELENTÉSE. Főtiszteletü és méltóságos zsinat! Méltóztatott a f. évi április 2-án tartott ülésben 409. sz. a. elhatározni, hogy egy, a debreczeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti fakultás, mint középiskolai tanárképző intézet, és egy, esetleg a kolozsvári tudomány-egyetemmel is kapcsolatba hozható ref. theol. kar (fakultás) felállítását egyetemes egyházunk elsőrendű szükségei közé sorozza, s ezek együttes létesítésére az előkészítő lépéseket megtenni és annak alapját lerakni már most kivánja. Evégre a maga kebeléből 15 tagú bizottságot méltóztatott kiküldeni, melynek feladatává tette, hogy: a) a nevezett két intézetre, első sorban, egyfelől a tiszántúli, másfelől az erdélyi egyházkerület körében, valamint esetleg más egyházkerületekben is már meglevő, s fölhasználható alapokat, tett alapítványokat és előkészítő intézkedéseket vegye számba; b) a létesítendő két intézet első megnyitásának szükségleteit, hozzávetőleges, de lehetőleg alapos költségvetésben mutassa ki; c) azok szervezetét körvonalozza; d) a még hiányzó alapok beszerzésére, s előállítására szolgáló eszközök, módok s az evégre teendő intézkedések, — e) a két intézet között az összes alapok és költségek megosztásának aránya iránt tegyen javaslatot; s f) mindezek tervezetét összefüggő munkálatban a jelen zsinat ezen (harmadik) ülésszaka elé terjeszsze. E kiküldetésből folyólag a zsinati 479. sz. jegyzőkönyv szerint megválasztott bizottság megbízatásában eljárván, tisztelettel előterjeszti: t-ször. A zsinati fölhívásra a következő egyházkerületek nyilatkoztak: A tiszáninneni egyházkerület f. évi szeptemberi gyűlésében 6. sz. alatt a mellékelt határozatot hozta. A tiszántúli egyházkerületnek e fontos ügyben megbízott küldöttsége az illető egyházkerülethez, s annak megbízásából a zsinathoz a mellékelt jelentését terjesztette föl. Az erdélyi egyházkerület igazgató tanácsa szintén fölterjeszti az egyházkerület megbízásából a mellékelt javaslatot.