Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

A két dunai egyházkerület későbbre tartotta fenn magának a nyilatkozatot, midőn a közvetlenebbül érde­kelt két egyházkerületnek, a tiszántúlinak s erdélyinek véleményét, s az ez ügyben működő, ezen zsinati bizott­ságnak nézetét ismerni fogja. A bizottság f. évi november 9—12. napjain Buda­pesten tanácskozásait megtartotta, s tanácskozásának ered­ményét következőkben terjeszti föl a két fakultás ügyében az országos zsinathoz, lehetőleg igyekezvén a megbíza­tásra pontonként a választ megadni. A) A debreczeni főiskolával kapcsolatosan szerve­zendő bölcsészeti fakultás tárgyában. A bölcsészeti tanfolyam és tanárképezde most kez­detben 12 tanerővel berendezve kezdje meg működését. Ezen bölcsészeti tanfolyamnak s tanárképezdének célja, melyet most egyelőre elérni óhajt; hogy a magyar iroda­lomra s nyelvészetre, történelem s földrajzra, s a classica philologiára nyerhessenek abban kiképeztetést s képesítést a leendő hallgatók, s ezt a tervet a nagy munka meg­kezdéséhez, hogy majd idővel önálló teljes bölcsészeti fakultás jöhessen létre, első lépésnek tekinti, óhajtván a zsinat által is kimondatni, hogy ez intézetnek nagymérvű fejlesztésre lesz szüksége, hogy az betölthesse hivatását, s szolgálja valójában, úgy egyházunk mint magának a tudománynak is igazi érdekét. Ezen 12 tanszék következő lenne: Két magyar irodalmi s nyelvészeti, két történelmi, egy földrajzi, két bölcsészeti, egy neveléstani, két classica philologiai, egy modern nyelvekre, egy természetrajzi. Ez utóbbi tanszékre vonatkozólag megjegyezzük, hogy miután a debreczeni főiskola a jelenleg ott létező tanszéki alapok közül ötöt jelölt meg olyanokat, melyek a szervezendő bölcsészeti tanfolyamban fölhasználhatók (1. a jelentés 10. 1.); ezek között van egy a Gsehszombati alapítvány, mely azon célra tétetett, hogy a kollégiumban egy a mineralogiát, botanikát, chemiát és technológiát tanító tanár fizetésére fordíttassék; és miután jelenleg az ezen alapítványra megválasztott tanár a főiskolának érdemes senior tanára foglalja azt el, ezt a tanszakot is ide a bölcsészeti fakultásba soroztuk, hogy ez mintegy magvát képezze azon erőkifejtésnek, mely szerint a böl­csészeti tanfolyam erősbödésével, majd a természettudo­mányok s mathematikumok tanítására is nyerhessenek abban kiképeztetést az illető hallgatók és így mindinkább megközelítse azon célt az intézet, hogy a teljes bölcsé­szeti fakultás berendezve legyen. A költségvetésben a fedezet egyes pontjait vette fel és mérlegelte a bizottság és űgy magából a kimutatásból, mint a nyert bővebb felvilágosítások alapján teljesen meg­győződött, hogy a kimutatott fedezet egészen szolid, teljes biztosítékot nyújtó és fejlődésképes. A tanári fizetésül kimutatott és számításba vett 2000 frt javadalmat nem tartja ugyan elegendőnek a bizottság, de tekintetbe véve a debreczeni főiskolánál fenforgó viszonyokat, hogy a hosszabb szolgálati évek után a tanárok mégis részesül­nek a természetben lakás által javadalmi növekedésben, és a már kilátásba helyezett korpótlék életbeléptetése is bizonyos részben növelni fogja e díjazást, most az intézet­nek megkezdési stádiumában elfogadásra ajánlja azt. A költségelőirányzatban a bölcsészeti fakultás igazga­tójának vagy dékánjának tiszteletdíjáról nem tétetvén jel­zés és említés, e tekintetben azon felvilágosítást nyerte a bizottság, hogy föl van véve az akad. igazg. tanár (rector) évi tiszteletdíjául 400 frt; két dékánnak 200 frt tehát az igazgatásnak hátránya s az illet ő igazgató nagyobb mérvű megterheltetése nélkül kivihető, hogy a rektor egyszers­mind mindig azon szaknak is dékánja lehet, amely szak­ban mint rendes tanár működik, és így 3-ik dékáni hivatal ellátásáról gondoskodni, most kezdetben, nem lesz szük­séges. — A bizottság ezen intézkedést egyelőre elfogad­hatónak tartja. A dologi kiadásokra fedezetet nem mutat ki a költség­előirányzat, azon alapon, mert mindezen kiadásokat a főiskola tőkepénztára fogja fedezni, mely az összes inté­zetekre nézve azt eddig is viselte. A debreceni f( iskolában a tanárokra nézve a nyug-és gyámdíj-ügyet is elég könnyen és célszerűen megold­hatónak véli a bizottság. Ugyanis a nevezett intézetnél van már felállítva s szervezve tanári nyűg- és gyámin­tézet, melynek vagyoni állása 1890. junius 39-án követ­kező volt: Jelzálogkötvényekben. . . 132901 frt 05 kr. Pénzintézeti betét .... 12997 » 27 > Követelésben 706 » 52 » Értékpapírban 584 > — » Ingatlanban 10202 » 46 » Készpénzben 2560 » 19 » Hátralékban 1550 » 19 » Összes vagyon: 161501 frt 68 kr. Évjáradék 500 frt. Az előző évhez viszonyítva a növekedés: 8169 frt 80 krajcár. Ezen intézetnél a tanári nyugdíj mennyisége: a) a belépéstől fogva 10 szolgálati év betöltéséig 400 forint; b) 10 éven felül évről-évre 30 írttal szaporíttatik 30 szol­gálati év betöltéséig, a mikor a nyugdíj legnagyobb ösz­szege lesz: 1000 frt. A rendes tanár özvegyének gyám­díja a 10-ik szolgálati év betöltéséig évi 300 frt, ezenfelül minden évben 15 frttal növeltetik a betöltött 30 szolgá­lati évig, a mikor a gyámdíj eléri maximumát s tesz 600 frtot. De még nevelési pótlékot is kap az özvegy tanár férjétől származott mostoha és édes gyermekei után fejenkint évi 30 frtot. Ily anyagi erő mellett tehát reményli a bizottság, hogy a szabályok újabb átdolgozás alapján az újonnan belépő tanárokra nézve is szerencsésen megoldható a ta­nárok nyugdíjazásának ügye, a minthogy azt a nevezett egyházkerületben egy bizottság a tanári karral együtt mun­kába is fogja venni. Végre a midőn Debrecen szab. kir. város törvény­hatósági bizottságának és a debreceni ev. ref. egyház presbyteriumának tanszéki alapítványait tisztelettel jelenti be a főt. és mélt. zsinatnak indítványozva, hogy méltó elismerését és köszönetét fejezze ki a mélyen tisztelt két testület áldozatkészségeért, hogy mindjárt az első felkérő szóra siettek fényes tanúbizonyságot tenni eddig is mindig tanúsított hűségökről, legbensőbb és legnemesebb érde­keltségökről a debreceni főiskola, de általában a közne­velés és közoktatás szent érdekeiben. (Vége köv.) Az ev. ref. egyház zsinata. Negyedik ülés november 28-án. Elnökök: Papp Gábor püspök és Tisza Kálmán fő­gondnok. Jegyzők: a jegyzőkönyv vezetője Tóth Sámuel, a szólani kivánóké Kolozsvári Sándor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Kolozsvári Sándor jegyző előterjeszti Bartha Mór apai lelkésznek azon kéré­sét, melyben oly irányú intézkedés hozatalára kéri a zsinatot, hogy a világi bíróságok az egyházi törvényeket

Next

/
Thumbnails
Contents