Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

PROTESTÁNS SzerltesztíSség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová, a kéziratok cimzendök, Kindő-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 Jer. — ^s^. A zászló. — VII. A kötelesség, ha egyszer azt elvállaltuk, nem tűr megalkuvást. S ez a kötelesség parancsolja, hogy napjainkban kétszeres buzgalommal védekezzünk a hitetlenség és a nyomorúság ostromai ellen s ha eddig teljesítettük, teljesítsük ezután még hívebb lélekkel igazi lelkipásztori küldetésünket. Jobban is tehetjük, kivált ha valósággá válik a liberális minisztérium által proklamált polgári anyakönyvvezetés. Irodai teendőnk ezáltal kevesbül, időnknek egy nagy része szabaddá lesz s gyümölcsözőbb forgolódást enged mindnyájunknak a lelki gondozás mezején. A templom! Az igehirdetés! Ez legyen azért főgondunk ezután is. Mert itt buzog leggazdagabban az élet itala, itt szentelődik meg legjobban a lélek. Ide kell visszavezérelnünk a nyájat, hogy báránybőrbe öltözött farkasok zsákmánya ne legyen. De hogyan és mimódon? Megvallom, a templombajárás ellenőrzésére, ma sem tudok más módot, mint amit már egyszer — ily tárgyú felolvasásomban — lelkésztársaimnak ajánlottam is. Hogy a templommulasztókat lehetőleg vasárnap, két templom után, de a rákövetkező héten mindenesetre, látogassuk meg és szép szóval vegyük ki belőlök, hogy mi oka lehetett elmaradásuknak? Hadd lássák, hogy figyelemmel kisérjük őket, hogy törődünk velők; ennek minden bizonynyal meg lesz rájok a kedvező hatása. Nem mondom, hogy egytől-egyig így járjunk el híveinkkel szemben, mert ez nagyobb gyülekezetekben lehetetlenség. A kisebbekben azonban nem az s a nagyobbakban is legalább a gyülekezet elejivel meg kell ezt cselekednünk. Azokkal, a kik példaadásra hivatvák. Nincs fáradság, amely ennél biztosabban meghozná gyümölcsét. A templomba édesgetésre igen jó szer volna az is, (ha módunkban állana), amelyet Budapesten láttam tavaly a Mária-utcai jezsuitatemplomban, hogy az ülőpadokra tenyérnyi vallásos iratkákat helyeznek el jó előre s azt a templomba lépők már helyükön találják, onnan ingyen hazaviszik s otthon bizonyára, ha csak kíváncsiságból is, elolvassák s következő alkalommal, ha más nem, a várakozás, megint csak bevezérli őket a templomba. Vagy népesebb gyülekezetekben lehet eljárni ugy is, hogy felosztják az egyházközséget tizedekre. Minden íized élére odaállítanak egy megbízottat, lehetőleg presbyter embert, a ki a tized lakóit vasárnaponkint a templombamenetelre serkentgeti, ha tizedében beteg van, azt a papnak bejelenti, valamint a cégéres bűnösöket is. Azzal sem vétkeznénk az evangéliom szelleme ellen, ha kissé szertartásosabbá tennők istenitiszteleteinket (hiszen szertartás nélkül közös ünnepség nem is képzelhető); templomunkat és annak környékét tegyük Ízlésesebbé, kívánatosabbá: egyházi beszédeinket hozzuk egy kicsit szorosabb érintkezésbe az élettel és prédikálásunkat a természetességgel. És aztán tegyünk kísérletet a házi istenitiszteletek felélesztésével. Soha el nem avuló édes emléke az az én gyermekkorom idejének, hogy házunknál, kivált az adventi estéken, összegyülekeztek a rokonok s szomszédok és míg az asszonyok fonogattak, a férfiak barátságosan beszélgettek, közbe-közbe rázendült az »Igaz Isten, Ígéretedben változhatatlan valóság« vagy a »Szentek Hegedüjéből« a »Kapuk emelkedjetek, kiálló szó hallik« ; azután meg a szentírásból olvasta fel nagy áhítattal egy-egy tisztes korú, de még pápaszem nélkül is jóllátó öreg, (a bibliaolvasást sohasem bízták reánk gyermekekre; mi csak az éneket diktáltuk), a Keresztelő János haragos feddőzéseit, vagy más alkalmi fejezeteket. Talán onnan származik, hogy még ma is különösen megkívánja a lelkem az adventi estéken az énekelgetést s máskor soha nem érzett melegség száll meg mindig Karácsony közelgetése előtt. Avagy nem lehetne-e ez most is így? Ha nem minden háznál, de csak ötnél, hatnál is: ki mondhatná, hogy ez nem volna gyönyörű eredmény s élesztő