Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

mint lefelé: ennek begyakorlása után pedig elég maga a C kemény hanglépcső, alakítván abból (a nélkül, hogy a gyermek sejtené), dori, mixolidi, azoli stb. hangnemek hangsorait«. Értse a ki érti, de én nem! Tehát »a népiskolai növendéknek semmi szüksége arra, hogy a külömböző, bármiféle hangnemek létezéséről tudomással bírjon, elég ha megismeri a hét alaphang egymástól eső távolságát úgy fel, mint lefelé«, s hozzá elég, ha a G-dur skálát megtanulja, úgy de minden éneket nem énekelhet ebből, részint azért, mert moll-menetű énekek is vannak, részint az egyes énekek hangterjedelme miatt, más hangnemet is kell használni, melyben már a C-hez a D, az E-hez az F, a H-hoz a C nem mindig ugyanazon hangtávolságban esnek; ha pedig más hangnemet vesz, elkerülhetlen az alakító jegyek (Jf j? r

j) használata, melyeket csakis skálával vagy az illető hangnem skáláján lehet megismertetni, nem pedig úgy, mint Mihó ur akarja, hogy a hol az alakító jel előjön, ott felteszi, azután nem ad rá semmit! így, skálák és alakító'jegyek nélkül írván az énekeket, némely énekeket, mint: 25. 42. 66. 89. 99. 134. 140. 35. 43. 145. 36. 80 8. stb. zsoltárok, és 35. vas. reg. kezdő 1. 179. 154. stb. dicséretek oly magas fekvésben vannak feltéve, hogy még az operai tenoristák is fogódzva énekelnék, vagy oly alacsonyan, 162. 143. dics., melynél a gyerek is dörmög. Ezen is különös és sajátságos módon igyekszik Mihó úr segíteni, u. i. azt mondja: »Ezen átírásból természetesen az származott, hogy az egyes melódiák vagy magasan vagy mélyen vannak írva, vagyis nem felelnek meg a 8—12 éves gyermek hangterjedelmének. Minden tanítótársamról felteszek annyi zenei képességet, hogy képes azokat a gyermekek hangterjedelméhez alkalmazni. Vagyis: a mely ének magasan Íratott, mélyebb, a mely ének pedig mélyen íratott, magasabb hangból fogja kezdeni tanítványinak® (tehát legyen olyan az énektanítás, mint a Samu nadrágja, ha nagy ember volt a biró, arra is ráment, ha kis ember volt a bíró, az is felvehette!), »mert a C-hez a D, az E-hez az F. a H-hoz a C, stb. mindig ugyanazon hangtávolság fog maradni, ha akár magasan, akár mélyebben énekeljük«. Értse aki érti, én nem! Hisz ha magasabban kezdi mint irva van, akkor abból a C-ből, F-ből esetleg lehet Cis, Fis, ha mélyebben, akkor abból az E, H-ból esetleg lehet Es, B, hogy magyarázza már most meg a tanító, ha a gyermek ferde hangvételre talál tévedni, vagy pláne ha hangszert használ az énektanításhoz ?! Baculus in angulo, hisz a gyermeknek nem szabad a hét hangnál többet ismernie! Ami pedig leginkább mutatja e könyv rák irányát, az, hogy Mihó ur az u. n. revideált után vette fel a dallamokat s azok alla-hreve beosztását; senki által se vonható kétségbe, hogy 2 literbe 6 liter vizet betölteni nem lehet, már pedig ezt az erőszakot akarta keresztül vinni a Revideáló, a hat görög skálát (melyeknek hangfokozatai szerint készültek énekdallamaink) a két modern dm és moll skálába akarván beszorítani, amit követett Mihó ur is, nem tüntetvén fel sehol a külömbözeteket (mint Szügyi), hanem ahol az erőszakolásj

követelte, felteszi az alakító jegyet, aztán nem gondol vele semmit. De lássunk példákat: Először is a 24. lapon levő 122 zsoltár első sorának véghangját, a 25. 1. vas, d. u. kezdő 3. sorának kezdő hangját, a 27. 1. 84. dics. 1. sorának 7. hangját kénytelen vagyok nyomdahibául venni, mert sehol se tapasztaltam, hogy Mihó ur önkénytes dallam-elcsavarást. cselekedett volna, amit tett, csak Revideáló után tette, pél.: 35. 1. 15. zsoltár $ nem kell. Lobwassernál pláne ki van téve a I? jelzés. Szügyinél sincs kereszt. A revideált é. k. van, de minek? 1608., 1652. (mely évbeli kiadások egyedüli tekintélyek lehetnek a zsoltárokra az 1607-ikivel egybe), Maróthynál, Ivánkánál nincs kereszt. 36. 1. 21. zsoltár 2. sor. ugyanilyen, felmenő C.dur skálában fis (!!!), ez is a revideáltból való, az 1608. 1652. Maróthy, Ivánka, Lobwassernál nincs kereszt. Ugyanilyen a 37. 1. 47. zsoltár 4. sor. ut. e, | a mondottaknál nincs, csak a revideáltban. 39. 1. 113. zsoltár 4. sor A revid. ezt 3 kereszttel adja (A dur), aztán kénytelen a gist az egész éneken át felváltani, lévén ez mixolidi skála, tehát Mihó urnák hagyni kellett volna a keresztet. Ugyanez a hiba van a 141. zsoltár u. s. is. 41. 1. 35. zsoltár 5. s. 1652-ben egyenest ki van téve a I? jelzés. Szügyi is az aburus helyek közé számítja, mert — tudtommal — csakugyan mindenütt félhangot énekelnek. Ilyen a 44, 1. 119. zsoltár, szinte a 146. dics. u. e. s., mely még a revideáltban sincs. 50. 1. 32. zsoltár 1652-ben ki van irva a Maróthynál szinte, Ivánka is igy vette. Szügyi az aburus helyek közé számítja. Ilyen aburus sok van, vigyázni kell! 59. 1. 27. zsoltár. Ez is a revideált rosszasága szerénti. hisz mixolidi skála ez! 60. 1. 103. zsoltár. Legkiáltóbb bizonyság arra, hogy a görög skálákat mellőzni nem lehet. A revideált A-durnak veszi, s itt is. oda lyukad ki, hogy gist mindig fel kell váltania. 64. 1. Uram a törödelmes. Ez az egyetlen ének, melyet még a Revideáló se ronthatott meg, gyönyörű frigi skáláját meghagyván, sőt különös! aki csak eddig tett valamit, mind E frigin adja. 76. 1. 65. Dics. Gyönyörű frigi skálája a Revideáló szerint van rontva. 80. 1. 39. zsoltár. Ezt az egyet eltalálta mind a Revideáló, mind Mihó. 84. 1. 61. zsoltár 4. sorból a fist ki! 1608. 1652. és Maróthynál ki van irva a t7

. Igy vette Szügyi is. Ivánka pedig absurdumat csinált belőle. 85. 1. 173. Dics. A Revideáló semminek se vette, ezért kellett neki több keresztet rakni. Mihó ezután megy. Igazi skáláján a mixolidin (egy kereszttel) csak egyszer kell keresztet írni. 86. 1. 102. zsoltár, itt már erősen kellene ismerni a gyereknek a $ és l?-t, a mitől Mihó irtózik, mert ugyan