Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

orvoslása iránti intézkedés; szükséghez képest, különösen a tanárok netaláni fegyelmi vétségeiről, a főhatósághoz jelentéstétel. ügy ezeket, mint az igazgató-tanács -eljárását illetőleg, az egyházkerület szabályrendeletet alkot. 77. §. Az igazgató-tanács felett álló felsőbb hatóságok; mint a tanítóképezdénél 53. §. 78. §. A tanárok fegyelmi ügyeiben első fokon az egyházkerületi; másodfokon az egyetemes konventi biróság itél. Tövény 289. § a), 295. §. a), pont. 79. §. Minden egyházkerület, a gimnáziumi oktatásra való felügyeletről belkörüleg intézkedik és ezen intézkedését tudomásul bejelenti az egyetemes konventnek. 80. §. Az egyházkerület intézkedik a körülményekhez képest, a kebelében levő gimnáziumok vagyonának rendes számadások mellett történő biztos és pontos kezelése iránt. Ha a tanintézetet ő tartja fenn, annak vagyonát is közvetetlenül maga kezelteti; amennyiben pedig más a fentartó-testület, a vagyonkezelés közvetetlenül az ő ellenőrzése és felügyelete alatt eszközlendő. A vagyon állapotáról, a tőkepénzek biztos elhelyezéséről, a jövedelmek pontos beszedéséről évenkint részletes kimutatás terjesztendő az egyházkerület által az egyetemes konvent elé. 81. §. Az állami legfőbb felügyelet törvényszerű gyakorlása érdekéből, az állami főfelügyelet küldötteivel szemben miként járjanak el a gimnáziumok igazgatóságai, arra nézve, az egyházkerületek meghallgatása mellett, a konvent állapítja meg az utasításokat. Egyébiránt az igazgató tanár, az illető egyházi főhatóságok útján, az államkormányhoz az 1883. évi XXX. t.-c. 48. §. értelmében kívánható statisztikai adatokat felterjeszti.. A tanítói nyugdíjtörvény végrehajtása Utasítás a tanítói nyugdíjtörvény végrehajtása tárgyában. I. Általános határozatok. 1891. XLIII. törvénycikk 1-ső §-a szerint nyugdíjra jogosítottak közé felvétetnek még a tanítóképezdék mellett fennálló gyakorló iskolánál alkalmazott tanítók; kivételt képeznek azonban az állami tanítóképezdék mellett fennálló gyakorló iskoláknál működő azon tanítók, kik az idézett törvény életbelépte előtt már véglegesen alkalmazva voltak, fizetéseik után tiszti díjakat fizettek és így az állammal szemben végellátásra már jogigényt szereztek, mely jogigény tehát részükre jövőre is fentartatik. Felvétetnek továbbá az emberbaráti intézeteknél és az alsófoku szakiskoláknál (milyenek az alsófoku kereskedelmi és iparos, földmívelési és szőllőszeti iskolák) alkalmazott tanítók, amennyiben az illető iskola — tanfolyamánál fogva — a népktatási tanintézetek sorába tartozik és rendszeresített tanítói állomással bir; ellenben oly tanítók, kik másnemű rendes alkalmazásuk mellett a felsorolt intézeteknél csak mint óraadók működnek, mint ilyenek az országos tanítói nyugdíjintézetbe nem vehetők fel és állomásaik után az iskolafentartási díjak sem fizetendők. A fennidézett §. értelmében a nyugdíjra jogosítottak közé végre még felveendők az egyes szakokra (méhészet, gyümölcsészet) rendszeresített és állandó minőségben alkalmazott vándortanítók. Az előbbiek szerint a nyugdíjintézetbe pótlólag felveendő iskolák, amennyiben azok az 1891. évi 56167. számú körrendelet folytán eszközölt összeírás alkalmával még kimutatva nem lettek, pótlólag bejelentendők és a fentebbiek értelmében felvételre igényt tartható tanítóknak a felvételre szükséges okmányai mielőbb felterjesztendők. 2. Az elől idézett §. szerint csak végleges minőségben alkalmazott tanítók vehetők fel az országos tanítói nyugdíjintézetbe; a véglegesítést megelőzőleg ideiglenes minőségben működött tanítók azonban véglegesítésükkor a nyugdíjintézetbe leendő felvételüknél azon szolgálati időnek beszámítását is igényelhetik, melyet véglegesítésük előtt, de ezzel minden időbeli megszakítás nélkül ideiglenes alkalmazásban töltöttek, ha ezen joguk érvényesítése iránt külön kérelmeznek s az azon időre esedékes összes járulékokat késedelmi kamataival együtt utólagosan befizetni magukat kötelezik. 3. 1891. XLIII. t.-c. 10. §-a szerint az országos tanítói nyugdíj és gyámintézet kötelékébe tartozó népoktatási tanintézetekbe járó tankötelesek után hozzájárulás címén évenként és fejenként 15 kr. fizetendő. Ezen járulék a beiratkozott tankötelesek után mindazon iskoláknál szedendő be, amelyek után az iskolafentartói díj kivetve van, még akkor is, ha az illető iskolánál az az idő szerint működő tanító nem volna tagja az országos tanítói nyugdíjintézetnek. Ellenben nem szedendő be azon járulék: a) az óvodák, (gyermekkertek) növendékeitől; h) azon tanintézeteknél, melyeknek fentartói és tanítói az 1875. XXXII. t.-c. 31. §-a alapján az országos tanítói nyugdíj és gyámpénztárhoz való hozzájárulástól felmentettek; és pedig: az 1891. XLIII. t.-c. hatálybalépteig külön nyugdíjintézetükbe már felvett tanítókra nézve működésük tartamára feltétlenül, az 1892. évi január 1-től újonnan alkalmazott tanítókra nézve azonban csak abban az esetben, ha az illető iskolafenlartó az 1891. XLIII. t.-c. 13. §-ában foglalt feltételeket teljesíti s ennek folytán részére a felmentés továbbra is megadatott. A szóban levő járulék minden iskolai év kezdetén, első izben tehát az 189 2

/3

. tanév kezdetén a beiratások alkalmával szedendő be és az 1891. XLIII. t.-c. 12. §-ában megjelölt községek által a beiratkozott tanulók létszámát igazoló bizonyítvány és a beszállítandó összegről kiállított ellennyugta kíséretében az illetékes kir. adóhivatal pénztárába az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap javára a tanulók létszámának megfelelő teljes összeggel egyszerre szállítandók be, szabadságukban állván az iskolai fentartóknak a díjak fedezésére a szülők beigazolt vagyontalansága, vagy általános díjmentesség esetén, az 1891. XLIII. t.-c. 10. §-a értelmében az iskolamulasztási bírságokból befolyt pénzösszeget igénybe venni. Oly célból, hogy a befizetések kellőleg ellenőriztessenek, köteles a tanfelügyelő a beiratkozott tankötelesek számát, az egyes tanintézetek szerint egy-egy összegbe foglaltan 1893. évtől kezdve, minden év január havában a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium számvevőségének kimutatni. 4. Az 1891. XLIII. t.-c. 16. §-ában foglaltak szerint az 1875. XXXII. t.-c. 38. és 39. §-ai hatályon kívül helyeztetvén, ezen § ok alapján nyugdíjigényt 1892. évi január 1-től kezdve senkisem biztosíthat. Minthogy pedig másrészt az 1891. XLI1L t.-c. 14. §-ának utolsó bekezdése szerint az ezen törvénybelépteig szerzett igények fentartatnak és nyugdíjazás esetén figyelembe veendők, ennélfogva mindazok, kik az uj törvény életbelépte előtt, 1875. XXXII. 38. és 39. §-ai alapján jogot már szereztek,' az ezen §§-okban foglalt módozatok és befizetések mellett a 38. §. alapján és már tényleg biztosított nyugdíjigény erejéig a nyugdíjintézetnek továbbra is tagjai maradhatnak, illetőleg a 39. §. értelmében a rendes nyugdíjon felül biztosított nyugdíjtöbbletre való igényüket továbbra ís megtarthatják, mire vonatkozó nyilatkozattételre a többletet biztosított tanítók a tanfelügyelő által hivatalból felhivandók. „ .. _-•„•.