Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

5. Az 1891. XLIII. t.-c. 16. §-a szerint az 1875. XXXII. t.-c. 41. §-a is hatályon kívül helyeztetvén, meg­szűnt azon szorítás is, mely szerint az 55 évnél idősebb tanítók az országos tanítói nyugdíjintézetbe fel nem vétet­hetnek: minthogy azonban az említett korosztályba tar­tozó tanítóknak a felvételre való jogigénye csak az elől idézett törvényen' alapul, ennélfogva az ilyen tanítóknak a nyugdíjra való jogosultsága csakis 1892. évi január 1-től veheti kezdetét, míg az ezen időpontot megelőzőleg eltöltött szolgálati idő, szemben az orsz. tanítói nyugdíj­alappal, majdani végellátásuk alkalmával figyelembe nem vehető. ; • • ; J ; : 6. Azon folyamodványok, melyekben iskolafentartók, vagy tanítók, a terhükre kirótt nyugdíjintézeti járulékok törlesztésére részletfizetések, vagy időhalasztás engedélye­zését kérik, az illetékes pénzügyigazgatósághoz nyújtandók be; a nyugdíjügyekre vonatkozó minden egyéb folyamod­vány a kii tanfelügyelő utján a közoktatásügyi kormány­hoz terjesztendő fel, mely alkalommal a tanfelügyelő a folyamodványban foglalt adatok helyessége iránt nyilat­kozni, netáni észrevételeit megtenni s az ügy elbírálásá­hoz szükséges adatokat felterjeszteni tartozik. II. A tanítók felvétele, továbbá a nyilvános taninté­zeteknél rendszeresített tanítói állomások és az ezeken működő tanítóknak nyilvántartása körül követendő eljárást szabályozó határozatok. 1. Minthogy^ az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe való belépés a nyugdíjigényre jogosítottakra nézve törvényes kötelezettséget képez, ennélfogva mindazon tanítók, kik a mondott intézetben való fölvételre a törvényszabta kellékekkel bírnak, kötelesek külön fölhívás bevárása nél­kül felvétel végett jelentkezni és a felvételhez szükséges okmányaikat vagy eredetiben, vagy hiteles másolatban a tanfelügyelőhöz beadni. Ezen okmányok a következők: a) keresztlevél, illetve születési bizonyítvány; b) a tanítói, illetve óvói képesítés­ről szóló oklevél, esetleg oly okmány, mely igazolja, hogy a folyamodó az 1879. XVIII. t.-c. követelményeinek meg­felel ; c) az összes szolgálati bizonyítványok; d) a díjlevél, illetve kinevezési okmány. Tekintettel arra, hogy a biztosítandó nyugdíjigény megállapításánál az 1891. XLIII. t.-c. 3. §-a szerint a tanító beszámítható fizetése veendő alapul, az esetben, ha a díjlevélben a törvény értelmében beszámítható illet­mény a be nem számíthatótól elkülönítve — vagy a ter­mészetben élvezett járandóság pénzértékében kimutatva nincsen, a díjlevélhez még egy külön, az iskolafentartó, illetve az iskolaszéki elnök által is hitelesített kimutatás csatolandó, melyben az 1891. XLIII. t.-c. 4. §. szerint beszámítható illetmények az ugyanazon §. szerint be nem számíthatóktól elkülönítve, a természetben élvezett járan­dóságok pedig az idézett §. értelmében számított pénz­értékkel legyenek kitüntetve. Kántortanítóknál a tanítói jövedelem, illetőleg ennek beszámítható része, a kántoritól elkülönítve mutatandó ki, ha pedig a kántortanító összes jövedelme, vagy ennek egyik-másik tétele ily módon el nem különíthető, a tisztán tanítói, illetve a tisztán kántori jövedelemre való tételek kitüntetése mellett, a szét nem választható illetmények szám szerint felsorolandók. Ily esetben a tisztán tanítói illetményekhez a szét nem választható jövedelem fele része hozzáadatván: az így nyert összeg szolgáland ugy a kirovás, mint a nyugdíjigény megállapításának alapjául. Az okmányokhoz, melyék nem az állam nyelvén szer­kesztvék, tartozik a tanító azok magyar hiteles fordítását csatolni. 2. A tanfelügyelő a hozzá beérkezett okmányokat, különösen a díjlevelet és az ehhez a II. szakasz 1-ső pontja értelmében csatolandó kimutatást pontosan meg­vizsgálja, a hiányzó okmányokat beköveteli, a hiányosan kiállítottakat kiegészítés végett, a nem magyar nyelven szerkesztetteket pedig a magyar hiteles fordítás csatolása végett visszaküldi; a törvényes kellékekkel nem biró tanító­kat kérelmükkel elutasítja és csakis a teljesen megfelelő és a kellően felszerelt folyamodványokat a közoktatási miniszterhez esetről-esetre terjeszti fel. 3. Az országos tanítói nyugdíjintézetbe történt fel­vétel és a teljesített fizetések igazolására a »felvételi s a befizetési könyvecske« szolgál, mely az 1875. XXXII. és 1891. XLIII. t.-c. végrehajtására kirendelt bizottság által az iskolafentartók és tanítók részére felvételük alkalmá­val kiállíttatik. Ezen könyvecske a nyugdíjazás alkalmával főokmányul szolgál s a végellátásért való kérvényhez csatolandó. Ha a beiratási könyvecske elvész, a nyugdíj­törvény végrehajtó bizottsághoz felterjesztett kérvényre másolat állíttatik ki és az illetékes adóhivatal állal az 5 krnyi előállítási díj beszedése mellett az iskolafentartó, illetve tanítónak kézbesíttetik. 4. A nyugdíjról való jogosultság rendesen azon idő­ponttól veszi kezdetét, amelyben a tanító az orsz. tanító nyugdíjintézetbe való felvételre a törvényszabta kellékek teljes birtokába jutott: ha azonban a tanító az összes kellékek megszerzésétől számítandó egy évi határidőn belül az okmányok felterjesztésére vonatkozó kötelezettségének eleget tenni elmulasztja, a nyugdíjjogosultság részére csak azon év kezdetétől számítandó, amely év folyamában okmányait •— felvétele végett — felterjeszti. 5. A biztosítandó nyugdíjigény mennyisége az 1891. XLIII. t.-c. §-a értelmében a beszámítható fizetés évi összegében állapíttatik meg és pedig a tanító által fel­terjesztendő díjlevél és az ehhez csatolandó külön kimu­tatás alapján, mindazáltal oly fentartással, hogy a jövede­lem téves bevallásából a nyugdíjalapra kár nem háramol­hat. Ugyanazért a végellátási eset beálltával a folyósítandó nyugdíj az akkor bemutatandó és szigorú bírálat alá veendő díjlevél szerint tényleg beszámíthatónak talált, utoljára élvezett tanítói fizetés évi összege alapján álla­pítandó meg és az ekkép megállapított nyugdíj-élvezmény felemelése egyedül azon indokból, hogy az illető tanító részére az általa helytelenül bejelentett jövedelem alapján magasabb nyugdíjigény volt biztosítva, még akkor sem követelhető, ha a tanító az ezen magasabb nyugdíjigény után kivetett járulékokat pontosan befizette. Viszont, ha valaki a tényleg élvezett fizetésnél csekélyebb összeget vallott be, a végellátás esetén részére csakis az ezen bevallás alapján biztosított nyugdíjigény alapján szabandó a nyugdíj-élvezmény. Ugyanazért már saját érdekében is köteles a tanító, valahányszor szolgálata közbén oly állo­másra lép elő, melylyel az eddiginél magasabb fizetés van egybekapcsolva, ezen körülményt a díjlevélnek, esetleg az ujabb fizetésről a jelen szakasz 1-ső d) pontjában körülirt módon kiállított kimutatás felterjesztése mellett a tanfelügyelőnek bejelenteni oly célból, hogy az alábbi 8. pont szerint a tanfelügyelő által negyedévenkint felter­jesztendő kimutatásban a tanító ujabbi fizetése pontosan feltüntettessék és ennek alapján nyugdíjigénye megfelelő­leg emeltessék. 6. Ha az iskolafentartók, vagy a tanítók a terhükre kirótt nyugdíjintézeti járulékok kivetését magukra nézve sérelmesnek tartják, a járulékok helyesbítése iránt a kiro­vásról nyert értesítés vételétől számítandó félévi záros határidő alatt folyamodhatnak: az ezen határidő letelte után beadott folyamodványok azonban tekintetbe nem vehetők.

Next

/
Thumbnails
Contents