Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

szempontból oly szegény, elég arra nézve, hogy feldolgozójának lehetetlenné tegye jó éposz létrehozását. De meg az éposz vagy a dráma hőse csak ember lehet, Isten soha! A végzetnek szolgája, vagy a végzettel vakmerően szembeszálló lény csak ember lehet, sorsával s a felsőbb akarattal csak ember viaskodhatik: Isten maga a végzet, a sors, az örök törvény s önmagával küzdelemre nem kelhet. Ezért nincs a Heliandtól a Messiásig egyetlen egy igazi éposz sem azon művek között, melyek Jézusról Írattak s bizony nyal Beöthy nek ama kifejezése, hogy »az evangéliom a keresztyénség nagy éposza«,*) nem akar több lenni egy epikus jelzőnél; mert a Jézus élete a hívőnek nem éposz, hanem a valóság, igazság és üdv, az estheti kusnak szintén nem az, mert ha letörli róla az istenit, nem marad előtte semmi más, csak egy lepecsételt sírbolt, mely nemcsak Jézust, hanem az epikai tárgyat is lezárja; ha pedig az emberin felülemelve, mint Istent tekinti őt, akkor ott állhat a csodálkozó tanítványokkal az Olajfák hegyén, »néz vén mennybe«, az oda felvitetett Jézus epikai tárgyat sem hagyott ide lent. Himnuszt, ódát, dithirambot lehet hozzá irni, de époszt róla nem. E szirten ütközött meg a Klopstock hajója is, s drága kincseivel szánalmasan elsülyedt. Művében semmi cselekvény, egyáltalában semmi elem, a mi az époszt alkotja; személyei nem tesznek semmit, de annál többet dikcióznak, s ha a szónoki elemet kitörülnők e műből, a Messiásnak tizenkilenc huszadrésze elesnék.2

) Az egész mű Gervinus szerint véget érni nem akaró bágyasztó oratorium, tomboló templomi zenének kínzó unisonója s szörnyű botlások szakadatlan sora; 3

) Clodius epikai himnusnak, 4

) Gottschall a keresztyén dithirambika non plus ultrájának nevezi, s bírálatát abban a csattanós Ítéletben összegezi, hogy »a Messiás* egyike a költői tehetségek ama legirtóztatóbb eltévelyedéseinek, melyeket az irodalomtörténet ismer!5

) Már ő előtte is foglalkoztak Reibnitz, Wieland s Rangé bibliai epikai tárgyakkal, a Messiás megjelenése pedig valóságos lázba hozta a kortársakat, mely nem akart csillapodni addig, míg mindegyik, ki e járványt megkapta, egy vagy több bibliai tárgy versbeszedésével ki nem dühöngötte magát. Az ötven éves Bodmer ugy fellelkesül, hogy egymásután ontja a legprózaibb menetű bibliai époszokat s utána mindenfelől omlik a pátriárchádok özöne, melyek nem költői ihlet, hanem csak mechanikai munka eredményei. Az uj szövetségnek Lavater Gáspárban akadt fáradhatatlan epikusa, ki az evangéliomokat, a Cselekedetek és a Jelenések könyveit formálta át époszszá, ami azonban neki még elődeinél is kevésbbé sikerült s műve nem inspiráció, hanem a tanulmány szülötte, nem vallásos hév, forró áhítat s igaz érzelem gyümölcse, hanem a kommentárok és konkordanciák száraz lerakodása. A Messiás legalább lira, ez csak doktrina! 6

) Az e korban létrejött enemü drámai műveknek is legfelebb csak neve maradt fenn, a Klopstock Ádámja, Salamonja, Dávidja s a többi hozzá hasonló munkák rég feledésbe merültek. Herder volt az első, ki a biblia költőiségének igazi mélyére hatolt, 7

) s a keleti irodalom, főként pedig a biblia stúdiumára elhatározó befolyást gyakorolt. Utána már alig találkozunk számot tevő bibliai költői művel, a Rückert alexandrinokban irt »Jézus élete* (1839.) már csak elmosodó visszhangja az evangéliom-harmóniáknak. Az époszra a modern világnézlet különben is igen kedvezőtlenül ala-A szépprózai elbeszelés. I. k. 7. 1. a) Gervinus i. m. IV., 128. 129. — ») U. o. IV. 125. 129. — 4

) U. o. IV. 121. b) Die deutsche Nationallitteratur im J. 1800—1850. I. 4., 5. 8) Gervinus. i. m. IV. 160. 7) Geist der bebráischer Poesie. 2. B. kult, noha maga a biblia soha sem szűnt meg amaz örök költészet varázsával, mely lapjain mindenütt felcsillámlik, vonzani az emberiség nagy szellemeit. Maga Goethe is ifjú korában sokat foglalkozott bibliai tárgyakkal s a biblia hatása müvein szószerint kimutatható. x

) 1872-ben Goveán, egy olasz iró, megkisérlette Jézust tragédiában dolgozni fel, de a Klopstock idealizáló eljárását kerülni akarván, oly realisztikus jellemképet ad hőséről. hogy mi emberek sem szeretnénk annyira leszállani! 2

) Amint az éposz, ugy a dráma kerete sem fogadhatja, legalább az eddigi gyakorlat és elmélet szerint, Jézust magába. (Folyt, köv.) Kiss Ferencz, debreczeni ref. segédlelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Templomi énekek hangzatai. Szerkesztette Mihó László. Ára 40 kr. Kecskemét. 1892. Kiadja Fekete Mihály. 8-rét 114 1. Nincs annál nagyobb bosszúság és gyötrelem, mintha az ember már valami dolgában előhaladott, az addig elébe dobáló akadályokat legyőzte, elhárította vagy elsimította, s midőn majdnem ott áll már, hogy szándéka végrehajtásához, dolga bevégzéséhez közeledjék: ismét előáll az az akadály, melyet már elhárítottnak vélt! Ezt gondoltam én, midőn Mihó László urnák fent címzett könyvecskéjét átlapoztam, nemcsak, de betürőlbetüre átvizsgáltain; szokásom lévén semmit csak felületesen, hanem mindig a dolog gyökerére menőleg vizsgálni meg. íme! már énekügyünkben haladtunk volna annyira, hogy énekeink dallamai korszerű hangjegyekkel Írassanak, sőt az énekszövegek megigazításával, a szövegben rejlő rythmus a hangjelzés által külsőleg is előtüntettessék (metrika), s ez által népünk templomi éneklése szabályosabbá, zendületesebbé tétessék. Találkoztak már buzgó munkások, kik ének-dallamainkat több-kevesebb szerencsével így adták ki (Oláh Károly, Szügyi József), ezekután már nem visszamenő, hanem előhaladó irányban irt munkákat várunk, és méltán! Mihó ur a népiskolai énektanítás számára irta e könyvet, célját senki se vonhatja kétségbe, sőt csakis helyeselheti, mert a cél az, hogy énekeink, még a legszűkebbre szabott idő alatt is (Kecskeméten péld. 3 év) a népiskolai növendékeknek betaníttassanak, és pedig ne hallás után, hanem kótából. Szép szándék, nagy igyekezet, mindezt azonban akarja cselekedni a skálák teljes ismerete nélkül, sőt teljes kizárásával, szólván igy: »Nincs a népiskolai növendékeknek semmi szüksége arra, hogy a külömböző, bármiféle hangszernek létezéséről tudomással bírjon. Elég ha megismeri a hét alaphang egymástól eső távolságát úgy fel, *) Der biblische Bilder-und Seitenzenschalz im Goethe's Werken. Neue Jahrb. für Phil. u. Pad. 1889. IV. 174. V. 248 és Budapesti Szemle V. k. (1859.) 2) Szana T. Figyelő. 1875. 343.