Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-24 / 51. szám

Az ultramontanizmus természetesen mindent el fog követni a nagy reformok ellenében. Ha a mult választások alatt igen kirítt néhány protestáns képviselő-jelölt a reversálisták fekete táborából, most még sokkal különösebb lenne, ha akadnának egyes prot. férfiak, vagy épen papok, kik az ultramontánokkal egy táborban csinálnának frontot a szóban levő nagy alkotásoknak. Ne mondjuk azért talán kétségbeesve, vagy legalább is aggódva a jövőre nézve, hogy »előttünk az özönvíz!« Ne féljünk különösen a polgári anyakönyvektől és kötelező polgári házasságtól, már csak azért sem, hogy ha félünk is tőlök, akkor is csak meglesznek! Kassa. Révész Kálmán. A komáromi memorandum. Míg az erdélyi és tiszántúli theologiai fakultások létesítésére irányuló mozgalom küzdelmeiben észlelt tárgyilagosság és a magas kultura iránti helyes érzék nyilvánulása, minden hithű protestáns olvasó lelkét felemelő gyönyörrel tölti el és a nevezett kerületek kiváló püspökeinek üdvös munkássága aranylapokat készül beiktatni a magyar protestántizmus történetébe; addig bizonyára nem kerülte el a közfigyelmet az a személyeskedő hang, a melylyel a pápai főiskola áthelyezésének legkomolyabb megfontolást igénylő kérdése némelyek által a nyilvánosság előtt tárgyaltatik. Pedig hogy a pápai főiskola pénzügyi helyzete mennyire válságos és hogy nem csupán az iskolai épület korszerű felállítása és berendezése, hanem a pénztári helyzet is biztos alapokra fektetendő: azt még azok is elismerik, akik a komáromi mozgalmat még mielőtt célját és eredményét ismerhették, már eleve elit élt ék, ők is a gondviselés ujjmutatásának s a helyzet logikai következményének tekintik e mozgalmat. Ép ezért az ő ítéletük a megfontoló bölcsesség és jóakarattól lévén kisérve, ez ítéletről, ha ők a viszonyok és a közérdek követelményei iránt kellőleg tájékozva lesznek, mi a dunántúli ev. ref. egyházkerületi főiskola jól felfogott érdekeit nem félthetjük; mert az lehetetlen, hogy a mély tapasztalatokban és a protestáns egyház közéletében kipróbált férfiak végitélete, az egyetemes egyház közérdekére s ezen iskola jövőjére nézve kárhoztató lehessen! Általánosan belátjuk és elismerjük, hogy az anyagi erők fokozására a dunántúli egyházkerület szorul leginkább. Hiszen mindenki tudja, hogy a pápai főiskola alaptőkéiből a legnagyobb rész ma is még magánosoknál van 8°/0 kamatozással elhelyezve, és hogy ez adósok, a rohamosan aláhanyatló általános kamatlábra való tekintettel, ezen tőkéket mind rohamosabban fizetik vissza a főiskolai pénztárba, ahol azok 4% kamatozással pénzintézetbe helyeztetnek el, s így tekintve, hogy ma már mindenki takarékpénztárakban is könnyen juthat 6 % kölcsönhöz, csak rövid idő kérdése, hogy a főiskolai pénztár kamatbevétele a 8 százalékos kamatokra kihelyezett 140,000 frt és 7 százalékra kihelyezett 20,000 forintnyi tőkepénzek után, ha csak 2%-al számítjuk is a csökkenést 3200 frt évi bevétellel kevesebb lesz. Ekkora fedezetlen hiány pedig komolyan felhivja figyelmünket különösen akkor, midőn köztudomásu dolog, hogy a f. évi kerületi közgyűlés a rajztanár jobb dotációjához 100 frtot azon okból nem adhatott meg, mert arra a pénztárban semmi alap nem találtatott. De menjünk tovább a főiskola pénzügyi helyzetének mérlegelésében, a zsinati bizottsági előmunkálatokból azt látjuk, hogy a tanári fizetések a pápai viszonyokhoz képest egyenként 2—400 frttal céloztatnak emeltetni, s ezt mi a protestáns kultura haladása érdekében a legnagyobb örömmel üdvözöljük, ugy de mikor azt látjuk, hogy e körülmény a pápai főiskolai pénztár állásában ujabb 4400 frt fedezetlen évi hiányt tár elénk: akkor senki sem csodálkozhatik a fölött, hogy mi ezen iskola jövője elé komoly aggodalommal tekintünk. Mindezeket bizonyára a legkomolyabb megfontolás tárgyává fogják tenni a főiskola legfőbb felügyeletére és gondozására hivatott vezéregyéniségek, mikor a megindult mozgalom tekintetéből a főiskola jól felfogott érdekében állást foglalnak s irányt jelölnek. Mi meg vagyunk győződve, hogy a kerületi főiskola Komáromban, az egyház nagyszámú tagjainak körében, ahol a más vallásűak által is örömmel és a legnagyobb áldozatkészséggel fogadtatik, bizonyára rövid időn vissza fogja a nélkülözhetlen intézményekben nyerni mindazon erőit, amelyeket a jogakadémia és a tanítóképző elvesztésével Pápán szenvedett. Mindazáltal amíg a Pápa és vidéke által meghozandó áldozatok iránt biztos tájékozást nem nyerünk s a kerület vezérférfiai a komáromi memorandummal kezükbe letett s a pápaiak által leteendő adatok alapján a főiskola pénzügyi kibontakozására nézve tiszta képet nem tárnak a kerület és a kerületet alkotó egyházak elé, az állás foglalást sem a maguk, sem mások részéről időszerűnek nem tartjuk; mert lehet, hogy e kép Pápán tünteti elénk a főiskola szebb jövőjét. De bárhol legyen e kép szebb, egy kölcsönös kötelességérzet elől ki nem térhetünk s ez az, hogy a főiskolát a legmagasabb igényeknek megfelelő korszerű minta-intézetbe kell elhelyeznünk és hogyha már az áthelyezéssel bizonyára elérhető tanítóképző felállítását nem tartanok is nélkülözhetlen kelléknek, a tanárfizetési alapot oly mérvben kell fokoznunk, hogy az ne csak a kamatláb esélyeit, hanem a jövő elmaradhatlan igényeihez mért emelkedéseket is hosszú időn keresztül fedezhesse. Mert ha még nem számolnánk is azon nehéz helyzettel, amely előtt, a korszerű haladás és válságos helyzet által megkövetelt polgári házasság reformjával szemben, a felekezetek szabad versenyében, minden vagyoni segélyforrások nélkül állunk; minden körülmények között le kell számolnunk és komoly figyelemre kell méltatnunk azon lázas törekvéseket, amelylyel a róm. kath. főpapság anyagi kiváló helyzete által szervezi és központosítja a felekezeti népoktatást, községekben és városokban a vagyonos mágnás családok közremüködésé-101*