Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-04 / 5. szám

adnak igazat, a mennyiben sokkal jobb, lelkészszel sietve betölteni a tanítói állomást, mint tanító nélkül hagyni az iskolát, vagy pedig teljesen képzetlen egyént alkalmazni tanítónak. A miniszter ur egyebek közt még elismerését fejezi ki azon számos adakozóknak, kik az iskolaügyet ajándékaikkal támogatták. (Közel V2

millió forinttal.) Tankötelesek és iskolába járók. Hazánkban az 1889/90. tanévben 6—15 éves tanköteles gyermek volt összesen: 2,524.569. Még pedig: 6—12 éves 1,828.295 12—15 éves 696.274 Figyermek összesen .... 1,288.189 Leánygyermek összesen . . . 1,236.380. E tankötelesek közül tényleg iskolába járt összesen: 2,057.812, vagyis az összes tankötelezetteknek 81*5%-ja; átlag tehát minden 1000 tanköteles közül 815 járt iskolába. Még pedig; 6—12 éves 1,581.974 = minden 1000 közül 865. 12 — 15 éves 475.838 — minden 1000 közül 683. Fiü . . . 1,099.739 — 8537 °/0

. Leány 958.073 = 77-49°/n

. Iskolába nem járt a 6 — 15 éves tankötelesek közül összesen: 466.757, vagyis a tanköteleseknek 18'49%-ja, még pedig 188.450 fiu és 278.307 leány. (Az 1888/9 évben 453.014 volt az iskolába nem járók száma, vagyis a tanköteleseknek 19% -ja). E számokhoz féreértés kikerülése végett az jegyzendő meg, hogy a megelőző 1888/9. tanévhez hasonlítva a tankötelesek száma 55.943-mai, a tényleg iskolábajáróké pedig 42.200-zal szaporodott, s ennélfogva az iskolába nem járók száma — bár ez évben nagyobb — nem hanyatlást jelez, amit különben a fentebbi százalékok összevetéséből is kivenni lehet, lévén 1888/9-ben 19%, 1889/90-ben pedig 18*49 %. Az iskolábajárás egyik akadályául a miniszteri jelentés most is a tanítók s tantermek elégtelen számát hozza fel, mint a mely körülmény csak lassú haladást tesz lehetővé, mert a miniszteri számítás szerint összesen 30.500 tanteremre s ugyanannyi tanítóra volna szüksége a hazai népoktatásnak, rendelkezett pedig 1890-ben csak 24.965 tanteremmel és 24.908 tanítóval. Vallásfelekezet szerint: Ág. h. ev. 206.895 tanköteles közül iskolába járt 1ÜÜ0 közül 8817 R. kath. 1,244.848 » » > » » » 873 Ev. ref. 357.638 » » » 84£*9 Izraelita 127.158 » » » » » 805 Unitá-ius 10.244 » » » » » » 774 Gör. keleti 318.714 » » » 673-9 Gör. kath. 259.072 » » » » » » 622. A mennyiben az országos átlagos eredmény minden 1000 (6—15 éves) tanköteles közül 815-öt mint tényleg iskolábajárót tüntet fel, eléggé szembetűnő, hogy az országos átlagot első helyen az ág. h. ev. iskolázok haladják felül (881/7), második helyen a rőm. katholikusok (873), harmadik helyen az ev. reformátusok (844'9); ellenben a többi felekezetek iskolázói az országos átlagon alul maradnak. Anyanyelv tekintetében: Német 334.704 tanköteles; 1000 közül iskolába járt 908 Magyar 1,263.011 » » 856*5 Tót 331.596 » » 847-6 Horvát 47.077 - » ' » » 830 Szerb 72.832 » » » 783 Ruthén 75.781 » » 644-8 Román 399.568 » » 608. E számokhoz a miniszteri jelentés még azt a megjegyzést csatolja, hogy 1887—1890. években igen rohamos volt a magyar iskolázok számának növekedése, t. i. évenként átlag 32.441 iskolázóval, hasonlólag a ruthénoké évi 1.112-vei; ellenben lassúbb haladást tanúsítottak a németek (évi 1.410-zel, azelőtt 4—5000), a tótok (évi 727, azelőtt 3000—8000-rel), a szerbek (évi 1.226-tal, azelőtt 1700—2300) és a horvátok (évi 362-vel, azelőtt 600—1700). A németek látszólag az emelkedés csúcsát érték el s ezért jelenleg lassúbb náluk az iskolázok számának emelkedése. Ettől eltérőleg itéli meg a jelentés a magyar, tót és horvát iskolázok számát; t. i. ezeknél az iskolázás fokozódását várná még az erősebb kényszereszközök alkalmazásától és kiváltképen a tantermek s tanerők gyorsabb szaporításától. Végre a román és ruthén nyelvűeknél csak anyagi segélyezéstől reméli a miniszter ur az iskolázási helyzet javulását. Iskolázás módja és eredménye. Mint mindegyik, úgy az utóbbi miniszteri jelentés is sok iskolamulasztásról panaszolkodik. Az 1889/90. évben a 2,057.812 iskolábajáró közül legalább 8 hónapig iskolázott 1,755.912, vagyis minden 1000 tanuló közül 853 3; ellenben 8 hónapig iskolába nem járt 301.900, vagyis minden 1000 közül 1467. E szerint az előző évhez képest növekedett ugyan a tanévet befejezők száma (37.489-czel), de a csonkító tanulók száma 4.711-gyel emelkedett. E tényt neheztelőleg veszi tudomásul a jelentés s még azzal a kimutatással egészíti ki, hogy az 1889/90. évben a 2,057.812 iskolábájárók 63 °/0

-ja több mint 21 millió félnapi leczkemulasztást követett el, ügy hogy egy-egy mulasztóra átlag 16 félnapi mulasztás esik. A mulasztások jelen tételeinél a miniszter ur alig tudja, kire nehezteljen inkább: az egyházi viszonyokra-e vagy az iskola legközelebbi intézőire, vagy népfoglalkozásra vagy pedig a politikai hatóságra. Annyi bizonyos, hogy neheztelését ki nem kerülik az egyházi viszonyok, pl. a számos ünnepek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanév nemcsak rövid, de egyszersmind bizonytalan mennyiségű napból áll; továbbá neheztelőleg utal a politikai hatóságokra is, mint a melyek a mulasztások után 528.941 forint helyett csak 36.122 forintot hajtottak be birság-összeg fejében, tehát egy-egy mulasztási eset után a legkisebb büntetés t. i. 50 krajcár helyett csak 3'4 krajcárt. Ünnep — az igaz — országszerte elég van, de ezek talán csak nem számíthatók az iskolamulasztási napok közé; valószínű az, hogy az ünnepekkel — bárminők is legyenek azok — nemcsak a a tanuló mulaszt, hanem a szülő is, tanító is, egyházi hatóság, iskolaszék — sőt a mulasztás megítélésében s