Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-27 / 47. szám

szoptatós dajkája a reménylett eredmény. A reménytelenség kiolt minden lelkesedést. De térjünk még vissza arra, hogy nálunk épen semmi jutalma sincs azoknak, kik az opus operatumon felül is munkálkodnak és a hétköznapiságból kiválnak. Nem jutalmaz sem a traktus, sem a superintendentia, sem a maga egyháza, sem saját kollégái testülete. Hogy mennyire nem, csupán egy példát hozok fel. X. traktusban egy pár lelkész egy olyan alapos és részletes dolgozatot készített és terjesztett be az egyházmegyére a zsinati törvényjavaslatról, hogy az egyik dolgozatot magáévá tette a gyűlés és jegyzőkönyvbe nyomatta. A hála, az elismerés, a munkás lelkész jutalmazásául ; a dolog természete, hogy t. i. a zsinatra a traktus felfogását legilletékesebben kifejező képviselőt küldjön, azt hozta volna magával, hogy ez a lelkész választassék meg zsinati képviselőnek ... és a kollegák választottak képviselőt más traktusból. (Sietek megjegyezni, hogy ebből az elmélkedésből egy betű sem vonatkozik erre a megválasztott kitűnő képviselőre ... én csupán a munkás olyan a milyen buzdító jutalmazásának elvét fejtegetem.) Nos tehát, miért munkálkodjék valaki, ha se elismerés, se jutalom? . .. Mert a nemes öntudatra való hivatkozás csak fikció; ellene is mond annak maga Jézus: a munkás méltó a maga jutalmára. Szóval, a mi egyházunknak semmiféle eszköze sincs a jutalmazásra, a buzdításra; mivel pedig az erre való kilátás nélkül, az ambíció, ez a mozdonyok hajtó gőze, elpárolog, aki csak teheti, más téren keresi ambíciójának kielégítését. Legaláb hát a könyvek kelendőségében volna meg a jutalom! ? Nálunk ennek sincs láttatja. A 2000 ref. lelkészből legalább 600 olyan sanyarú helyzetben van, hogy alig jut neki a mindennapi kenyérre; az ezerből, legalább fele, nem érdeklődik az egyházi irodalom iránt, s minden olvasási vágyát kielégíti egy olyan a milyen politikai lap járatása; egyházi művek vásárlására marad 4—500 lelkész. Ebből könnyű kiszámítani, hogy mennyi tiszta jövedelem, tehát anyagi jutalom esik még egy olyan könyvre is, mint az én egyházi beszédeim, melynek első kötete két év alatt elfogyott. De ugyan hányról jegyzi fel ezt a krónika? Csupán egy módja volna a nagyobb kelendőségnek. Az t. i, ha a világi elem is felbuzdulna, mint Angol- és Franciaországban az egyházi könyvek vásárlására. Bizonyára egyik szalon asztalának se válnék hátrányára, ha a világi irodalom mellett egy-egy kötet díszkiadásu egyházi beszéd is helyet nyerhetne. Itt van pl. Vásárhelyi Zs. bibliai képei erkölcsi alapon tárgyalva. A mi azt teszi, hogy nem dogmatizál. Ki is jelenti Előszavában, hogy a dogmatizálás nem kathedrába való; »mivel a dogma a hitszónoklásnak nem forrása, hanem mértéke és segédtudománya. És maga Jézus is nem tanított, nem prédikált sem történetet, sem bölcsészetet, sem jogtudományt, sem törvényt, sem dogmát, hanem igenis prédikált erkölcstant«. A kötet 25 beszédében erkölcstant prédikál V. Zs. ur is; még pedig oly kiváló erővel; a mély gondolatok olyan változatos és könnyed kifejezéseivel; a világosító példák olyan közvetlenségével és változatosságaival; az érdeklődés olyan felköltésével és fentartásával, ami arról győzött meg, hogy neki kiváló hivatása van az irói pályára s ez az egy kötet egyszerre felemelte őt az első rangú egyházi irók sorába. Bár felsőbbjei, alsóbbjai s pályatársai minden lehető eszközökkel támogatnák őt, hogy arra hivatott minden tehetségét és idejét az irodalomnak szentelhesse. Az I. beszéd címe: Elitéit . alkotás. Midőn t. i. a Teremtő szemlét tartván a teremtett dolgok felett, kárhoztató pillantással áll meg egy ponton s így szól: eltörlöm, mert bánom, hogy teremtettem. E kijelentés mindenkit arra indíthat, hogy müvét ne tartsa tökéletesnek, hanem újra és újra bontsa szét, rakja össze, fejleszsze, tökéletesítse. Ebben állott a reformáció munkája, ebben áll a mi egyházunk folytonos fejlődése. II. beszéd: Az uj világ magvai. Azaz Noénak a bárkába vitt tiszta és tisztátalan állatai. Mindegyiknek helyet rendel az Ur. Így az emberek között is. Egyik változó, másik állandó elem. Csakis a tisztáknak, vagyis a jó képviselőinek van állandó létezésük. A tiszták és tisztátalanok ösvényei lassanként összefolynak a megjavulás pontján; mint a bárka lényei összesimulnak. III. beszéd: Örök harc. Azaz a jó és rossz, erény és bűn örökös küzdelme. IV. beszéd: Látszat és való. József történetéből. Az emberi lélek nemesebb álmai elébb-utóbb megvalósulnak; azoknak a sokáig dédelgetett tévedéseknek pedig, melyek ma már a csalódásig hívek, egykor szemébe néz a valóság, mint József az ő hazug testvéreinek. És ez a valóság elszaggatja egykor a hamis útleveleket, melyekkel a csalódások századokig bejárták a világot. Kérdés tehát: mi a látszat és mi a való ? V. beszéd: Mózes fénylő arca. Felséges jelenetek és költői leirás. Ugy szintén a többi is. Van közte 12 alkalmi és ünnepi. Nem részletezem egyenként, mivel nem lehet belőlük kivonatot csinálni anélkül, hogy a nagyszerű hasonlatokat, az eszmék mélységét és gazdagságai, átalában a kidolgozást meg ne sérteném. Olvasni kell azokat! Textusai, tárgyai olyanok, melyek még abban az értelemben és alakban nincsenek feldolgozva, s épen ezért figyelmet, érdeklődést is keltők. De bármennyire üdvözlöm is az irót, |mint nagy irói hivatással biró férfiút: bármennyire felköltötte is beszédeinek olvasása érdeklődésemet, mindemellett kijelentem, hogy ugy, amint irva vannak, templomi használatra nem alkalmasak. Mivel azok az elvont fogalmak, bár felette szép világításban vannak is előadva, még sem birnak utat törni a hallgatóság felfogásáig; más részről oly szépen fejezi ki gondolatait, a költői érzéknek és tehetségnek annyi tünetei vannak a leírásokban és hasonlatokban, hogy vétek volna azokat más szavakkal és kifejezésekkel előadni és így elrontani; könyvnélküli betanulására pedig kevesen fognak vállalkozni. Szinte rosszul esik, hogy e kijelentésemmel csekély homályt vetek a fény közé; de ki kellett ezt fejeznem azokra való tekintetből, kik csupán azért vesznek prédikációs könyvet, kogy abból hevenyében elpuskázhassanak egy-egy beszédet vasárnap reggelenként. Az ilyeneknek ez a könyv nem lesz tetszetős. De kedves lesz azoknak, kik figyelmet, időt fordítanak beszédeikre; mivel ezeket sok uj anyag ismeretére és feldolgozására vezetendi. A nap feltűnt. Bár ne homályosítaná el sugárzását borulat. Hetesy Viktor.