Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

volt felháborodás, hogy ilyent még csak gondolhasson is valaki! Ily körülmények között, s ily előzmények után jött elő az a kérdés, hogy jövőre ne csak a tanítást, hanem az egész intézet vezetését az apácák vegyék át. Méltóztassék megítélni mindenkinek, felekezeti elfogultság-e, indokolatlan kívánság- e Tisza Kálmánnétól, hogy egy, az alapítók által felekezetnélkülinek alkotott intézet, maradjon meg legalább külsőleg olyan jellegűnek, aminek tervezve volt? Nem elég-e az, hogy a felügyelő gondnokné világi ugyan, de katholikus, hogy a tanítást az apácák végzik s hogy a más vallásfelekezetiek hitoktatása a minimumra szállt le, — s hogy a választmány többsége Gerliczy báróné vezetése alatt kath. lévén, a felvételek meglehetős részrehajlással történhetnek: mi szükség és mivel indokolható, hogy az egész intézet, igen tiszteletre méltó egyénekre ugyan, »de eskülök által térítésre kötelezett apácákra bizassék?« Ez a volt alapítók célzatával szemben nem is méltányos, nem is jogos. Nem ellensége Tisza Kálmánné az apácáknak mindazon helyeken, hol az ő odaadó buzgó tevékenységük az emberszeretet s könyörületesség magasztos feladatának teljesítésére terjed ki, de mer bátorsággal bírni azt is leplezetlenül megmondani, hogy hol nem tartja őket, minden elismerése dacára, helyén valóknak.* * A pápai főiskola áthelyezése. Komárom város törvényhatósága e hó 14-én tartott közgyűlésén 10 ezer frt segélyt szavaztak meg a pápai főiskolának az esetre, ha Komáromba helyeznék át. Ad ezenkívül a város évi 1400 frt rendes szubvenciót is a főiskola fentartására. Komáromvármegye közgyűlésén meg 30 ezer forint segélyt hozott javaslatba e célra az állandó választmány. Komáromvármegye közönsége annyira lelkesedik az iskola áthelyezése ideájáért, hogy gyűjtést indított az iskola javára, melynek máris igen szép az eredménye. — Másfelől meg Pápáról, az ottani lap utján arról értesülünk, hogy az áthelyezés ellen erős actiora készülnek. Nyilt levélben sürgetik László József és Darányi Ignácz pápai főiskolai gondnokokat értekezlet összehívására; hogy a teendők megbeszéltessenek. Mellettünk van — mondják többek közt — a történelmi jog, az igazság, az alapító levelek s főkép a közérdek. Az áthelyezést pedig sem a tanügy, sem az egyetemes egyház érdeke nem kivánja, hanem egyedül csak az a helyi érdek, hogy milyen nagy haszna lenne ebből Komáromnak. * A vatikán és az egyházpolitikai helyzet. A »Contemporary Review« szeptemberi számában egy cikk jelent meg, melyben egy magyar katholikus bírálat alá veszi XIII Leo pápa politikáját és a szentszék álláspontját Magyarországgal, különösen az elkeresztelési kérdéssel szemben. A cikkből kiemeljük a következő érdekes részleteket : A szerző Ausztria-Magyarország egyházpolitikai helyzetét beszéli meg. A pápaság viszonya Ausztria-Magyarországhoz a lehető legfeszültebb, míg másrészről a franczia köztársaság, mely az egyházat minden alkalommal mérgesen megtámadja, az egyháztól nyert erősbítést. A szentszék hallatlanul erőlködik azon, hogy visszaadja a francziák köztársaságának belbékéjét és hogy Ausztria-Magyarországét megzavarja. E politika megértéséhez szolgáló kulcs a monarchia részessége a hármas-szövetségben és vonakodása, hogy a pápa érdekeit támogatva, Olaszországban szövetségeseivel összetűzzön. A kormány és a nép azt mondja Magyarországban: »Mit vétettünk, hogy ugyanaz a kéz, mely megáldja az egyházellenes köztársaságot, reánk átok súlyával nehezkedik?« És erre nincs megnyugtató válasz. A szerző itt visszamutat a Vatikán fáradozásaira, hogy Revertera grófot követségétől elmozdítsák. Galimberti politikai pályájának legközelebbi vége felett Ausztria-Magyarországon sajnálkoznak. A nunciust azért mozdítják el, hogy a pápaság törekvése a hármasszövetséggel szemben jobban érvényesüljön. A bibornok kinevezése érdekelheti Ausztria-Magyarországot. Ha XIII. Leo meghal anélkül, hogy uj bibornokokat neveztek volna ki, akkor a hármas-szövetségnek a konklavében öt szavazattal lesz kevesebbje, mint amennyi jog szerint megilletné. Szerző ezután az elkeresztelés kérdését beszéli meg. Ismerteti a Csáky-féle essayt és így folytatja: E rendelet ellen a katholikusok protestáltak és a klérus, mely a kormány véleménye szerint egyenesen Rómából veszi az instrukcióit, nemcsak a rendeletnek mondja fel szolgálatot, hanem a törvénynek is, amely ezt szentesíti. A magyar püspökök kezdetben a kormány pártján állottak, míg az alsóbb papság egyrésze az ellenzékhez csatlakozott. De mióta a Vatikán a hármas-szövetség ellen lép fel, a püspökök és az uj hercegprímás is az ellentáborba vonult. És így ujabb összeütközések támadtak, melyek igénybe veszik Magyarország anyagi és erkölcsi erejét egy vallásháborúra, mely Vaszari hercegprímás szavai szerint a királyság végromlásának lehet az okozója. Ami a kormányt legjobban keseríti, az, hogy a püspökök, kik kezdetben a rendelet mellett voltak, most ellene támadnak. Kétségtelen, hogy Csáky a rendelet kibocsátása előtt tárgyalt a hercegprímással, és az biztos, hogy ez az egyházfő klérusához pásztorlevelet intézett, melyben felszólítja a papságot, hogy engedelmeskedjenek a rendeletnek. * Gyászrovat. Id. Olajos Tál gesztelvi ref. lelkész, folyó hó 9-dikén életének 71-dik, lelkészkedésének 47-dik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Gyülekezete és nagy kiterjedésű család gyászolja elhunytát. Béke hamvaira ! — Karacs Teréz, ismert írónő és a nemzeti és protestáns nőnevelés úttörője, Békésen 85 éves korában elhunyt. Komoly paedagogiai ismeretekkel, igaz magyar lélekkel és finom bánásmóddal birván, rátermett a nevelőnői pályára. A protestáns nőnevelés-ügy a miskolczi leánynövelde szellemi megalapítóját gyászolja benne. Tizenhárom évig, 1846—1859-ig vezette ez intézetünket nagy paedagogiai tapasztalatokkal és tiszta protestáns szellemben. Lapunk 1889. évi folyamában (48. szám), a derék matróna agg kortól reszkető kézzel, de ifjú lelkesedéssel maga irta le eredeti okmányok alapján Miskolczon kifejtett működését. Méltó büszkeséggel említi itt föl, hogy »a szegény Karacs Teréz bátor volt vállalkozni arra, hogy úttörő legyen a prot. vallásos nőnevelés terén és meggyőzött sok hitetleneket arról, hogy a nőnevelés alapja csak tiszta vallásosság lehet.« Tiszta fejű, erős lelkű, puritán kálvinista jellem volt. Béke hamvaira! — Moczkovcsák János beszterczebányai evang. lelkészt és foesperest súlyos csapás érte: neje Moczkovcsák Jánosné szül. Pecz Malvin asszony halálával. Nyolcz kiskorú gyermek és kiterjedt család osztozik a férj végtelen fájdalmában, melyre mi is enyhítő balzsamot kérünk a kegvelem és vigasztalás Urától!