Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

könyvekre, az igazgatótanácsi intézmény és a tanároknak a megyei tanítótestületek működésében való részvétele tárgyában tett indítványait módosította némileg. Ezután a tanács néhány tankönyv bírálatával foglalkozott. * A tanítóképzó'-intézeti tanárok egyesületének küldöttsége f. hó 13-án tisztelgett gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternél és átnyújtotta a tanítóképző tanárok Il-ik emlékiratát, amely az egyesület által a tanítóképző-intézetek számára a mult iskolai évben kidolgozott tanterv-vázlatot és annak részletes paedagogiai megokolását tartalmazza. A küldöttség egyúttal kérte az egyesület anyagi támogatását. A miniszter igen szivesen fogadta a küldöttséget; megígérte, hogy személyesen fog az emlékirattal foglalkozni s az abban foglaltakat lehetőleg megvalósítani. Dicsérőleg nyilatkozott az egyesület működéséről, amely magas színvonalon áll. Az egyesület — mint mondá — teljes tudatában van nagyfontosságú feladatának. Végül megígérte, hogy az egyesületet anyagilag is támogatni fogja. * Az országos protestáns árvaegyesület legutóbb tartott választmányi ülésén a folyó ügyek elintézése után Kovácsy Sándor dr. elnök bejelentette az egylet céljaira beérkezett ujabb adományokat. Egyenkint száz frtot adtak s így alapító tagok lettek: Mészáros Károly dr., a tornai református egyházmegye, Böngérfy János, Fabinyi Teofil és Fabinyi Gyula. Az egyletnek hagyományoztak Frölich Frigyes dr. 200 forintot, Horváth Mihály és neje 500 frtot, Kovács Sámuel 112 frtot, G-cibel Hermann 100 frtot és Strobcl Frigyes 50 frtot. Adakoztak még a következők: a pesti hazai első takarékpénztár 300 frtot, az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 50 forintot, az első magyar általános biztosító társaság 100 forintot, Budapest fő- és székváros 400 frtot. A jelentést örvendetes tudomásul vették. Ezután a kilépett Fabinyi Gyula választmányi tag helyébe választották meg Zsigmond Jenő drt. * A népiskolai tanítók nyugdíjügye. Az országos tanítói nyugdíj kötelékébe tartozó tanítók nyugdíj illetményeit a közokt. miniszter már megállapította, sőt a járulékokat az illetmények után országszerte be is szedeti. Több oldalról érkezett panasz a magyarországi tanítók országos bizottságához, hogy a járulékokat nem a tényleg bevallott s iskolahatóságilag is igazolt fizetések, hanem sokkal csekélyebb összeg után szedeti be a minisztérium. Sok tanító, aki 600 fizetést mutatott ki, csak 350, aki 700-at, csak 400-ra lett felvéve a nyugdíjba. E körülmény nagy elkeseredést szült a tanítóság körében. Az országos bizottság megbízásából Somlyay József bizottsági alelnök járt el ez ügyben a minisztériumnál s itt azon felvilágosítást nyerte, hogy a nyugdíj-illeték a beszámítható tanítói fizetés mérvéhez állapíttatott meg, amint azt a törvény világosan rendeli is. A »kántori« illetmények a nyugdíjba be nem számíttatnak s mivel a legtöbb kántortanító javadalmánál nem volt külön feltüntetve a tanítói, külön a kántori fizetés, a minisztérium a nyugdíj-illetéket ezeknél akként állapította meg, hogy a készpénzfizetést, amennyiben ez hitelesen ki lett mutatva — tanítói fizetésnek vette, a földilletmények s egyéb terménybeli járulékok értékét két részre osztotta, felét a tanítói, felét pedig a kántori fizetéshez csatolta. Amennyiben ez eljárás nélkülözné a teljes korrektséget, a minisztérium módot fog nyújtani a tanítóságnak, hogy bevallásaikat helyesbíthessék. Ez irányban utasítást is adott már ki a minisztérium a megyei kir. tan felügyelőségeknek * Gönczy-egyesület Hajdumegyében. Az alsószabolcs—hajduvidéki ref. egyházmegyei tanítóegyesületnek Hajdu-Szoboszlón, Gönczy Pál szülővárosában tartott közgyűlésén igen szép eszme merült fel. Az eszmét, hogy t. i. Gönczy-egvlet alakíttassák, melynek hivatása lenne a vidékbeli tanítók gyámolítása, Eötvös Károly Lajos tanfelügyelő vetette föl s nagyhatású beszédben jelezte az alakítandó egyesület nemes célját. A gyűlést követő banketten ez iránt megkezdették a taggvüjtő ivek aláírását s mintegy ötven tanító iratkozott be s még többen a vendégek közül is. Az egyesületet létesítő bizottság elnökévé Sólyom Antalt, titkárává Dobó Sándor hajdúböszörményi tanítót választották, kik minden az egyesületre vonatkozó s hozzájuk intézett kérdésre szivesen adnak felvilágosítást. * Tisza Kálmánné és a nagyváradi árvaház. A nagyváradi jótékony nőegylet árvaházának ügyét a napilapok legnagyobb része ujolag oly módon tüntette fel, mintha Tiszáné, indokolatlan felekezeti elfogultságból, az apácák ellen üzent volna engesztelhetlen háborút. A Pesti Hirlap egyik legutóbbi számában egy beavatott egyén a félrevezetett közvélemény tájékoztatására nagyon alkalmas cikket ir, melyből átveszszük a következőket: »A kérdéses árvaházban nem kis (tehát 3—6 éves) gyermekek, hanem 7—16 év közötti korban levő leányok nyernek oktatást és kiképzést. Ezek — természetesen > árvák«, kiknek nemcsak általános műveltségi, hanem vallási kiképzésére is a szülők már befolyást nem gyakorolhatnak — s akik épen azon korban vannak, mikor kedélyükre leginkább lehet hatni és befolyást gyakorolni. Az árvaház felekezet nélkülinek alkottatott s míg Tisza Kálmánné nem lett állandó pesti lakos, e tekintetben semmi kívánni való nem volt, mert a legteljesebb vallásszabadság és egyenlőség uralkodott. Férje körülményeinél fogva állandóan Pestre költözvén, ritkábban foglalkozhatott az árvaház ügyeivel, de szivén viselve annak sorsát, időnkint szakított időt azután is arra. Darab idő múlva azt tapasztalta, hogy a növendékek egyetlen mindennapi imádsága az »Üdvözlégy Mária«. Ez imádságnak szép imádság, de mint mindenki tudja, a leghatározottabban pápista. Nagyon sok időbe és erélyes utánjárásba került, míg ki tudta vinni, hogy legalább a protestánsokkal a »Miatyánk* mondassék. Később (nem is szólva arról, hogy az intézet felügyelő gondnoknője katholikus volt) oda fejlődött a dolog, hogy a növendékek iskoláztatása az apácáknál történt. Miután azt mondták, hogy hiszen a belkezelés és felügyelet világi egyén által történik s maga a tanítás nem vallási dolog: -ebbe belenyugodott. Nem sok idő múlva azonban azt is észre vette, hogy a növendékek, vallásfelekezetre való tekintet nélkül, mindig csak a katholikus templomba vezettetnek. Kötelességének tartotta tehát megint felszólalni, s mikor azt mondták, hogy ezáltal a nem katholikusokat a vallási türelmességre akarják szoktatni, azt felelte : jó, de akkor felváltva a katholikusokat is más vasárnap vigyék a protestáns templomba. Na persze,