Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

társaink pártoló figyelmébe. Nem sokára szobába szorulunk, itt lesznek a hosszú téli esték: a »Koszorú* első füzete bátran ajánlható híveinknek hasznos olvasmányul. Nemcsak jó, de olcsó olvasmány is. A »Kék meg a Piros* mindössze 4 krajcárba (8 fillérbe) kerül. A jó ügy nevében bizalommal fölkérjük közönségünket: támogassa a vállalatot, terjeszsze a Koszorút, meggondolván, hogy magának és embertársának használ vele. Szabó és Kecskeméthy egy kis mustármagot ültettek el: Isten áldása és az ő hű szolgáinak öntözgető, ápolgató munkája által remélhető, hogy idők multával terebélyes fává növekedik az életképes mag. Adja Isten! —ő—a— ISKOLAÜGY. Válasz Dr. Bartha Béla sárospataki jogtanár nyilt levelére. Kedves Barátom! E becses lapok 42. számában közzétett »Nyilt leveledet* köszönettel vettem s köszönettel vették mindazok a nagyszámú eperjesi tisztelő barátaid, kik az eperjesi kollégium s általában a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület intézményei iránti hálás kegyeletedet s nyilvánosan — többszörösen is — dokumentált nemes érdeklődésedet jóakaró figyelemmel kisérik. De köszönöm szives leveledet— ki Hozzád lélekben és igazságban oly közel állok — azért is, mert ezzel alkalmat adtál nekem egy és más dolognak az elmondására vagy bővebb megindokolására, amit e lapok 39-ik számában közölt dobsinai ker. gyűlési tudósításomban tér szűke miatt csak rövidre foglalhattam vagy tán érintettem. A dobsinai ker. gyűlés vezető embereinél csakugyan bizonyos magasabb felfogás s az eperjesi főiskolával, főleg annak félve őrzött jogakadémiájával szemben békülékenyebb hangulat volt észlelhető. Jól mondod, hogy »e gyűlés a tetterős, haladni, alkotni tudó és akaró, öntudatos protestantizmus képét mutatja, melyen lelkesedve pihen meg a testvérfelekezetűek, sőt minden igaz magyar ember tekintete«. Gondolhatod, hogy rá nem ismertem a régebbi ker. gyűlések s különösen a régi kormányzat képére, az mindenben megváltozott; liberálisabb, őszintébb és öntudatosabb lett a kormányzat, ami aztán természetesen a tényezőkre is igen jótékony befolyást gyakorol. A modern kormányzat a szó nemes értelmében modernizálta az intézményeket és tényezőket egyaránt. Hogy a dologra térjek: mennyire örül a lelkem, hogy a »Luth. unionista« szavai hatottak, s a prot. tanügy egységes képviseletét, benső fejlesztését s általa a tanári uniót célzó »Országos protestáns tanáregyesület* eszméjét a kerület fölkarolta és jogosult érdekeinek lehető támogatását megígérte. Csak a vak nem látja, mennyire szükségünk van főleg ma az ultramontánizmus nyilt és elleplezett következetes támadásaival szemben egy ilyen természetű szövetségre és belső kapcsolatra a prot. tanügy összes ágaiban! Elég volna tehát már abból az általad jól ismert sok gyanúsításból, mely a ref. írókkal és tudósokkal való testvéries szövetkezést bizonyos magasabb, közös protestáns egyházi vagy irodalmi célok és érdekek ápolása és fejlesztése tekintetében ékes papistikus nyelven »kryptocalvinismus«-nak, »az ág. hitvallás lábbal tapodásának*, »a papi eskü megtörésének*, »unitárizmusnak«, sőt »nihilizmusnak* deklarálta. Az egyházunkat, modern eszmevilágunkat, sőt államiságunkat egyaránt, fenyegető közös ultramontán veszély, s a haladó korszellem a mindinkább terjedő liberális prot. felfogás dolgában elseperte ez áldatlan türelmetlen felekezetiség gyanúsító szellemét, s azzal együtt azokat a faktorokat is, akik e tagadó szellemet és kérkedő betübiróságot valóságos luciferi lélekkel saját önös céljaik elérésére inspirálták. A magasabb, közös prot. célokra való egyesülésnek, ama magasztos prot. nemzeti és könynyen megvalósítható uniónak ma már nálunk mi sem áll útjában. Megmozdult a Tiszakerület alatt a föld — nekem nagy gyönyörűségemre, sőt mint az unió egyik fiatal, de őszinte harcosának fényes elégtételül a közelmúltban követett hibás, sőt bűnös belső prot. egyházi politikának földerítéseért. íme az eperjesi kollégiumban is milyen mélyen át vagyunk hatva attól a gondolattól, hogy hiszen nekünk magyar protestánsoknak — amint azt Veled együtt gyakrabban hangsúlyoztam — nem is dogmatikai, a hitvallásokat összeolvasztó unió kell, hanem »az intézményekben, alkotásokban, védelemben, humanizmusban és művelődésben való unió*, s ha a viszonyok odaérlelődnek : a »legislativ és administrativ unió« is. Mult heti közös tanári értekezletünk az »Országos prot. tanáregyesület* mozgalmára im így felelt: »A kolleg. tanárkara egyhangú lelkesedéssel csatlakozik az áldásos eszméhez. Gyakorlati megvalósításától a magyar protestáns tanítás és nevelésügy — erkölcsi számottevésben való — emelkedését; a hazafias magyar protestáns szellem terjedését; a protestáns tanárképzés égető kérdésének megoldását; a tanárok anyagi helyzetének javulását; a még mindig pium desiderium-ot képező felekezeti tanári nyugdíjintézet megalkotását; általában a magyar protestáns iskolaügy erkölcsi és anyagi fejlesztését várva és remélve: örömmel fogadja a tiszántúli ev. ref. tanáregyesület felszólítását. Elvi határozattal kimondja, hogy testületileg s így tagonként belép a tervezett orsz. prot. tanáregyesületbe, s annak megalakulását tőle telhetőleg előmozdítja.« A kerület magas színvonalon álló figyelme és bölcsessége nagy örömömre abban is nyilvánult, hogy az inkább »ősi jogokon« szerzett, mint a tényleges valóságon alapuló régi u. n. pártfogóság kérdését rendezte s főiskolánk egyik legszebben haladó és a hallgatóság számát tekintve folyton emelkedő tanintézetét, a jogakadémiát állandóan segélyezni igérte. Tagadhatatlan, hogy az egyházkerületen, különösen a gömöriek és felső szepesiek körében a közelmúltban bizonyos ellenszenv uralkodott a kollégium, főleg a jogakadémia s annak tényezőivel szemben, ami a viszonyok és tényezők nem ismerésében, és bizonyos »hivatalos* és »félhivatalos* információkban leli magyarázatát, valamint abban, hogy sokan még ma sem tudnak, jobban mondva: nem akarnak különbséget tenni az eperjesi kollégium, mint a hazai evangélikusok egyetlen teljes főiskolája és p. o. a rozsnyói vagy iglói főgimnázium között. Növelték ezt az ellenszenvet, vagy legalább a jóakarat hiányát azok a bajok is, amelyek a főiskola egyik-másik intézetében, p. o. a praeparandiában és a theologián előfordultak és egyesek által mesterségesen kiaknáztattak, mely bajoknak alapjukban való földerítését, illetve az uj püspöki kormányzat tapintatos figyelmének azokra való fölhívását ennélfogva e lapokban is — olykor Veled együtt — többszörösen szorgos kötelességemnek, sőt az ügyek rendezésének szükségessége szempontjából nél-