Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-20 / 46. szám

külözhetetlennek tartottam. Ez az ellenszenv, hála Istennek, sok tekintetben múlófélben van. A kerületnek a pártfogóság rendezésével közvetlen szerepe jut a kollégiumban, kinevezett 12 nagybizottsági tagjának elég alkalma nyilik majd a kollégium külső és belső viszonyainak és tényezőinek megismerésére, s én hiszem, hogy e kölcsönös ismeretség eredménye csak kedvező leend a kollégiumra nézve. Nagy jogokat engedett ugyan a kollégium a kerület részére, de e jogok — reméljük — csak átengedett tőkék, amelyek más oldalról gazdagon kamatozhatnak neki főleg a jogakadémia nagyobb anyagi segélyezése és erkölcsi támogatása tekintetében, amire különben a multak örvendetes tapasztalatai nyomán a tanügyi kormány s a város részéről is biztos kilátásai vannak. A kerületnek a theologiáról adott relációja is igen örvendetes körülmény. A tanári fizetésfölemelés tekintetében megértette a kor szavát, a tanárok anyagi helyzetét s azok erkölcsi és szellemi értékét. A jóakarat s az őszinte elismerés hangján referált Terray főesperes a mi intézetünkről s annak közegeiről, s az előbbeni évek és gyűlések (főleg a jolsvai) téves információból eredő sok áldatlan zaklatást az intézet és az egyesek objektívebb, méltánylóbb, sőt felette elismerő megítélése követte. Egyéb a múltból származó bajok megszüntetésére nézve garancia nekünk — mint meg is irtam — püspök ur ügybuzgósága és páratlan objektivitása a dolgok és személyek megítélésében. Igy mielőbb megszüntetendőnek tartom a múltjában ép ugy, mint jelenében egyaránt áldástalan, prot. és akadémiaellenes u. n. örökös (?) dekanátusságot, mely inkább okkupált, mint a kerület jegyzőkönyveiben világosan körvonalozott vagy statuált intézmény, hogy menynyire szolgált eddig is az intézet belső viszonyainak, vagy kifelé való tekintélyének megszilárdítására, köztudomásu dolog. A theologiáról, őszintén szólva, némi aggodalomra szolgáltatott okot püspök ur magas elvi dolgokban gazdag e. i. jelentésének az a passzusa, hogy lelkésznevelő intézeteinkben nemcsak öt nyelvet és 30 tudományt kellene tanítani 4 éven keresztül, hanem nevelni is kellene hallgatóinkat életbölcsességre, pásztori hivatásra, apostoli hűségre vagyis a lelkészeinek, a belmissziónak hivatásszerű gyakorlására. Nincs theol. tanár e hazában, ki e tétel igazságát kétségbe vonná, vagy az abban kifejezett óhajt ne óhajtaná! Hisz lapunk, az egyetlen közös prot. orgánum, melynek én is egyik belmunkása vagyok, volt az dso, mely kitűzte s azóta hatalmasan lobogtatja az evangelizáció zászlóját a család, iskola, társadalom, egyesek stb. evangelizálásában. Másrészről azonban az is igaz, hogy eddigelé örökösen az volt a panasz, hogy papjaink szellemi niveauja alacsony, theol. műveltsége kevés és művelődése gyarló, amit bizony nem igen fog pótolni az életbölcsesség, vagy a Baltik által hangoztatott .semináriumi kegyesség. A theol. műveltség lehető intenzív megszerzése, s nem semináriumi formás kegyeskedő adagokban való előterjesztése szerintünk legbiztosabb feltétele a gyakorlati lelkészetnek is, annak összes ágaiban. Bészemről határozottan vívmánynak tartom, helyes szakszerű beosztással, a 30 theol. tudománynak az előadását theol. intézeteinken, csakhogy még itt is igen sok a tenni való, főleg a tárgyak és tanszékek rendszeresebb csoportosítása s a vizsgálatok, főleg a papi vizsga reformja tekintetében, amiről Mayer E. tollából igen szép, de a kerületen s az esperességeken eléggé érthetetlenül mellőzött javaslattal lépett fel három évvel azelőtt épen az eperjesi theol. tanári kar. A képezdéről nem szólok. Hiszen az ott létezett bajok és létesítendő reformok a tanárok számának emelése, nagyobb anyagi javadalmazása s a negyedik évfolyam és egy gyakorló iskola fölállítása tekintetében Általad s lapunk olvasó közönsége előtt eléggé ismeretesek. Nem szólok a gimnáziumról sem, mely derekasan oldja meg feladatát, s élvezett államsegélye következtében sem csökkent benne — a külön e célra kiküldött, meglehetősen költséges és az eredmény tekintetében kétes értékű vallástani biztosok nélkül sem — a prot. szellem, sőt inkább azon kellene lennünk, püspöknek és kerületnek egyaránt, hogy a fokozott igényeknek és tanügyi követelményeknek megfelelő arányban az államsegély mielébb fölemeltessék. Hiszen a modern állam legjobb politikája a kultúrpolitika; ennek szolgálatában pedig mi protestánsok már 300 éves múlttal dicsekedhetünk. Magát erősíti tehát az a magyar állam, a maga összes attribútumaiban akkor, ha a neki jó segédszolgálatokat tevő protestáns iskolákat, mint a magyar nemzeti kultura fókusait nagyobb arányban segélyezi, a tanárok nyugdíjait mielőbb törvényhozásilag rendezi, s nem juttat nekik — mint eddig — csak morzsalékokat, amelyek a mindent elnyelő militarizmus asztaláról lehullanak. Leveled e részére különben egy középiskolai tanár nálamnál illetékesebb tolla készül legközelebb reflektálni. De végzek. Főiskoláink és ker. intézményeink őszinte szeretete diktálta tollamba e választ, valóban szép és igaz prot. alapgondolatokban gazdag leveledre. Vajha sikerült volna fölhívnunk egyházunk vezető embereinek és összes munkásainak figyelmét és nemes érdeklődését e nagy múlttal biró s a jelenben is nagy nemzeti és valódi prot. missziói feladatot teljesítő egységes főiskolával szemben, mely nemis Eperjes, vagy a Tiszakerület, hanem a hazai ev. ág. hitv. prot. egyház egyetlen főiskolája! Ez volna mindkettőnk elvileg egyező közös törekvésének egyik legszebb jutalma s legnagyobb öröme. Nemes érdeklődésedért pedig a kollégium nevében is őszinte elismeréssel adóz és forró köszönetet mond szerető barátod és munkatársad: Dr. Szlávik Mátyás, eperjesi theol. tanár. TÁRCZ A. Az élet kérdéseinek fontosságáról. (Székfoglaló értekezés.) Főtisztelendő^egyházkerületi közgyűlés! Nagytisztelet ü tanári kar! Nemes ifjúság! A budapesti ref. theologiai akadémiának az egyházkerület által jóváhagyott törvénykönyve szerint, a megválasztott rendes tanár kathedráját egy szakába vágó értekezéssel köteles elfoglalni. Legyenek szívesek megengedni, ,hogy e követelménynek eleget tegyek és értekezzem: Az élet kérdésének fontosságáról. Tulajdonképeni célom az, hogy ama rendkívüli hatásokat feltüntessem, melyeket az élet törvényeinek megállapítása theologiai, természettudományi és philosophiai felfogásainkra gyakorolt vagy kell, hogy gyakoroljon. Először azonban, természetes, hogy oly röviden, amint csak lehetséges, azzal a kérdéssel kell foglalkoznom : Mi az élet ? E kérdésre nem meghatározással felelek. Amióta kitűnt, hogy még Herbert Spencernek"meghatározása is, mely szerint »az élet különböző, egyfelől egyidejű, másfelől egymásután következő változások meghatározott kombinációja«, mily nagyon hiányos, tanácsosabbnak is látják a biologusok meghatározás helyett ama jellemvonásokat feltüntetni, melyek az