Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-29 / 43. szám - 1892-10-06 / 44. szám

»1546. február 17-én még nagy dínom-dánom volt Luthernél és febr. 18-án halva találtatott.« y>A jelenlevők megesküdtek maguk s megeskettették és megvesztegették a szolgát is, de nem lehetett eltitkolni !« »Laurentius és Ulenberg nyiltan kijelenték, hogy az ördög által fojtatott meg!« »Hosius, hogy L. halála az ördög műve!« »Helmesius, hogy az Ur őtet az eretnekek sorsában, a legmélységesebb pokolban részesítette!* »Claudius de Sainctes mondja, hogy »az ördög« különfélekép jelentkezik, nevezetesen erőszakos halál által, melylyel p. o. sújtotta Zwinglit, Luthert, Carlstadtot, Empsert, Occolampadot« stb. »P. Kraus hasonlóan mondja, hogy »Márton* felakasztotta magát«; s ismét mások, hogy »kitekert nyakkal és kék ábrázattal találták meg!« V. Luther halála feletti, memorandum. »Alig terítették ki a szerencsétlenül kimúlt reformátort, a három prédikátor: Justus Jónás, Coelius és Aurifaber Vinarentis összeültek, hogy egy hiteles memorandumot Írjanak Luther haláláról.« Itt közli a »Históriát« ezek leirása szerint, s végén igy szól: »Ime ez a hires mese »Fabula« és nem »Historia«, melyet három jómadár komponált ki, hogy mesterük jó hírnevét valahogy megmentsék. Ez a história egy raffmirt koholmány! Lári! fári! Az egész »Historia« célja: fehérre mosni Luthert s megmenteni a protestantizmust!* VI. Luther egykori szolgájának töredelmes vallomása. »Bozius irja: hogy Occolampad az ördög által fojtatott meg, hasonló sors érte Carlstadtot; Bucerus menekülni óhajtván az ágya mellett jelen volt ördögtől, a szoba padlózatára folytak ki összes belei; Kálvin, miután négy éven át a legborzasztóbb betegség által kinoztatott, végre a testéből kijövő tetvek által emésztetett; fel Luther önkezével akasztotta fel magát.« »És ha a protestantizmusra nézve megölő emez igazság némileg feledésbe ment. azt csakis a kath. irók nagylelkűségének és meggyőzhetetlen türelmének köszönheti az ellenfél.* »Hogy pedig a XlX.-dik század vége felé ismét bővebben kezdenek a kath. irók e thémával foglalkozni, azt a protestánsok kislelktíségének, mely ott is feljajdul, hol semmi bántódása — és megmagyarázhatlan, a végletekig menő türelmetlenségének köszönheti, mely nálunk különösen mindent hatalma alá keríteni, a kath. egyházat rabláncra fűzni, Mária országát s a benne lakó 9 millió katholikust Luther — az öngyilkos Luther — vallási és erkölcsi elvei szerint kormányozni akarja.« VII. Mit mondanak mindezekhez Luther követői? »Müller János hamburgi lelkész cáfolja ezeket. Őt pedig P. Kreutzen alaposan megcáfolta. Ez ellen ismét Hoffmann wittenbergi superintendens lépett fel, de a dolog meritumát ő is kerülte, »mint a macska a forró kását! * VIII. Befejezés. »Luther hullájának a bűzével, temetési pompájának a fényével, a »hollók kíséretével* — stb. mi édes keveset törődünk. Tessék a dolog meritumába harapni. Szálljanak magukba prot. uraim, s be fogják látni, hogy a protestantizmusnak sohasem volt és most sincs létjogosultsága!« »Egy közönséges barát, ki őrültsége mellett tele van mérhetetlen dölvffel, ledobja csuháját, megtöri hármas esküjét és egy logikát teljesen nélkülöző tant felállít, és ennek dicsőségére magát felakasztja. Ez a protestantizmus születésének a története!* >És élete? Forradalom az egyházi, politikai és társadalmi téren! Gyűlölet minden iránt, a mi katholikus! Elrablása a kath. egyházi vagyonnak, kifosztása a kolostoroknak! Polgárháború az államokban. A protestantizmus a különféle nemzetek legelkeseredettebb elleneivel képes volt szövetkezni és valóban szövetkezett is. Francziaországba hozta az angolokat, Németországba a franciákat, Angolhonba a hollandokat és megfordítva, az oroszokat Lengyelhonba. Szegény hazánk, Magyarország ellen szövetkezett ennek legádázabb ellenségével, a törökkel, most pedig Pétervár felé bandzsít és képes a muszkával szövetkezni, hogy célját érje! Vértócsák az egyes családokban — Sylvan, Anthoine, Funk, Grell, Gruet, Servede, Berthilier —• kiket Luther és Calvin halálraítéltek és megölettek! Szóval erőszak lépten-nyomon! Egyebet a protestantizmus három hosszú századon át nem hozott létre!« »Gondoljanak vissza, különösen a magyarországi protestánsok, hogyan lepték el az első prédikátorok szegény hazánkat annak idején? Mint a tolvaj, ki felhasználja az éj szövetségét s midőn mindenik alszik, belopózik a házba. Igy tett a protestantizmus nálunk!« > Jót sohasem hozott létre, legkevesebbet itt, drága hazánkban!* »A protestantizmusra egyes rabló főurakon kívül, kik az elrablott egyházi vagyonból állapították meg családi hatalmukat, egyesek pláne királyi és császári dynastiájukat, legkevésbbé volt Magyarországnak szüksége! Önöknek be kell látniok, hogy nem érdemes továbbra is a szolgálatában állani egy nem honi intézménynek, mely semmi jót, de folytonos zavarokat, folytonos veszedelmeket hozott édes hazánkra!« »Ne resteljék a nagy fontosságú lépést! A kathol. egyház örömmel fogadja önöket vissza, s valamint egykor a megkerült tékozló fiút atyja keblére Ölelte, gyűrűt húzott az újjára, új ruhába öltöztette és nagy lakomát készített a tiszteletére, hasonlóképen a kath. egyház is bőségesen fogja önöket részesíteni mindazon jótéteményeiben, melyeket önök háromszáz éven keresztül nélkülözni voltak kénytelenek!« »Ne resteljék megtenni e nagyfontosságú lépést! Nincs önöknek egyetlenegy elfogadható okuk, miért ragaszkodjanak Luther gyászos személyéhez, vallási és erkölcsi feslett elveihez. Szakítsanak a makacssággal, melynek háromszáz éven keresztül a szolgálatában állottak !« »Hiszen nem is meggyőződés változtatásáról van szó! Önök megszűntek vallási szektának lenni. Önök egy politikai szektát reprezentálnak, mely kisebbsége érzetében s biztosra vehető (!) közeli teljes szétosztása és elzüllése tudatában a végső eszközhöz, az erőszakoskodáshoz folyamodik!* »Minek az a folytonos tusakodás minden ellen, ami katholikus! Térjenek vissza a kath. egyház kebelébe!* »Azon fejedelmeknek és Luther barátainak, kik az ő idejében éltek, s az egyház vagyonát elrabolták, érdekükben állott egy akasztott ember személyéhez, tanaihoz és elveihez legalább látszólag ragaszkodni. Önöknek nem áll többé érdekükben!« »Gondolkodjanak egy kissé! Az Isten kegyelme, mely kimondhatatlan csudákat mívelt már az emberiség történelmében, most is ép oly erős, ép oly készséges a működésre, mint volt az apostolok idejében, kiknek utódai nem az önök superintendensei, hanem a római pápa és az általa prekonizált püspökök, kiknek vállain egyedül nyugszik Krisztus urunk igazi egyháza és benne egyházában az egyedül igaz vallás! Gondolkodjanak egy kissé és