Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-28 / 4. szám

szája ize szerint ejti a szót. A mellett eleven, színdús, sőt szellemes. íme egy kis Ízelítő belőle: »A zsinat egyik elnöke a 90 éves ősz báró Vay Miklós, a mi kősziklánk és dicsekedésünk több mint 50 óta, de még ma is ifjonti lelkesedéssel és élénkséggel beszél. 0 a főrendiház elnöke is. . . . Az ősz Vay jobbján telepedének le szép kies helyekre, azaz kényelmes zsölyeszékekre az öt püspökök. Először is a legidősebb, a zsinat másik elnöke, Kun Bertalan, aki csak az imént ünnepelte 50 éves papságát és 25 éves püspökségét. Fején szép és ékes korona a vénség, de ő azt még ékesebbé tette lelke nemessége, szíve jósága által. 0 imádkozott a Kálvin-téri templomban a százados emlékünnepélyen. Mellette Szász Károly, a költő, a sok irányú tudós, akinek lelke folytonos tevékenységben van s egymaga annyit irt és dolgozott már. mint munkás embertársai közül ezer. Ő prédikált nagy hatással a százados emlékünnepélyen. Aztán Pap Gábor jóságos arca mereng felénk szelíden. Fiatal korában gyönyörű, verseket irt, most pedig nagy erővel dolgozik a legszebb költeményen, amit minden embernek élveznie kell: a lelki ország építésén. Kis termete szinte elvész Szász Domokos hatalmas alakja mellett. Ez a milyen hatalmas külsőleg, olyan erős belsőleg. Két püspökelődje egyesült benne: a Tófeusz lelkesedése és a Gelei Katona félelmes szelleme. Nem tanácsos vele szembeszállni« stb. — Ily modorban, ily szellemben van irva a kedves kis füzetke, melyet melegen ajánlunk lelkészeinknek és tanítóinknak a nép közötti terjesztés végett! ** A kecskeméti jogakadémiai Olvasókör Évkönyve 1891—92-ről. Kecskemét, 1891, nyomatott Tóth Lajosnál. Ára l frt. — Gondosan készült s hű képet adó értesítés a jogakadémia önképző köréről, olvasóköréről, ismertetve ezeknek történetét, tisztviselőit, tagjait, működését, alapszabályait. Az olvasókörnek 40 tagja, 108 frt 20 kr. vagyona van, A körben, mely a jogászi és társadalmi önképzést tűzte célul, élénk tevékenység mutatkozik. Erre vall az a hét figyelemre méltó dolgozat is, mely az évkönyvben napvilágot látott s melyek közül három a jogtudomány, négy a szépirodalom körébe vág. Az olvasókör e tanév kezdetén a régi önképzőkör romjain épült föl. De ugy látszik, hogy jó irányban s lelkes közszellem által indítva. Ezt örömmel regisztráljuk s további működését érdeklődő figyelemmel kisérjük. ** Erdészeti Növénytan. írták Fekete Lajos és Mágócsy-Dietz Sándor. Az országos erdészeti egyesület Deák Ferencz alapítványából 200 aranynyal jutalmazott pályamunka. Kiadja az országos erdészeti egyesület. I. köt. Általános növénytan. 553 képpel. Budapest, 1891. E munkának ugyan azon szükebbkörü cím van adva: »Erdészeti növénytan«, de benne a növénytan kellő terjedelemben, elhagyva a túlterjeszkedést, tudományunk mai színvonalán van tartva, s igy nemcsak az erdész, a gazdász, a tanárjelölt találja meg benne a szükséges felvilágosításokat, hanem mindenki, ki a botanika csinja-binjával meg akar ismerkedni. A munka 1. kötete magába foglalja az általános növénytant és pedig az 1. rész a növényanatomiát tartalmazza. A sejttan, a szövetekről szóló fejezetek oly alapos készültségre vallanak, mely meg tudja válogatni a lényegest a nem lényegestől és kellő rövidséggel magyaráz anélkül, hogy az által homályossá s egyszersmind behatóan, anélkül, hogy unalmassá válnék. A 2. rész oly talpraesetten adja a szervismét, egyeztetve azt találóan a szervek működésével, hogy bátran kimondhatom, miszerint ily szép összefüggést még más némzetek hasonló irodalmi termékeiben sem leltem. A szaporodási szervek összefüggésben a virágzó s nem virágzó növényeknél vannak előadva. A szerzők megtehették ezt, amennyiben az 1. részben bevezették már az olvasót kellően a növény anatómiájába. A virágról, magról, virágzatokról szóló fejezetek tárgyalása ügyes és tapasztalt mesterekre vall. A 3. rész tárgyalja a tudomány mai álláspontjából a növények élettanát; nagy gondot fordítanak szerzők a növények anyag-cserjére, azok növekedésére; a 3., 4. és 5. szakasz ugyan leginkább az erdészeknek van szánva, mindazonáltal oly modorban, hogy azokból mindenki, ki növényekkel foglalkozik, bő tanulságot vonhat el. Végre a 6. fejezet a fák betegségeiről és rendellenes képződményeiről szól. Mivel a munka főképen erdészeknek van szentelve, a fákat kellett szerzőknek első sorban tekintetbe venniök; természetesen épugy szüksége van az e fejezetben elősoroltakat tudni a fatenyésztéssel foglalkozó gazdásznak és kertésznek is. Szóval, ki a tudományos növénytan mai álláspontját összefoglalva ismerni kívánja, nagy készültséggel összeállított vezért nyer Fekete és Dietz derék munkájában. S míg egyrészről üdvözöljük a szerzőket, mint irodalmunk s tudományunknak munkásait, addig másrészről tiszta lelkiismerettel ajánlhatjuk a botanika mai álláspontját megismerni óhajtó művelt közönségnek a derék s minden ízében magyaros nyelvezetű munkát. Selmeczbányán, 1892. jan. 12-én. — Dr. Gserey Adolf] lyc. tanár. **Verein für Reformationsgeschichte s az Evang. Bund cím alatt dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. professzor külön füzetben is kiadta azt az érdekes tanulmányát, mely a Prot. Szemle f. évi I. füzetében látott napvilágot. Á 18 sűrűen nyomtatott oldalra terjedő füzetkét a buzgó szerző német nyelven a Verein és Bund elnökségeinek ajánlja. Méltán. E két áldásosán működő egyesület tevékenysége van benne ismertetve híven és rokonszenvesen. Mindkét egyesület, egyik tudományos történeti, másik népies egyháztársadalmi téren, a prot. hitvédelem dicső missziójának tesz derekas szolgálatot. Az elsőnek a mult évben 7239 tagja s 60 ezer márk bevétele, a Bundnak szintén a mult évben 82,978 tagja volt. A német tudo mányossághoz és német hitbuzgósághoz méltó tevékenység ez, szellemi és anyagi tekintetben egyaránt. ** Keresztyén. E cím alatt uj vallásos havi folyóirat indult meg Nagy-Becskereken, Szalay József nagybecskereki lelkipásztor szerkesztésében és kiadásában. A csinos kiállítású lapban rövid, építő tartalmú, bibliás cikkek foglaltatnak. Az »Ajánlat lelkésztársaimnak« című első cikk elmondja, hogy a »Keresztyén« a lelkészek munkatársa kiván lenni az evangélium hirdetésében, a mennyiben öntözője, erősítője, terjesztője lesz az élőszóval való igehirdetésnek. E végből a buzgó szerkesztő-kiadó megküldi a »Keresztyén«-t minden ref. papnak s később minden református családnak, hogy csatornája legyen az evangéliumnak azok között is, kik nem járnak templomba. »Boldog ujévet« című cikke a keresztyén boldogságról elmélkedik, mely abban áll, ha féljük az urat és gyönyörködünk az ő parancsolataiban, mert az ily ember áldatik meg ép erővel, észszel, szép családi élettel, gazdagsággal, jellemmel, becsületességgel és nyugodt öntudattal. Ezt a boldogságot akarja a »Keresztyén« megteremteni az emberi lelkekben, a családokban, a társadalomban és az országban. Van az első számban még egy kenetes bibliamagya-