Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-29 / 43. szám - 1892-10-06 / 44. szám

zsinatunk tárgyalásai és megállapodásai, amint ez iránti reményemet mult évi közgyűlésünkön nyilvánítottam volt, a sok tekintetben hiányosnak bizonyult egyházi törvényeinknek üdvös és célszerű módosítására és kiegészítésére fognak vezetni — habár természetszerűleg mint emberi mű, a tökéletességre — avagy mindenki kivánatának kielégítésére igényt ezek sem fognak tarthatni. A zsinat alaposan és szorgalmatosan dolgozott — mindazonáltal sok fontos teendő vár még reá. Igy nem tárgyalta még azon kérdéseket, melyek, mint az összes magyar protestántizmust érdkelők, ágostai hitvallású atyánkfiaival közösen lesznek megoldásra vezetendők. Ezek közé sorozom az ismert elkeresztelési ügyben részünkről netán teendő lépéseket. Épen ezért ez ügyet most e kerületi gyűlésünkön bővebben tárgyalni nem tartanám sem időszerűnek, sem célravezetőnek. Plogy egyébiránt ezen áldatlan konfliktus végre is meg fog szűnni, hogy a törvényhozás megtalálandja annak módját, hogy se az állam tekintélye, se a felekezet közti viszonosság, se egyesek vallási meggyőződése csorbát ne szenvedjen, azt, támaszkodva a különböző vallásfelekezetüek zömének józan felfogására és hazafiságára, én is bizton reméllem. És hiszem, el fog jönni az idő, midőn az emberek nem is fogják érteni, hogy e kérdés hogy mérgesedhetett el ennyire. Minden felekezet kebelében annyi a teendő, a keresztény valláserkölcsi élet fejlesztése, a közművelődés terjesztése, a magyar nemzeti szellem ápolása terén, hogy bőven elég »Isten előtt kedves« oly munkát végezhet, a melylyel egymáson nem üt sebet. Ily munkának végzésére hívom én fel ezutlal is a közgyűlés tisztelt tagjait, midőn a napirenden lévő fontos kérdések tárgyalására szives figyelmüket kikérvén, az ülést ezennel megnyitom. Püspöki jelentés 1892. Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Az a — nem is teljes — egy év, mely mult évi rendes közgyűlésünk óta eltelt, egyetemes reformált egyházunkat s abban dunamelléki egyházkerületünket is mélyen érdeklő fontos eseményekkel terhes, melyek azonban még befejezetlenek s melyekről végszámadást adni nem lehet, annál kevésbé végitéletet formálni. Ezek egyike a mult évi december hó 5-kén megnyitott, két ülésszakban működött, de még be nem fejezett egyetemes zsinatunk; másika, a már csak nem három év óta kisértő, de megoldás helyett egyre bonyolultabbá váló úgynevezett elkeresztelési kérdés, mely nevezet alatt azonban egy általános felekezetközi — majdnem kultúrharc veszélye lappang. Engedje meg a főtiszteletü közgyűlés, hogy mielőtt szoros értelemben vett — és egyházi törvényeink által parancsolt püspöki jelentésem tulajdonképeni tárgyára, saját egyházkerületünk egyházi és iskolai ügyei nevezetesebb mozzanatainak ecsetelésére térnék, ez egyetemes egyházunkat érdeklő két nagy esemény felől nyilatkozhassam. Ami az elsőt, folyamatban levő zsinatunkat illeti, saját nézeteimet s álláspontomat annak főkérdéseivel szemben már mult évi püspöki jelentésemben teljes nviltsággal előterjesztettem volt, azzal az őszinteséggel, melylyel a zsinaton általam s elnöktársam által hivatalunknál fogva képviselt egyházkerületnek tartoztam s tartozom. Most magáról a zsinat eddigi folyamáról kell nézeteimet és benyomásaimat ugyanazzal az őszinteséggel közölnöm. Zsinatunk mult évi december hó 5-kén megnyílván, csak épen törvényesen megalakult s mindjárt másnap, december 6-kán, az ágostai hitv. evangélikus testvérekkel együttesen megtartotta azt a lélekemelő ünnepélyt, melyet az 1790/1. XXVI. törvénycikk keletkezésének századik évfordulója megünneplésének szenteltünk. Ez ünnepély a két felekezet templomaiban különkülön — de a testvér-zsinatok tekintélyes küldöttségeinek kölcsönös részvétele mellett megtartott istentiszteleteivel kezdődve, a vármegye által a mi zsinatunk egész tartamára, hálát érdemlő előzékenységgel átengedett nagy ülésteremben a két felekezet által közösen megtartott ünnepélyes üléssel folytattatott s a két zsinat összes tagjai részvételével rendezett ünnepi lakomával fejeztetett be. A mi istentiszteletünk, egyetemes konventünk rendelkezése szerint — a konvent és zsinat egyházi elnöke, főtiszteletü és méltóságos Kun Bertalan tiszáninneni püspök ur lélekemelő buzgó imádságával, s általam tartott egyházi beszéddel, theologiai énekkarunk zengzetes karénekei között folyt le, evangélikus testvéreink 30 tagból álló díszes küldöttsége s nagy és díszes közönség jelenlétében. A vármegyeház nagytermében tartott ünnepélyes közgyűlés pedig a két zsinat összes tagjai s a karzatokon helyet foglalt válogatott közönség jelenlétében, egyházunk törhetetlen lelkű s országosan tisztelt agg patriarchája, br. Vay Miklós ő kegyelmessége elnöki megnyitó beszédével s Győry Elek, ág. hitv. egyetemes világi főjegyző nagyszabású emlékbeszédével, a templömi buzgóságot ép oly hazafias mint egyházias lelkesedéssé magasztosította. Maga a zsinat két ülészszakban működött,