Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-15 / 41. szám

hatatlan egyház azoknak az egyháza, kiknek egy lelkök van, mely által bizonyosak afelől, hogy Isten házának igaz fiai, ez az egyház az Urnák hajléka, melyben a juhok nem hallják másnak a hangját csak a pásztorét. Az egyház, mint testület, a világi uralom alatt áll, de nem azért, mintha ennél alábbvaló volna, hanem egyenesen azért, hogy már igy is jelezve legyen az, hogy az egyházban a hit a fő, mely pedig a világi életben nem uralkodik, hiszen még az egyházban is vannak hitetlenek s ez az egyetlen testület legyen legalább, mely a világi uralmat megszenteli. Keresztesi Samu. BELFÖLD. Püspöki látogatás a solti egyházmegyében. Csanád, Szeremle, Baja. Ezúttal is bebizonyult, hogy természetünknek egy nagy lélektani igazságát fejezi ki ez a francia közmondás: íl'appetit vient en mangeant«, mely mint általános emberi vonás, mellesleg mondva, minden nyelven kifejezést nyert. Rajtunk is teljesedett, hogy »evés közben jön meg az étvágy*. Annyira kényelmes és kellemes volt a Dunán való leereszkedés Foktőtől Bogyiszlóig, és főképen az együttlét által annyira élvezetes, hogy minden aggodalom nélkül, sőt mondhatnók, örömmel határozta el magát szeretett főpásztorunk, hogy a bogyiszlói révtől a sükösdi malmokig ismételten dereglyén teszi meg az utat. Egy óra hosszat vett igénybe, míg Bogyiszló erdőségeinek és rétségeinek tekervényes utain hosszú kocsisorunk a Dunáig eljutott. A szépségben és gazdagságban párját ritkító tájék látása ezúttal is meggyőzött bennünket, hogy Bogyiszló valóságos paradicsom, regebeli tündérkert, melyet mindenféle javainak bőségével megáldott az Isten, amint azt szeretett főpásztorunk nyíltan is jellemezte. Csak az a kár, hogy mindeme szépségnek és gazdagságnak alapja a Duna szeszélyének van kitéve. Kellemes benyomások és gondolatok között értünk el a hatalmas Duna meredek partjaihoz. Gyönyörű idő volt; valóságos vasárnapi munkaszünet a természetben is. A zöld galyakkal díszített dereglye kacéran hívogatott és a méla csend, mely a ÍVÍZ tükrét és a lég birodalmát ezúttal birtokába vette, kellemes utazással kecsegtetett. Szívélyes búcsúvétel után, miközben a bogyiszlói lelkész és jegyző is a kísérethez csatlakoztak, dereglyére szálltunk és rábíztuk magunkat a Duna csendes kebelére, annak nevében, kinek szavára a hullámok is lecsendesülnek és aki netalán aggódó vagy félő lelkeinkhez így szól: Mit féltek, oh kicsinyhitűek?! A sükösdi malmoknál ott vártak már bennünket az előre elküldött kocsik, a bogyiszlói jegyző kedves, fiatal nejével. Tengernyi nép hullámzott Sükösd szélénél, melyet utunk érintett. És semmi különös sincs benne, hogy ez a tiszta katholikus község lakossága így csoportosult. Vasárnap volt, enyhe májusi nap és mindenki tudta, hogy jön a református püspök és arra fog elvonulni. A kíváncsiság hozta ide az embereket, de mikor meglátták az általuk Isten tudja milyen különösnek képzelt református főpap őszbeborult arcának szelid, atyai jóságát, amikor meglátták egyszerű, keresetlen és minden pompa nélküli megjelenésünket, melynek egyszerűségében impozáns hatás rejlett: egy szívvel-lélekkel harsogó éljenzésbe törtek ki és valóban szükség volt rá, hogy a főszolgabíró előrelátásából és tapintatosságából kirendelt csendőrök rendet tartsanak a kitörő lelkesedésben. Csanád határánál, mely Sükösdtől egy jó puskalövésnyire esik, a formájára nézve szokásos, de lényegére nézve igazi benső szívélyes fogadás történt. Ott láttuk a reánk várakozó és bennünket fogadó nagy tömegben a csanádi lelkésznél: Baky Istvánné úrnőt is, aki kisietett ide szeretett püspöke és leendő kedves vendége üdvözlésére. Az első szónok Decsy Gyula csanádi jegyző volt. Kedves ember, jó szónok és okos fő. Nem lepett meg, hiszen régóta ismerjük, de jólesett, hogy annyi elegantiával, finom modorral és lelkes szavakkal üdvözölte főpásztorunkat. A polgári község nevében kifejezett szívélyes üdvözlet után, a solti alsó járás uj és fiatal derék főszolgabirája: Szilassy Elek ur tartott üdvözlő beszédet, járása nevében is hódolatot fejezve ki a haza és a református egyház főbüszkesége: a költő és a főpap előtt. A püspök ur mind a két üdvözlő beszédre külön felelt, kiemelve, hogy mindenkor jólesik lelkének, ha látja, hogy a polgári községek és hatóságok támogatják nagy munkájában, melynek nem lehet igazabb célja, mint hogy minden jó keresztyén egyszersmind jó honpolgár is legyen. A kölcsönös bemutatások után tovább folytattuk utunkat Csanád felé. Ami fényt és pompái népünk egyszerűséghez szokott izlése és lelkes szeretete kifejteni tud, mindazzal pazaron találkoztunk Csanád községében. Díszes diadalkapuk, kendőzött oszlopok, óriási tömeg, lesve a várvavárt főpásztor látását. A paplak udvarán Baky István lelkésztársunk és országgyűlési képviselő üdvözölte, presbyteriuma élén, püspök urat. Meleg szeretettel, lelkes szavakkal és magvas rövidséggel. Hasonló volt a főpásztori felelet is, jelezve, hogy est felé hajlik az idő, és Isten segedelmével, holnap az ő szentegyházában kiván a néphez beszélni. A bemutatkozás, megismerkedés és rövid társalgás után a kényelmes paplakon ízletes vacsorához ült a püspök ur és kísérete és a jóizü estebédet még izletesebbé tette a kedélyes társalgás. Másnap délelőtt, május 16-án, a zsúfolt templom díszes közönsége előtt a következő szent beszédet tartá: »Kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Ur Jézus Krisztustól Ámen. Örömmel megyek mindenhová az Isten igéjét hirdetni, szent ügyét szolgálni, de kétszeres örömmel megyek oda, hol ha találok is fogyatkozásokat, (mert hol ne volnának ?) több a méltánylandó, mint a megrovandó. Mert bár kívánnám a tökéletességet, mint gyarló és bűnös ember magam is, azt másoktól sem követelhetem, de igen azt, hogy ha megismeri a hibát, abból javulni igyekezzék. Először is a templom szeretete és szorgalmas látogatása — de csak az őszi és téli hónapokban — miért nem nyáron is? Mert, mondják, az a munka ideje. A munka ideje hat nap, az istené és a nyugalomé a hetedik. Túlságos szorgalmatoskodás! S bizonyos, hogy hat nap (egy napi pihenéssel), többre mehet az ember, mint hét nap alatt, erőltetve, kergetve magát. A templom szeretetének és Isten iránti buzgóságnak egyik mértéke az egyház iránti tartozások teljesítése, és terheinek kész és szives hordozása. E részben teljes dicséret illet benneteket! Nemcsak a helyi s az egyetemes egyházi rendes tartozásokat, hanem a rendkívülieket is készséggel teljesítitek. Az utóbbi 30 évben 25—30,000 frtot áldoztatok iskolák, paplak, tanítói lakok, torony, melléképületek előállítására. Most — talán már a jövő évtől kezdve — a templom lesz a soron. Dicséretes a gyermekek pontos iskoláztatása; 100°/0

Ez mutatja azt az egészséges józan észt és értelmességet, mely titeket minden dolgotokban jellemez.