Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-15 / 41. szám

Szorgalom a íoelv nálatok és a munkásság, józansággal és mértékletességgel párosulva. Csak egyben, a fényűzés és cifrálkodás terjedésében látom ennek ellenkezőjét. A szép és csinos ruházat kedves a szemnek, de mód- és rangfelett veszedelmes a léleknek. Rossz példaadás is a szegények előtt, magatokra nézve pedig — bármilyen módosok legyetek is — az erkölcsi romlás forrása. Az erkölcsi élet némely fogyatkozásait is megemlítette : a gyakori elválást és a gyermekek kevés számát. Tévelygők is vannak közöttetek —• folytatá püspök úr — az úgynevezett nazarénusok, de dicséretetekre szolgál, hogy nem terjednek. Álljatok is meg rendületlenül a ti hitetek és egyházatok, apáitok hite és egyháza mellett. Vegyétek eszetekbe a bölcs Gamáliel eme szavait: »Izraelnek férfiai, jól meglássátok, mit cselekesztek ezekkel az emberekkel. Mert az időnek előtte támadott volt egy Teudás, ki azt mondotta volt, hogy ő valaki volt, kinek mellé adta volna magát mintegy négyszáz férfiaknak számuk, ki megöletett és akik neki hittek, mind eloszlottak, és semmivé lettek. Ezután támada ama Galileus Júdás, aratásnak idején, és sok népet hitetett maga után, az is elvesze és mindazok, akik neki hittek volt — eloszlottak. Most is ezt mondom néktek: távozzatok el ez emberektől és hagyjatok békét nekik, mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé leszen; ha pedig Istentől vagyon ti azt fel nem bonthatjátok*. (Csel. V. 35 39.) Jertek imádkozzunk a jó Istenhez, hogy világosítsa meg a tévelygőket, minket pedig tartson meg mindvégig az ő világosságában.* Istenitisztelet átán az iskolák látogatására került a sor. Csanád derék egyház, egyházmegyénk egyik legrendezettebb egyháza, de fájdalom ki kell mondanunk, hogy a tanítás sikere itt sem áll arányban amaz igényekkel, melyeket egy ilyen egyházhoz joggal fűzünk. Kedvesen esett püspök urnák, hogy a presbyteriummal végzés után, a helybeli róm. kath. egyház részéről főt. Kustár Lajos plébánus ur kántortanítója kíséretében tisztelgett nála. Jól esett tapasztalnunk e nem igen megszokott előzékenységet, és püspök ur, e sorok Írójának kíséretében még a délelőtt folyamán viszonozta is ezt a látogatást. Ugyancsak tisztelegtek püspök urnái a bajai egyház elöljárói, Széles Áron lelkészük élén, egy alázatos kéréssel templomépítésük tárgyában, mely — mint tudjuk — azóta valósálást is nyert a bajai uj templomnak püspök ur által történt felavattatásában. Az ebéd, helyesebben tábla, Baki István vendégszerető házánál folyt le. A házigazda és a két főpap elmés toasztjai fűszerezték. Fél ötkor indult püspök ur — Baján át — Szeremlére. Hatvannégy kocsi kisérte, ami Baján feltűnést keltett. A város végén a Csanádiak visszamaradtak és püspök ur megbízásából, az ő nevében Feleki József foktői lelkész tartott ezeknek köszönő és búcsúbeszédet. A szeremlei sorompón tul a járhatatlan töltést kerülve egvideig a kanális partjain, majd a vodicza-szeremlei uton többnyire lassú menetben kevéssel hat óra előtt Szeremlére érkeztünk. Az ünneplő nép a paplak udvarában várta ő méltóságát, midőn a harangok zúgásának elcsen desültével Ádám József leskész s alesperes a könyezésig érzékeny lélekből származó szép szavakkal fogadta püspök urat, ki hasonlóképen meghatottan s meghatóan válaszolva kíséretével a lelkészlakba vonult. Fájdalmas érzés rezgett át a belépésnél sziveinken: mig másutt a lelkészné gyermekeitől könnyezve fogadta a főpásztort, itt a lelkész keresztleányai; a kedves no régóta porladoz és az özvegy lelkész régen hullatja utána könnyeit. Vacsora s kedélyes időzés után püspök urat láza mellett is íróasztalnál látva, szállásainkra indultunk. 17-én istentisztelet előtt az iskolákat vizsgálta meg, majd a harangok hívására zsúfolásig megtöltött templomban következő főpásztori beszédet tartá. »Kegyelem nektek és békesség sat. Déli csúcsán, végpontján a solti egyházmegyének s Pest vármegyének, beékelve az egészen más természetű Bács megyébe, áll ez egyház, honnan mint a lemenésre hajló nap, fordul utam vissza az északi tájak felé. De mindenütt egyenlő szeretettel s egyes eltérések mellett polgári, egyházi és erkölcsi renddel találkoztam. Örömmel találkozom azzal itt is; sőt arról is vallást tehetek, hogy e gyülekezet a jók között is a jobbak közé tartozik. Mert népe vallásos, rendszerető, egyházához törhetlen hűséggel ragaszkodik, ősei hitében él és hal, tudván, hogy az igaz ember hitből él, a maga hilébÖl s ha volt is a fölebbi években egy pár ellenkező példa : ma már az sincs. A hitbeli hűségnek és valláshoz való ragaszkodásnak minden külső és belső jeleit feltalálom s örömmel találom fel e gyülekezetben: az egyháziasságot, az egyház iránti áldozatkészséget s az egyház iránti kötelességek készséges teljesítését és végre az erkölcsi élet aránylagos tisztaságát, nem értve t. i. tökéletességet ez alatt. Ami az elsőt illeti: a templom szeretete s látogatása , az Urasztal kegyajándékaiban való részvétel, az igének figyelmes hallgatása s követése is alig hagy fenn kívánni valót. Ez egyház mind helyi, mind a felsőbb hatósági körök és az egyetemes egyház által követelt hozzájárulásait az egyház tagjai nemcsak pontosan, de a mi több, szives készséggel is teljesítik s e részben elmondhatom, hogy nemcsak hátramaradás nincs, de az egyházi számadások mérlege rendesen némi felesleggel záratik le. S ha egvideig — akkor, midőn a kalocsai érseki uradalom — amit méltányló elismeréssel s hálával említek föl — az egyházi szolgák javadalmazásához jelentékeny adománnyal járult — mutatkozott is némi kedvetlenség az egyháztagok között a rendes egyházi tartozások fizetése iránt, de ez is csak rövid ideig tartott s a zűgolódások is jó útra térve elcsendesedtek. Az iskolák szorgalmas látogatása s azokban az értelmes, sikeres oktatás egészíti ki az egyházi élet rendes voltát. Ami végre az erkölcsi életet illeti: ismerjük el, hogy ez mindenütt a legkényesebb, de egyszersmind a legfontosabb kérdés. Munkásság, szorgalom, mérsékletesség, józanság, takarékosság példányszerűek, csak a nőknél mutatkozik hajlam a cifrálkodásra, fényűzésre; de ők is maguk keze munkájával, fonással, szövéssel s nem hiu költekezéssel ékesítik magukat. Egy aggályos pont van erkölcsi életetekben : a házassági, és családi életben. A házasságok gyakran meggondolatlanul, könnyelműen köttetvén, a házasok megbánják, egymásnak tűrni nem tudnak, a férjek nem becsülik meg feleségeiket, a nők nem engedelmesek férjeiknek, ezért sokan elhagyják házastársaikat, törvénytelenül s hitetlenül másokkal összeállanak rut vadházasságra, megfeledkezvén esküjükről s a nagy apostol, Pál intéséről: »Tiszteletes mindenek között a házasság* stb. (Zsid. 13: 4.) Még aggályosabbnak tetszik nekem a gyermekek szaporodásának hiánya. Minden tizedik házaspár gyermektelen ; ismét minden tizedik egy gyermekkel bir; ismét minden tizedik kettővel; csak a többinek van három vagy több gyermeke, és pedig a legszegényebbeknek, míg a