Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-01 / 39. szám

PROTESTÁNS Szerkesztőség': IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia(ld>liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 Jer. Ünnepre készül a dunántuli testvéregyházkerület. Folyó hó 5-ikén ünnepli Tisza Kálmán főgondnokságának 25 éves jubileumát. Az ünnepély amily fényesnek, ép oly nagyjelentőségűnek is Ígérkezik. Részt vesz benne a hazai protestantizmus szine-java, hogy kifejezést adjon tiszteletének s kimutassa solidaritását ama férfiúval, ki nemcsak a dunántuli egyházkerületnek, de az egész magyar protestantizmusnak büszkesége, kinek nemcsak Dunántul, de az egész magyar protestantizmus tartozik hálaadóval. Huszonöt éve, hogy főgondnok, több mint huszonöt éve, hogy egyik, vezető lelke egyházunknak. S e huszonöt év, mint egész múltja annyit bizonyít, hogy hű volt mindig, s a múltból ismert jelleme arról biztosít, hogy hű lesz hozzánk a jövőben is mind halálig. Ennyit ellenei is elmondhatnak. Mindenki tudja, ki Lapunkat csak egy kissé is ismeri, hogy mi nem tartoztunk a múltban, nem tartozunk a jelenben sem azok közé, kik Tisza Kálmánnak mindenkor és mindenben kedvét keresik; jobban mondva, sohase állottunk azok közé. kik nagysága előtt földig hajolva önfeledten szemtől-szemébe mondták: »a te orcádat nem különben látom, mintha az Isten orcáját látnám, mivelhogy kegyelmesen fogadál engemet«. Tudtuk, hogy neki is vannak hibái. Tudtuk, hogy a mindenhatóság, kiváltképen ha magunk adunk rá meghatalmazást, csak természetét követi, ha ekkép szól és akkép cselekszik: egy gondolat van, én gondolom azt; akarat csak egy van, én akarom azt. És ettől féltettük egyházunkat,, melyet egy gondolat csak akkor boldogít, egy akarat csak akkor idvezít, ha mindnyájunk gondolata és mindnyájunk akarata az. Ezért küzdöttünk még Tisza Kálmánnal szemben is, kinek pedig gondolatai a protestantizmus gondolatai és utai a protestantizmus utai s küzdöttünk ellene annyival inkább, mert a katholicizmus benne látva a protestantizmust megtestesítve, könnyen hajlandó hibáit is a protestantizmusnak tudni be. De érdemeit, ha nem hirdettük is uton-utfélen, mindig elismertük; erényeit, ha sokszor hallgatva mentünk is el mellettök, mindig megbecsültük s most, midőn ez érdemek, ez erények 25 év tükrében ragyognak, a legnagyobb örömmel fonunk mi is koszorút tiszteletükre. Lehet, hogy e koszorú kevésbbé lesz értékes a mi kezünkből, mint másoké, de lesz talán helye, ha szerény is, a többiek közt, hisz ezt is a tisztelet köti s a méltányos igazság adja át. A méltányos igazság — annak a férfiúnak, kiben a protestantizmus, öröklött hajlam, családi szokás és nevelés, öntudatos képzés és meditatio folytán a vérbe ment át s az egyéniséggel elválaszthatatlanul összeforrt; annak a férfiúnak, ki legszebb ifjúságát, legjobb erejét áldozta nekünk s akkor állt mellénk a sötétben, midőn szabadságunkkal együtt hirünk, nevünk is csaknem elveszett. Emlékezés, lelkünknek drága kincse te, szállj szivünkbe le, nyisd meg a multat s mutasd meg nekünk az ifjút, ki mint egy uj hitvalló szállt védelmünkre s jogot, szabadságot, elismertetést s dicsőséget szerzett számunkra, kinek szavára sírtak apáink örömükben, sírtak a katholikusok is, hogy protestánsok nem lehetének, kinek hatása alatt a nemesség és főnemesség közt oly hatalmas áttérési mozgalom indult meg, hogy a klérus Bécsbe szaladt fel könyörögni, hogy csak hagyjanak békét a mi jogainknak, autonómiánknak, mert különben egész Magyarország protestánssá lesz. Azóta az ifjú régen megőszült; a sok munka, a temérdek gond idő előtt megfehérítették hajszálait. Volt minden, mi csak ember lehet. Volt mindenható, rettegett nagyúr, ki lehetett volna büszke országára, melyet megszilárdított; hatal-