Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-25 / 38. szám

pájában zöldellő s gyorsan elmaradó árnyas partokon, mindenekfelett a két szellemes főpap kifogyhatatlan élcein, rendkívül érdekes reminiscentiáin. A dombori-i állomáson tul már látható volt a nyüzsgő embervonal a bogyiszlói rév partján, az örömmel váró sokaság, mely lelkes éljenzésben tört ki, mikor — 6 óra előtt — a dereglyék szerencsésen parthoz értek. Bacsó Kálmán jegyző fogadta püspök urat meleg beszéddel, élén a községi elöljáróságnak, nagy számú híveknek, kikhez Sztankovics Ferencz érsek urad. erdész is csatlakozott. Püspök ur a gyermeki szeretetet s tiszteletet hangsúlyozó beszédre atyai szivének jóságával válaszolva, kocsikra ültünk s az árviz után még benrekedt vizeket kerülgetve a zöld ágakkal mindkét oldalon feldíszített hosszú utcán át a paplak előtt kiszállottunk. A gyülekezet apraja-nagyja által betöltött tágas udvaron Keserű Lajos lelkész üdvözölte püspök urat, tolmácsolva a gyülekezet örömét a várva várt nap felett, melyen főpásztorát szinről-szinre láthatja, ajkairól hallhatja az örök élet igéit, melyek sziveket vigasztalnak s ha szükség: rendítenek. Püspök ur alkalmi szavait őszinte éljenzéssel fogadta a nagy sokaság, mely elbocsáttatván, a kedves és széplelkü lelkészné vezetése mellett a kényelmes lelkészlak szívesen fogadó szállást adott. A lelkészi kert holt Duna szaggatásai ellen emelt bástyáin eltöltött kellemes est, s elköltött ízletes vacsora után egy kedvesen átélt nap emlékeinek megujuló képeivel a szemekre enyhe álom borult. Május 15-ével kettős ünnep virradt Bogyiszlóra. A tágas templom már megtelt hívekkel, mikor a hivó harangok megszólaltak. Vasárnap lévén, egyik kisérő, Orosz Endre mondott imát, mely után egy énekvers végeztével püspök ur az urasztalához lépve következő beszédet tartotta: Kegyelem nektek és békesség stb. Bogyiszló Csanáddal és Szeremlével együtt 1825-ben kebeleztetett át a tolnai egyházmegyéből a soltiba. Ma már ismét Dunántulra jutott a Duna medrének ide terelésével. A kalocsai érseki uradalom földes urasága alatt1 helyzet lelkileg ép oly szorongatott volt, mint a Duna örökös háborgása, kiöntései, pusztításai anyagilag. Belső izgatások is járultak a helyzet nehézbítéséhez, különösen a szegényebb osztálynak a párbér miatti izgatásával s ellenszegülésre ingerlésével. Mindezek az egyház tagjainak törhetlen ragaszkodását hitökhöz, egyházukhoz meg nem másíthatták. Némely rajongók kiléptek ugyan az egyházból; de számuk kevés, fogyóban vannak. A hithez való hűség, a templom sürü látogatása félő azonban, hogy inkább megszokás, mint belső buzgóság forrásából ered. Mert az igaz vallásosságnak a tiszta erkölcsi életben kellene nyilvánulni, mint a fa gyümölcseiről ismerszik meg. Pedig itt, ha nem is romlott erkölcsök, de némely jelenségek mutatkoznak, melyek egyelőre csak szokások; de félő, hogy megrögződésükkel bűnné válhatnak, vagy bűnökre vezethetnek. Ilyenek: A leányok korán férjhez adásának (álszégyenből) siettetése, nehogy vén leányok maradjanak, (már 18 éven tul igy csúfoltatván) és erre az anyák maguk adnak alkalmat. A fényűzés, ruhabeli cifrálkodás szeretete (»ha módja van benne: miért ne?«); mert a módost utánozza a szegény is; mert a külsőségek túlságos szeretete a belső elhanyagolására vezet s erkölcsi romlást okoz. A gyermekek kevésre becsülése, kevés gond reájuk s a ker. megnyugvás helyett a föl sem vevő közönyös hidegség elvesztésük fölött. Még iskoláztatásukat is inkább a törvény parancsára s szigorától való félelemből, mint jobb meggyőződésből teljesítik. A gyermekek erkölcsi jó nevelésére való gond hiányának tekintem azt is, hogy a felnőttek, sőt a szülők magok is, a gyermekek előtt is folytatják a rút, trágár beszédeket, káromkodásokat, szitkozódásokat. Ezek mind inkább kezdetei a rossznak, de jó reájuk figyelmeztetni. Ellensúlyozhatja a vallásos érzés, a templom, s az ige szeretete. Erre fektessétek a súlyt, ebben keressétek az erkölcsi megujulást. Isteni tisztelet végeztével püspök ur az iskolákban, majd a presbyteriumban végezte beható vizsgálatát. Délben két szoba terítéke mellé ült a vendégek szép száma, midőn a minden fogásában ízletes és magyaros ebéd alatt lelkész élteté a főpásztort, ki bámulatos kitartással, lankadatlan buzgósággal keresi fel híveit, síkon, mocsarakon át, hogy azok közül egy is el ne veszszen. Délután 3 órakor az egybegyűlt nagyszámú hivek éljenzése és »Isten vezérelje kigyelmeteket« Ősi szokás szerinti búcsúszava után ő méltósága áldást hintve lépett kocsijába s vált el a néptől, mely szülőföldjéhez, hol bölcsője ringott, hol nagy fáradsággal töltve emelt temetőiben atyái nyugosznak, az árvizcsapások sürü egymásutánja mellett is — oly szívósan ragaszkodik, mely a püspöki látogatás után is — ez évben már másod izben látta elborítva munkálkodásának szép kilátásokkal biztató csaknem összes eredményét. A nagyszalontai egyházmegye közgyűlése. A nagyszalontai egyházmegye nyári közgyűlését augusztus 9-én tartotta N.-Szalontán, a gimnázium nagy termében Széli Kálmán esperes és Tisza Kálmán egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Jelen voltak a tanácsbirói karból egyházi részről: Nagy Péter, Balogh Ambrus, dr. Márk Ferencz, Nagy Imre, Böszörményi Lajos, Sipos Imre. A világi tanácsbirák közül: Ercsey Sándor, Tisza István, dr. Balogh Elek, Sántha István, s Borbély László világi aljegyző, ezen kivül lelkészek, tanítók s egyházi képviselők a nagy munkaidőhöz képest kielégítő számban. Széli Kálmán esperes buzgó ima után üdvözli az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjait, üdvözli annak világi gondnokát, Tisza Kálmánt, ki egyházmegyénk ügyei iránt, mint annak világi elnöke immáron 33 éve érdeklődik soha nem lankadó buzgósággal. Ezután a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Felolvastatván a tárgyalási sorrend, kitűnt, hogy a gyűlésnek 25 tárgya van, s egy bírósági ügy. Az egyházmegyei egyházi tanácsbiróságra beadott szavazatok eredménye a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvéből felolvastatván, kitűnt, hogy 41 beadott érvényes szavazatból 23 szavazattal Sipos Imre belényesi lelkész lett megválasztva, ki az eskü letételére felhivatván, az esküt leteszi, majd megköszönve az egyházak megtisztelő bizalmát, kijelenti, hogy ezen bizalmat magára nézve kifejtett szerény működéséért erkölcsi elismerésnek tartja. A magyar protestáns egyház, úgymond, az Ős keresztyénség alapján épülvén s fejlődvén tovább, egyházi és világi férfiainak kifejtett buzgalmukért nem adhat világi javakat, de ád erkölcsi