Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-28 / 4. szám

mélységét és magasságát. S mindössze e kifejezés: Örök rejtély megfoghatatlan, Halandónak a halhatatlan! Kissé erős, nem egyszerű; de a gondolat magasan szárnyaló. S ha oda illőbb szóval nem lehet helyettesíteni: maradhat igy is. Ugy látszik a 36—39. lapokon olvasható emelkedett szellemű és költői alkotású zsoltárokat egy szerző irta, mert mindeniken ragyog a keleti költészet fénye és bája, mindenikben érző sziv, tisztult felfogás s ihletett vallásos költő nyilatkozik. Óhajtandó, hogy előttem ismeretlen szerzője minél többet szólaltassa meg szent hárfáját, mert ezáltal nagy szolgálatot tesz énekügyünknek, nem muló hirt, dicsőséget szerezhet nevének. E füzetben öt eredeti s egy átdolgozott dicséret olvasható. Az éredetí énekek többé-kevésbé szerencsés alkotások. S ugy látszik, uj dicséretek dolgában nem fogunk szűkölködni. Legalább az eddigi jelek arra mutatnak. Egy-egy alkalmi prédikáció tárgyához igen illik egy olyan tartalmú ének, mely e füzetben olvasható. Az I. szól Isten jóságáról a CL. zsoltár dallamára irva. Hiveit megsegíti az Ur, mert ő boldogítja e világot s szerelmének vége nincs. Ó adja az örömet, a hálát s mindazt, mi kedves szívnek, szemnek. S mert minden leborul az ő jósága előtt, áldva dicsőítve ajóltevő Istenséget: leborulunk mi is, hogy méltó hálaénekben adjunk kifejezést érzelmeinknek. Jobb szerettem volna, ha egy versszakban a 3-ik helyett a második méltó folytatásául azon gondolatot illesztette volna, hogy Isten adja a csapást, a szenvedést is; de még ezzel is atyai jóságát mutatja, mert a bánat vizében fehérre mossa lelkünket s ezáltal a bánatot is örömre változtatja. Különben így is tartalmas, buzgóságteljes, tiszta keresztyén felfogást lehellő: egy kis simítással jöhet uj énekeskönyvünkben! A II. vasárnapi éneknek tárgya: az Ur gondot visel. Örvendező hálaének megfelelő dallamra átirva. Véleményem szerint ez jóval mögötte marad az elsőnek, pedig a gondolat tartalmasabb; de már a választott forma nehezebb. Elég könnyen perdül ugyan ez is; de sok a helytelen kötőszócska. Hangulatba nem ejt, Isten iránti hálára nem buzdít, bár tagadhatatlan, hogy az utolsó verszaka megkapja lelkünket közvetlenségével s naiv bájával! A harmadiknak tárgya: az örök élet. Boldogan emeli fel csüggeteg lelkünket e mulandó világ ezerféle bajairól, szenvedéseiről oda, hol nincs elmúlás, nincsen siralom. Rövid három versszakba önti gondolatait. A versszakok között megvan a természetes összekötő kapocs, megvan külön-külön az emelkedés s végül lelkesíti Isten népeit az örök élet utján való haladásra. Tiszta keresztyéni felfogás, költői tisztaság jellemzik. A külső, választott, nehéz forma szerencsés kifejezője a gazdag belső tartalomnak. Képei, hasonlatai találók; kifejezései tömörek, világosak, jellemzetesek. Az ének hangulatba ejtő, elringató. Jöhet javítás nélkül! Erre következik 2 aratási ének, valószínűleg egy szerzőtől. Az első hálára buzdít Isten jótéteménye — az aratás iránt. De nem tud meghatni. Hangja megszokott, hétköznapi minden nemesebb izlés és költőiség nélkül. Innen-onnan összeszedett gondolatai homályosak, kifejezései prózába illők s nem gyakorolja ránk azt a fölemelő, megnyugtató hatást, mit egy sikerült éneknek kell. Még legszebb a 3. versszaka! Buzgóbb, tartalmasabb, értékesebb a II., mely a XXXV. zsoltár dallamára készült, anélkül azonban, hogy ezt is haszonravalónak jelezhetném. Egy aratási éneknek sokkal több költői erővel kell megirva lenni, hogy ebben mindenek felett kitűnjék az Isten gondviselő jósága, ki ingyen-kegyelméből adja e földnek termesét évről-évre. Helyes a lelki aratásra való emlékezés, miáltal nyer az ének tartalomban. De a valódi költőiség ereje és bája nem szól szivünkhöz: csak olyan közepes verselés. Van egy átdolgozott dicséret is e füzetben karácsonyi alkalomra. De az a boldogító öröm, mely Krisztus születésével jött e világra, nem érezhető ez énekben. Rám sokkal több, nemesebb hatást gyakorolt az eredeti régiségével, megszentelő hitével s bibliai kifejezéseivel. Inkább maradjon az eredeti, mint kontár kezekkel kiforgassuk megszokott szépségeiből egy-egy csattanósabb rím kedveért. Meg aztán a fogalmakat sem szabad összezavarni! Az eredetiben ez áll: És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek. Az átdolgozó meg így énekel: És jóakarat és szeretet kösse a népet össze! Azonnal észre lehet venni az esést bárkinek. Az a sok és és is szegénységre mutat, nem is említve, hogy a jóakarat és szeretet bibliai értelemben egy kifejezése nemesen érező szivünknek, melyet Isten oltott belénk, de Krisztus megszentelt. Ezzel végére értem e füzetnek. A kiadott programm szerint van átirva a legtöbb éneke. Vannak selejtes zengemények, melyben se hűség, se költőiség, se buzgóság nem nyilatkozik; legfölebb jóakarat. Vannak ezzel szemben olyan énekek is, melyekről lehetetlen elismeréssel, sőt dicsérettel nem szólni. Ugy látszik — kellő költői erővel megáldva — a gyakorlat, a próba itt is sokat tesz s azoktól várhatunk kitűnő énekeket, kik egészen bele élve magukat a zsoltárköltészetbe, rendületlen hittel, tántoríthatlan bizalommal viseltetnek Isten iránt, a költészet virágos kertjében otthon érzik magukat s van már elégséges emberismeretök. — Haladni azért lelkesülten a megkezdett uton: ez legyen jelszavunk! A szerzőket ne retenttse vissza a bírálók gáncsa, sokszor tulszigorusága A maga eszmeszüleményeit ugy is minden poéta halhatatlannak tartja. Azért van a tárgyilagos, igazságos kritika, hogy a balhiedelemből sok irót kiábrándítson, a hibákat feltüntesse. a jobbakat kiválogassa, az igazi tehetséget lelkesítse az isteni uton. De mindezt tennie kell tárgyilagosan, szeretettel. — Lehetetlen azért a legszebb reménynyel nem gondolni uj énekeskönyvünk sorsára. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy amikor olyan lelkes egyén áll a mozgalom élén, mint az egyetemes énekügyi bizottság nagyon tiszteletreméltó elnöke, s oly számmal csoportosulnak az irók a szent zászló alá, mint ezt láthatjuk az eddig megjelent füzetekből: lehetetlen kétségbeesnünk, aggodalmaskodnunk énekügyünk jobb sorsa felöl; hanem ellenkezőleg, boldog reménységgel s örvendező lélekkel nézhetünk elébe, mert siker fogja koronázni nemes munkálkodásunkat. Adja Isten, hogy e boldog reménység meg ne szégyenítsen! Szuhay Benedek, ev. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. N épo ktatás unk állapota. A közoktatási tanács működése. A mikor népoktatásunkról akarunk szólni, leggondosabban meg kell ügyelnünk a közoktatási miniszter úrnak legutóbbi XX-dik hivatalos Jelentését a népoktatásnak 1889/90. évi állapotáról, megfigyelnünk a közoktatási kormánynak egynémely fontosabb intézkedéseit, és végre megfigyelnünk oly mozgalmakat, tényeket is, melyek a