Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-11 / 36. szám

hogy bármely oldalról nézed, egyenlően átható fényt szemlélsz mindenütt. A központi fény pedig lehet akár egy bibliai textus, akár pedig egy valláserkölcsi gondolat. De Funckénak van thémája is, a res ipsa, a melyről beszél. Ez a »Heilsweg* vagyis: az üdvösség utjai Mily szépen összecsendül ez Kenessey cyklusával, melynél nagy kár. hogy a théma, amelyet az egyes beszédek propositiói más-más szempontból fognak fel, mellőzve van. Funcke így mondja ki az első propositiót: »Kein Mann an Bord, der trösten kann *).« És ez a cyklus bevezetése, a melyben a jobb sorsot érdemelt mexikói császár, Miksa, naplójából mond el egy meghatóan szép történetet. A második beszéd textusa: Eféz. V: 14: »Serkenj fel te, ki aluszol, és kelj fel a halálból és megvilágosodik neked a Krisztus.« Propositiója: Der natürliche Godessehlaf. A harmadiké: 2. Thess. II: 14: »Melyre hivott titeket a mi evangeliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.« Propositiója: Der göttliche Ruf. A negyediké: Luk. XIV: 16—20: »Egy ember készíte nagy vacsorát és hiva sok vendéget. És elküldé szolgáját a vacsorának idején, hogy megmondaná a hivatalosoknak: jertek el, mert immár mindenek elkészíttettek! És mindnyájan egyenlőképen kezdek magukat mentegetni. Az első monda: szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek tégedet, ments fel engemet.* A másik monda: öt igabarmot vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments fel engemet! És más monda: feleséget hoztam, és azért nem mehetek.* Propositiója: Mancherlci Ausflüchte. Az ötödiké: Zsoltár CXIX : 176: »TéveIygettem, mint az elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolatidat nem felejtettem el*. Propositiója: Die rcehte Antwort. A hatodiké: Zsoltár XVIII: 29: »Te gyújtod meg az én szövétnekemet: az én Uram Istenem megvilágosítja az én setétségemet.« Propositiója: Die Erleuchtang zur Busse. A hetediké: 2. Iíorinth. IV: 6: »Mert az Isten, aki parancsolta, hogy a setétségből világosság legyen, ugyan ő az, aki fénylett a mi szivünkben, hogy a Jézus Krisztus orcáján való Isten dicsősége esmeretének világosságát közlenénk egyebekkel is.« Propositiója: Der helle Schein. A nyolcadiké: Zsidók. XII: 2: »Nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére, a Jézus Krisztusra, ki az ő előtte való öröm helyébe szenvedett keresztet, a gyalázatot megutálván, és az Isten székinek jobbjára ült.« Propositiója: Siehe auf Jesum! A kilencediké: Eféz. I: 14: »Ki a mi örökségünknek záloga, míg a teljes szabadságba **) behelyeztettünk az ő dicsőségének dicséretérePropositiója: »Auf dass ieh sein Eigen sei.« A tizediké: Jakab II: 26; Róm. 111: 28: »Mert miképen a test a lélek nélkül megholt állat: azonképen a cselekedetek nélkül való hit megholt állat. Annakokáért ezt mondjuk bizonyosképen: hogy az ember megigazul hit által a törvénynek cselekedete nélkül*. Propositiója: Sind auch Werke nöthig ? A tizenegyediké: 1. Kor. XV: 4-9: »És miképen hordoztuk a földnek ábrázatját, a mennyeinek is hordozzuk ábrázatját.* Propositiója: Des Weges Ziel. Közöltük e cyklus textusait és propositiót, mert alkalomszerűnek s felette igen tanulságosnak Ítéltük közlésüket. Tartalmi tekintetben ha nincsenek is ezek oly mélyenjárók, mint Kenesseyé, mégis vannak bennük oly tulajdonságok, a melyek főként a közvetlenség, az erős hatás, s a tárgyalás játszi könnyűsége szempontjából, kiváló figyelmet érdemelnek. De szépek különösen a textusok és propositiók! *) Azért közöljük Juncke propositióit eredetiben, hogy a fordítás ne vonjon le semmit értékükből. G. **) Luther fordításában ott van : »dass wir sein Eigenthum wiirden«. Sajátságos jelenség Kenessey munkálatában, hogy míg a cyklus beszédeinél a legnagyobb súlyt fekteti a propositiókra, addig a cyklust követő öt beszédben teljesen ignorálja a propositiót, holott pedig ezek éppen nem homiliák, sőt vannak közöttük olyanok is, a melyek a synthétika alakzat felé hajlanak erősebben. Kétségtelen dolog pedig, hogy még az olyan beszédekben is, amelyekben a positiót magának a textusnak széttagolása képviseli, nagyon fontos a propositió, ha ennek elmaradása a világosság s a beszéd alaki szépségének rovására esik. A hivatolt öt beszédben a propositiók helyén ezeket találjuk: 1. Lelkészavatási beszéd. 2. Az uj-tátrafüredi egy. prot. templomnak felavatása harmadik évfordulóján. 3. Közönséges egyházi beszéd. 4. Virágvasárnapi egyházi beszéd. 5. Adventi tanítás. Hát mi nem tartjuk soha megengedhetőnek, ha a jót mellőzvén nem a jobbat adjuk, és nem helyeselhetjük, ha mégannyi téves szokásra lehet is e téren hivatkozni, mikor az elmondási alkalom jelzése foglalja el a propositió helyét, a beszéd homlokzatán. Itt van p. o. Maiak. II: 7. alapján tartott egyébként gyönyörű szép papszentelési *) beszéd. Textusa: »Bizonyára a papnak ajkai őrzik a tudományt, és ő tőle kérdenek törvényt; mert a seregek Urának követe ő.« Propositiója nincs s partitiója a textus szétágazásában következő: I. Melyik az a tudomány, a melyet a papnak ajkán őriznek? II. Micsoda törvényt kérdenek tőle? III. Mi az ő követi megbízása? Hát nem tagadhatjuk, hogy a mi szemeink előtt úgy tűnik fel az ily propositió nélkül való partitió, mint az a háromlábú asztal, a melynek megvannak a lábai, de nincs fedéllapja. Vagyis nem lett volna-e sokkal megnyerőbb, ha azt mondja szerző: A pap hármas tiszte. 1. Pásztorság, hogy őrizze a tudományt. 2. Törvénytevés, hogy szolgáltasson igazságot. 3. Követség, hogy képviselje a seregek urát. Ha pedig valaki azt a megjegyzést tenné, hogy ez a textus nem az evangéliomi lelkész tisztét szabja meg, s hogy csak átvitt értelemben lehet ez alapon e tiszt dolgai felől szólanunk, igaza volna annak is. Ézért Chambe; s így vonja ki a propositiót: Mennyiben pap az evangeliom szolgája? A tátrafüredi beszéd textusa: Zsolt. CXXI: 1. »Felemelem az én szemeimet a hegyekre, honnét jőne nekem segítségem,« csakúgy kínálja e propositiót: A hegyekről várok segítséget. 'Egyébként ez nagyon kedves beszéd, melynek első részében, a szöveg szószerinti alkalmazásában a teljes közvetlenség, második részében pedig, a szöveg átvitt jelentésében a történelmi emlékek hatnak, lelkesítnek, gyógyítanak. A közönséges egyházi beszéd textusa: 1. Kor. IV. 20: »Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a léleknek erejében.* Nem ez-e a propositio: Miben áll az Istennek országa? S mily szépen ráillik a szerző által is alkalmazott szöveg széttagolása: 1. Nem beszédben, hanem 2. a léleknek erejében. Ez a kötet egyik legjobb beszéde, meggyőző és nagyon erőteljes. A virágvasárnapi textusa : Mát. XXI. 10: »És mikor bement volna Jeruzsálembe, megháborodék az egész város, ezt mondván: kicsoda ez?« Szinte a papirosra esik e *) E szót a »lelkészavatás« helyett irtuk ide. Hát miért akarjuk a »szentelés« szót, mely teljesen irásszerű, az »avatás« szóval kiszorítani ? Szabadelvűségből talán, hogy oda jussunk vele, hova nem akarnánk ? Bizony nem tapasztaltuk, hogy pappá szenteltetésünk alkalmával, valamely mysterium derült volna fel előttünk, s hogy eddig nem ismert dolgok titkaiba avattattunk volna. Ez határozottan — pápistás felfogás! Ne legyünk mi bölcsebbek a szentirásnál. G.