Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-28 / 34. szám

Szivem mélyéből üdvözlöm a szatmári tanárgyülés ebbeli kezdeményezését, üdvözlöm különösen a sárospataki főiskola derék tanárkarát, mely nemes szabadelvű gondolkozásának hiréhez és fölemelő tanügyi tényekben gazdag múltjához híven Radácsi György, Buza János és dr. Bartha Béla kiküldött bizottsági tagok jól megindokolt »véleményére* indította meg a következményeiben messze kiható üdvös mozgalmat, s kimondotta az országos prot. tanáregyesület megalkotásának országos és prot. szempontokból egyaránt égető szükségességét, a multunk által eléggé igazolt s a jelen viszonyok által is kellően megérlelt tanári uniót. Megtörtént tehát a ref. tanári kar részéről, mint igen tekintélyes helyről a közeledés, rajtunk lutheránus fő- és középiskolai tanárokon most már a sor, annak őszinte elfogadása, támogatása és erősítése az eszmének minden oldalról való megvitatása alapján, Hiszen évek óta sürgetem, nem a dogmatikai uniót, a melynek eszméje nincs megérve közöttünk, bár e téren is a különbség inkább csak látszólagos, mint valóságos, hanem igenis az egyházpolitikai, egyháztársadalmi és iskolaügyi egyesülés megszilárdítását és bensőbbé tételét, mert a jelenkori, sok tekintetben leszorult s az országos közvélemény által is kevésbé méltányolt protestantizmusra nézve életkérdésnek tartom, hogy gyengítsük az egyesülést gátló ócska válaszfalakat, mert az egyesülésből kölcsönös erőt és súlyt nyernek egyetemes egyházaink és iskoláink egyaránt Amidőn tehát a szatmári gyűlésen elvben kimondott tanári unióhoz őszinte örömmel és lelkesedéssel csatlakozom és a tanügyi szempontból is üdvöthozó igének mielébbi testtélevését felette óhajtom, sőt a magam részéről égetően sürgetem, ugyanakkor lutheránus atyánkfiai és tanártársaim részéről is elvárom, hogy »hasonlóképen cselekedjenek!* illetve a küszöbön lévő uj tanév tanári értekezletein — az erre való felhívás megérkezése reményében — a tömeges csatlakozást kimondják. Mert ha még e téren is érzékenykedve féltékenykednénk, ha a Prot. írod. Társaság iránti — máig is érezhető — idegenkedésünket még e térre is átvinnők, ügy ezzel azt bizonyítanék, hogy nem vagyunk barátjai a haladásnak s az üdvös reformoknak, illetve nem ismerjük eléggé inai prot. tanügyünknek az inkább névleg, mint tényleg létező és működő kerületi értekezleteinken is nyilvánuló anyagi és szellemi mizériáit, a melyek nagyonis szükségessé teszik a tömörülést, a prot. tanári kar közszellemének s a testületi fellépés súlyának megszületését! Vagy tán igazuk volna azoknak a debreczeni tanároknak, kik a szatmári gyűlésen azt mondották, hogy az ág. ev. tanárokat több izben is felszólították az egyesülésre, és azok nem is feleltek ? Vagy pláne igaza van dr. Öreg János bölcsészettanár ama véleményének:»hogy az ev. ref. és ág. vallásúak olyanok, mint az olaj és víz, mely két anyag mindig különválik«? Hát e debreczeni vélemény ismer a közös magyar prot. tanügy mellett külön lutheránus és kálvinista tanügyet ? Háromszázados fejlődésünk után oda jutottunk, hogy Debreczenben még az egységes protestáns tanügyet is a confessionális fogalmak és felfogások keretébe szegezik? Szeretném, ha lutheránus testvéreim megértenének, és a buzgó kezdeményezők nemes intenciójának megfelelőleg tömeges csatlakozásunkkal az országos prot. tanáregyesületet mielébb megalakítanék, ezzel szégyenítők meg legjobban e valóban szégyenletes «debreczeni véleményeket*. Amint egyrészről fáj az, hogy az elvben kimondott és valóban esemény számba menő tanári uniónak édes poharába egy csepp polémiának is kellett belevegyülnie, úgy másrészről erős a reményem az iránt, hogy lutheránus tanférfiaink és egyházi hatóságaink sietve fogják fölhasználni az egyesülés e kiváló alkalmát. Derék püspökeinktől, s itt is első sorban a szabadelvűén gondolkozó gavalléros Zelenkától várom és remélem az üdvös agitációt a tanári unió mellett a szokásos püspöki körlevelekben. Ha már háromszázados fejlődésünk egyházilag és iskolailag elkülönített fejlődésnek bizonyult, s csak az egyházpolitikai és tisztán politikai kérdések, az ujabban úgynevezett: «közös oltár* kérdései egyesítettek bennünket a múltban, úgy egyesüljünk egyháztársadalmilag a jelenben az evangelizáeió minden ágában. Példa rá a prot. közéletre immár termékenyítőleg ható és becsülettel s elismeréssel működő Prot. írod. Társaság, s különben is szentül meg vagyok győződve arról, hogy a kulturális és humanisztikus törekvések és intézmények egységesítése idők folytán mint fejlődés követni fogja — nem akarom mondani a dogmatikai uniót, hanem igenis a törvényhozási és igazgatási egyesülést. Feladataink — mint az egyháztörténelmi nevezetességgel biró sárospataki bizottsági vélemény igen helyesen mondja — úgyis egyenlők; bajaink, törekvéseink közösek, s mindkettőnkre áll az, hogy az egyesülés erőgyarapítással, az elkülönödés és örökös huzalkodás pedig kölcsönös gyengülésünkkel azonos. S aztán a tanügyi kormánynyal szemben is ezer meg ezer bajaink orvoslása tekintetében csak úgy boldogulhatunk, ha mint egységes kompakt prot. tantestület léphetünk fel azoknak fölsorolásával; s csakis így egyesült erővel adhatunk nyomatékos kifejezést arról, hogy a kormány tanügyi törekvéseit méltányolni tudjuk ugyan, de e törekvések útját-módját nem mindenben helyeseljük, sőt veszélyesnek tekintjük. Ami végül az országos prot. tanáregyesület végleges megalakulásának módozatait — mert e tekintetben is tapintatos eljárásra van szükség — s általában a részleteket illeti, úgy teljesen magamévá teszem a sárospataki bizottsági vélemény körvonalozott álláspontját, amely szerint az iskolai ügy és tanári tevékenység nagyobb fölpezsdülését ez egyesülettől csak akkor várhatjuk, ha az nemcsak a gimnáziumi, hanem a tanítóképző intézeti, felsőbb leányiskolái, valamint a theologiai, jogi s a velők kapcsolatos bölcseleti szakok tanárait is kebelébe fogadja ha kerüli a chablonszerü központosítást, hanem folytonos tekintettel van fő- és középiskoláink jogosult érdekeire, ha választmányát és kiadandó közlönye szerkesztő bizottságát az írod. Társaság mintájára vegyesen alkotja meg, s ha az iskolákat fent.artó testületek, sőt a nagy protestáns közönség áldozatkészségéhez fordul közvetlenül vagy a sajtó útján stb. stb. A részletek megvitatásába különben ezúttal nem bocsá'.kozom, azt nálamnál illetékesebb tollak, mint p. o. Bartha, Buza vagy Futó tollai végezhetik, akiknek tisztelt neve össze van forrva egy egyesület megalakulásával. A lutheránus visszhang feladata csak az volt, hogy a kellően megérett prot. tanári unió mellett szót emeljen, hogy a szép eszme megvalósítását elősegíteni igyekezzék, s ha ez sikerül, úgy lelkünk vágya teljesült, s az unió terén egy lépéssel újból előre haladtunk! Ugy legyen! Lutheránus unionisía.