Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

is, kedves, hű nője. gyermekei, unokái, testvérei, kiket úgynevezett halála legfájdalmasabban sújtott, hát nektek meghalt-e ő ? Az ő fáradhatatlan munkásságának szellemi és anyagi összes eredményei, életének összes keresménye nektek marad s mintegy életének folytatása bennetek. Tietek az ő neve, melyet köztisztelet és becsület környez e hazában, mert nagy örökség ily név birtokában lenni, s minden talpalatnyi föld, melyet szorgalmával szerzett, minden fa, melyet ültetett s gyümölcsözésre hozott, mind az ő szerencsés kezének áldása évről-évre megujulva élteti őt közöttetek. Legyen neve, munkája, erényei, áldás rajtatok, nemzedékről nemzedékre. Nekünk pedig, barátaim, neked, református egyházunk, legyen az ő élete örökké példa: így kell higgadtan, józanul, előrelátással dolgozni a közjóra, nagy célok elérésére. Kitartással s a kitartástól soha el nem maradható sikerrel. Mert meghalnak az igazak is, de az ő tetteik emlékezete kiséri, túlélve őket, sőt fénylenek, mint a nap, az ő uroknak országában A beszéd után a theol. énekkar mondott el még egy gyászdalt s azzal a koporsót hatlovas gyászhintón a Gönczy-család sírboltjához vitték, hol Szász Károly püspök imája után az énekkar gyászzsolozsmája közben sírboltba helyezték a tanügy nagy napszámosát. Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Uroknak országában! IRODALOM, ** A tiszántúli középiskolai tanáregyesület évkönyve az 1891/92 ik évre. Szerkesztette Elek Lajos, egyesületi jegyző. XI. évfolyam. Debreczen 1891. — Református középiskolai tanáraink körében két gócponton látunk élénkebb egyesületi tevékenységet, mely szellemi céloknak szolgál. Sárospatakon az ^Irodalmi Kör«-ben és Debreczenben a tiszántúli tanári egyesületben. Az erdélyi ref. tanárok egyesületi élete, valamint a dunamellékieké is inkább humanitárius és gyámegyleti érdekeket szolgál. Az irodalmi egyesületek is szűkebb körben munkálkodnak s ép azért országos jelentőségre közülök egyik sem bir vergődni. Legnagyobb sulvra a sárospataki kör emelkedett, mely tankönyvkiadványaival sikeresen ébresztgeti az aléldozó protestáns tanügyet. A tiszántúli tanáregyesület néhány megjutalmazott pályamunkával szintén előbb vitte prot. tanügyünket, évkönyveiben, melyeknek most XL évfolyama áll előttünk, több izben közölt irodalmi becsű dolgozatokat. De mindez — akarva nem akarva be kell vallanunk — csak halvány visszfénye a prot. tanügy régi tündöklésének. Mi vállvetett együttműködésben szeretnők látni református tanárainkat. Irodalomban, egyesületi tevékenységben a vezetők között fényleni. Egyházi tanügyünknek az állami és más felekezetű tanügy mellett sulylyal, tekintélylyel kellene birni, mint még nem régen is vala! Most aléltan, elgyengülve vánszorog ez a szegény beteg az állami vezetés után, mintha önmaga is elvesztette volna önbizalmát és saját hivatásában való hitét. — A tiszántúli Évkönyv sem igen emel föl e csüggetegségünkből. Az egyesületben bágyadt a tevékenység, vékony élet-ér lüktet. Gréresi elnöki megnyitója próbálja ugyan eszméltetni, igyekszik lelkesíteni a lankadó szellemet, buzdít az aránytalan versenyre; de a végén ő is bevallja, hogy anyagi erők elégtelensége miatt protestáns középiskoláink nem birják az uj korszak versenyét. »Még élünk — mondja többek közt — egy darabig a múltnak nagy tőkéjéből, annak fedező szárnyai alatt, a mig az átmeneti nemzedék tart, de félő, hogy idő múlva az élet helyett tengésre szoríttatunk.« Az évkönyvben az elnöki megnyitón kivül még értékes dolgozatok : Nagu Zsigmond tanügyi szemléje, Bodnár Lajos »Hajdúnánási gimnázium története« és Sinhi Sándor tanárnak a latinnyelv tanításáról szóló értekezése. Rodnár dolgozata, mely különlenyomatban is megjelent, nagy utánjárással ismerteti a hajdúnánási gimnázium külső és belső történetét, kezdettől napjainkig. Az Évkönyv többi közleményei az egyesület beléletével foglalkoznak. Az augusztus 24., 25. napjain H.-Nánáson tartott egyesületi közgyűlés jegyzőkönyvének 31 -ik pontja alatt azon figyelemre méltó javaslat olvasható, hogy a zsinat szervezetéről szóló 69. § a, mely minden kerület részéről 2—2 tanári képviselőt engedélyez a zsinatra, akként módosíttassék, hogy jövőre a tiszántúli egyházkerületből 4, az erdélyiből és dunamellékiből 3—3, a tiszáninneniből és dunántúliból 2—2 tanári képviselő legyen küldhető a zsinatra, mert hát Dunántul 1 theol. akadémia és 2 főgimnázium van 24 tanárral; Tiszáninnen 1. theol., 1. jogakadémia. 2 fő- és egy kisgimnázium van 39 tanárral; Dunamelléken 1 theol.. 1 jogakadémia 1 praeparandia, 4 fő-, 2 kisgymnázium van mintegy 66 tanárral; Erdélyben 1 theol. akadémia, 1 praeparandia, 6 fő- és 1 kisgymnázium van 75 tanárral; végül Tiszántúl 1. theol., 2 jogakadémia. I praeparandiai, 4 főgymnázium és 6 kisgymnázium van, mintegy 106 tanárral. — E javaslat nemcsak méltányos, hanem szükségképi folyománya amaz individuális alapelvnek, melyet a decemberi zsinat a gyülekezetek választó jogánál immár ugy is proklamált. ** Paedagogiai Aphorismák. Ily című munkára hirdet előfizetést Hoffmann Mór, nagykanizsai tanár. Az aphorismák nemcsak azokhoz fordulnak, kik hivatásszerüleg foglalkoznak a nevelés és oktatás munkájával, hanem általában minden művelt emberhez, ki érdekkel viseltetik a nevelés és oktatás, a tanügy-politikai és társadalompaedagogiai kérdések iránt. Paedagogiai aprópénz gyanánt kívánja a szerző e gondolatokat a nagyközönség művelt köreibejuttatni. A »Paedagogiai aphorismák«. 12—14 ivnvi díszes kiállítású 8-adrét kötetben, 1892. márcziusban fog megjelenni. Egy példány előfizetési ára 1 frt 50 kr., mely összeg fejében a könyvet bérmentesen küldi meg szerző az előfietőknek. Tiz előfizetésre gyűjtőnek tiszteletpéldánvnyal szolgál a szerző, kihez az előfizetési pénz küldendő. ** Podolin város története. Irta Wéber Sumu. Különlenyomat a »Magyar történelmi tár« 1891.4. és 1892. 1-ső füzetéből. Ára bérmentve 50. Kapható szerzőnél Szepes-Rélán. — Az 52 lapra terjedő tömör füzet Podolin keletkezése és fejlődése, erődítése, hatósága, valláserkölcsi élete stb. történetének forrásszerű feltüntetésével foglalkozik, érdekes okmánytárral ellátva, mely a szövegben elmondottak igazolására és megvilágítására szolgál. A tartalmas monográfia mélyen belevág az elzálogosított XII1 szepességi város lengyel uralom alatti történetébe. Ebből a szempontból hézagpótló művecske, mely Szepesvármegye politikai történetéhez fontos adalékul szolgál Szepesvármegye a hazai polgári, de különösen a protestáns egyházi (főleg XVI. XVII. századbeli) történetben nagy szerepet játszott, Nagy nyereség volna egyháztörténelmi irodalmunkra, ha Weber barátunk, mint e téren szaktekintély, időt és fáradságot venne a szepességi reformatió történetének megírásához. Sokszor elmondatott már s nekünk is erős meggyőződésünk, hogy a magyar protestantizmus rendszeres történetét monográfiák megírásával készíthet-