Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-30 / 30. szám

működését, bizonyára nagyban be fog folyni ifjaink, nemcsak theologusaink, hanem más pályán fáradozó ifjaink szellemi és erkölcsi életének emelésére. Sokat buzgólkodtak theologusaink ez évben is a vasárnapi iskolákban; részt vettek gyakorta énekökkel a Moody András skót missziói lelkész által állandóan tartott bibliai estélyeken, segédkezet nyújtottak a pesti egyház katechetáinak az ifjúsági és gyermek istenitiszteletek rendezésénél s általában nem volt oly egyházi mozgalom, melynek theologusaink nem lettek volna lelkes hallgatói s ha kellett munkásai. Ez irányú haladásuk különösen sok reményre jogosít. Adja Isten, hogy ne csalatkozzunk bennök; cselekedjék kint az életben is azt, amit iskolai pályájuk alatt láttak s jónak ismertek; legyenek buzgó harcosai a ref. hitbuzgóságnak s az ebből fakadó lelkes munkának akkor is, midőn egyedül saját vállaikra nehezedik majd kötelességként mindaz, mit most jó kedvvel, buzgóságból, vállvetett munkával végeztek. Ami a külső adatokat illeti, az akadémiának ez évben 42 növendéke volt, 7 a IV., 12 a III., 15 a II. és 8 az I-ső éven; legtöbben, 31-en ezen egyházkerület területéről, 6 Erdélyből, 5 más vidékekről. Részvéttel s fájdalommal kell megemlékeznünk az intézetnek halottjáról, Domonyi Dezső III. éves növendékről, kiben egy szép reményű, jeles készültségü ifjút veszített el akadémiánk. Betegeskedése miatt az év elejétől kezdve szülőinél volt már, mig végre közel az iskolaév végéhez, a halál elragadta őt. A növendékek közül mindazok, kik igénybe venni óhajtották, kaptak bentlakást. A konviktuson az intézet 37 növendéke nyert ellátást, egy egészen ingyen, kettő V4

résznek (3 frt 75 kr.), 21a díj felének (7 frt 50 kr.), 13 2

/3

résznek (10 frt) fizetése mellett. Az összeg, melylyel az intézet pénztára a konviktusi díjat pótolta, mintegy 2400—2500 frt. Az évzáró vizsgálatok, mint már említettük, junius 17. és 18. napjain tartattak meg főt. püspök ur elnöklete alatt Baksay Sándor, Ádám Kálmán esperesek és dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár, mint vizsgáló bizottsági tagok jelenlétében. Az eredmény általában jónak mondható, sőt egyes osztályoknál meglepően jó. Csupán egy osztály volt, mely különösen a többihez viszonyítva gyenge volt. A rendes tanulni valókban kifejtett buzgóság s előmenetel a záróünnepélyen kiosztott ösztöndíjakban találta meg jutalmát. A Csontos-alapítványból Lukácsy Imre IV. éves, Gergely Antal II. éves és Molnár Sándor I-ső éves 100— 100 frtot, Bitay Mihály III. éves és Szász Béla I-ső éves 50— 50 frtot kaptak, a Gerenday-féle 50 frtos jutalmat Kurdi Béla IV. éves, a Ballagi-alapítvány 30 frt 20 krnyi kamatát Müller Lajos II. éves nyerte el, a Hubay, Polgár és Gerenday-féle alapok 25—25 írtjával Marton Lajos IV. é., Pataki Dezső II. és Vásárhelyi József III. éves növendékek jutalmaztattak; Csűrös István I-ső éves, mint jutalomra érdemes, de alap hiányában pénzbelileg nem jutalmazható, dicsérettel emeltetett ki. Theologusaink igen szép jeleit mutatták fel a záróünnepélyen a kiszabott tananyagon túl szerzett ismereteiknek is; amit egyfelől a szónoklati verseny, másfelől a pályázatok szép eredményei, az egész évre vonatkozólag pedig az önképzőköri jelentés tárnak elénk. Szónoklati versenyre, melyet Nagy István bissei lelkész úr alapított azáltal, hogy évi 16 frt jutalmat biztosított a nyertesnek, nyolc növendék állott elő. Kivétel nélkül mind szép gyakorlottságot, rátermettséget mutatott; nyertes Gergely Antal II. é. lett, ki gyönyörű hangjával," remek előadásával valóban kiemelkedett társai közül. Az önképzőkör által kitűzött pályázatok egyike sem maradt meddő; a beérkezett munkákat a theol. szaktanárok bírálták s Ítéletük alapján az eredmény a következő: »A csudák metafizikai és vallás-erkölcsi lehetősége* című dogmatikai kérdésre kitűzött 25 frtot Ozsváth Elemér III. é., »Az újtest. christologiája* című biblikai tételre kitűzött 20 forintot Egerházy Lajos IV. é., »A nagy-enyedi és sárospataki főiskolák történetéinek megírásáért járó 20 frtot Búzás Lajos IV. é., >A lélek halhatatlansága a jelenkor tudományosságának ítélőszéke előtt* című kérdésre kitűzött 15 frtot Vásárhelyi József nyerték el; a főtiszteletü Püspök úr által prédikációra kitűzött 3 aranyból kettőt Marton Lajos, egyet Ozsváth Elemér vittek el, a Berky József zalátai lelkész által imára kitűzött egy aranyat Marton Lajos nyerte. Beadatott összesen 16 pályamű. Az ifjúság egész évi önképző munkásságának feltüntetése végett, azt hiszszük. leghelyesebben teszünk, ha a titkári jelentést egész terjedelmében közzé teszszük. Felolvasta Egerházy Lajos IV. é., mint titkár. Íme: Midőn theologiai önképző körünknek ez évi történetéről beszámolni óhajtok, önkénytelenül is azon kérdések merülnek fel előttem: ha vájjon megfeleltünk-e bár némileg is feladatunknak, megtettünk-e tőlünk telhetőleg mindent arra nézve, hogy az önképzés terén magunkat minél inkább kimíveljük, volt-e bennünk kellő szorgalom és munkakedv; vagy pedig csak felületesség, kényszer, kötelességtudat, szorgalom és munkakedv hiánya voltak jellemvonásaink ? A felelet, melyet ezen kérdésekre adhatunk, nem lehet sem teljesen igenlő, sem teljesen tagadó! Nem, mert több olyan mozzanatra lehetne rámutatni ez évi működésünkből, a melyek nem a legkedvezőbbek, de viszont olyan motívumok sem hiányoznak, melyek bárkinek elismerését kiérdemelhetik. Igaz, hogy rendes gyűléseinken nem fejtettünk ki akkora és olyan munkálkodást, amely megelégedéssel tölthetné el kebleinket, de másfelől igaz az is, hogy mindent megtettünk és megkísértettünk arra nézve hogy elenyészíessük azon hagyományos előítéleteket, hogy mi nem tudunk, vagy talán nem is akarunk semmi olyant tenni, mi jelezné életképességünket, s a nagy közönségnek élvezetet nyújtana. És hogy még többet nem tudtunk tenni ez irányban, nem mind rajtunk mult. Lehet, hogy épen ezen törekvéseink voltak némileg hátrányára önképzőköri munkálkodásunknak, de amit mulasztottunk egyfelől, kipótoltuk másfelől. És itt első sorban azon ünnepélyekről akarok megemlékezni, amelyeket nyilvánosság előtt tartottunk, és talán dicsekvés nélkül mondhatom, a nagy közönség teljes megelégedésére. Ezek között első sorban említem a minden évben megtartatni szokott október 31-iki reformációi emlékünnepélyt, amelyet sokkal nagyobb körben és sokkal díszesebben rendeztünk, mint az előző években. Közreműködtek ez alkalommal Marton Lajos IV. é. imájával, Lukácsi Imre IV. é. alkalmi beszédével, Ozsváth Elemér III. é. »Visszaemlékezés Apáczai Cséri Jánosra mint tanügyi reformátorra* című felolvasásával és Gergely Antal II. é. szavalatával és a theol. énekkar. A másik nyilvános működésünk a március 30-án rendezel vallásos estély. Mindnyájunknak élénk emlékében van az a nagy érdeklődés, melyet ez alkalommal sokkal nagyobb mértékben tanúsított a közönség, mint a többi vallásos estélyeken, amit leginkább mutat az, hogy a ref. gimnázium díszterme és két mellékszobája sem volt elegendő a közönség befogadására, melynek soraiban ott tisztelhettük ref. egyházunk püspökeit és számos jelességeit. E vallásos estély rendezésének átengedését egyfelől épen azért kértük, hogy az itt időző egyházi férfiak előtt is bemutassuk életképességünket. Közreműködtek ez alkalommal Marton Lajos IV. é. imájával, Ozsváth Elemér III. é.