Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-30 / 30. szám

városban s intézet kebelében fogja tartani, jótékony hatással leend a nagy közönségnek a tanügy iránti érdeklődése s áldozatkészsége fokozásában. Közlönye, pályakérdései, vitái az egész magyar közoktatási irodalomnak s fejlődésnek is hasznára lesznek. Azonban az országos szempontok kiemelése mellett, bizonyára minket az érdekel különösen, hogy hát speciális protestáns, közelebbről ev. ref. érdekek követelik-e ily nagy felszereléssel s nagy költséggel járó szövetkezet létesítését ? Mielőtt azonban erre megfelelnénk, egy nagy kihatású elvi kérdést kell fölvetnünk s erőnk és tehetségünk szerint megoldanunk. Az úgy szólván elemi igazság, hogy az egyesülés, tömörülés egyszersmind eröfokozás s a mai társadalom ez eszmén épül föl, elannyira, hogy egy osztály sem érvényesülhet kellőleg s nem hozhat létre üdvös, maradandó alkotásokat és saját jogos érdekeit sem védelmezheti meg ugy, amint kellene, amely az egyesülésben rejlő áldásos hatást magától eldobja. Alig igényel tehát bizonyítást, hogy ami áll az egész társadalomra, annak állania kell a társadalom egy részét alkotó protestáns tanári karra nézve is. De mily kiterjedésű s jellegű legyen ez egyesülés ? A protestáns testvériség és összetartozás egyrészt, az erőfokozás célja másrészt megköveteli, hogy a menynyiben ez egyáltalán megvalósítható: »az országos ev. ref. tanáregyesület eszméjét szélesítsük ki, és alkossunk országos protestáns tanáregyesületet«. Én a magam részéről őszintén óhajtom, hogy a protestáns irodalmi társaság létrejötte alkalmával okozott mellőzésért s megtagadásért adjunk méltó elégtételt az unitáriusoknak s tanáraikat fogadjuk testvérileg társulatunkba. Mennél merevebben utasítjuk el magunktól e kis, de teljesen minden izében magyar, munkás és kitartó felekezetet, mely, meggyőződésem szerint, a nagy protestáns eszme egy külön, önálló alakulata s az egyetemes protestáns egyház egyik tagja: annál merevebb s áldástalanabb ellentét fog közöttük s közöttünk kifejlődni s felidézünk, részben már fel is idéztünk egy oly harcot, a melynek következményei a győző félre is károsak lesznek. De különösen óhajtom az ág. evang. testvérek bevonását. Minden ellenkező törekvés dacára is újrakezdi áthatni a két nagy protestáns felekezetet az unió szelleme s mind tisztábban áll az elmék előtt, hogy ez az unió nem lehet dogmatikai s erre nincs is szükség, hanem első sorban a kulturális és humanisztikai törekvések s intézmények egyesítésében születik meg, hogy egykor talán, nem épen a közel jövőben, a törvényhozásban s egyházi igazgatásban is létesüljön. Azonban bátran el is tekinthetünk az unió eszméjétől a születendő társulatnál. A két protestáns egyház tanári karát ugy is ugyanazon szellem hatja át, mindkét tanári kar ugyanazon alapon áll, feladataik, törekvéseik közösek s mindkettőről áll az, hogy az egyesülés erőgyarapítás, valamint áll az is, hogy tanáraink elég csekély százaléka tagja akár országos, akár szűkebb körű tanári egyesületnek. Magától érthető, hogy »a többen a kevesebb benne foglaltatik s ha az országos protestáns tanáregyesület létre nem jöhetne, örömmel üdvözölném az országos ev. református tanáregyesületet is«. Ha az országos szempontokból káros hatású volt tanári karunk szervezetlensége, annálinkább mondhatjuk ezt a protestáns tanügyet és a tanári érdekeket tekintve. A modern kulturával való szövetségnek ugyan hü szószólója lesz a prot. tanári kar, azonban nekünk is, mint élő organizmusnak, meg vannak a magunk külön jogos igényei s törekvései, amelyeket helyesen és eredményesen csakis a protestáns tanárok közös egyesülete képviselhet. Dr. Bcirtha Béla, (Vége köv.) s.-pataki jogtanár. Budapesti theol. akadémiánk. (1891—1892. évben.) Mult számunkban Ígéretet tettünk, hogy a theol. akad. f. hó 18 kán megtartott zárünnepélyéről részletes tudósítást közlünk. Kedves szolgálatot vélünk azonban tenni olvasóinknak, ha bevezetésül a rendelkezésünkre álló, bár kevés adatból az akadémia egész évi életéről igyekszünk egy kis vázlatos képet adni; kerületünknek gonddal ápolt, féltve őrzött, űjabb meg újabb áldozatok harmatjával öntözött virágos kertje ezj illő, hogy néha a nagyobb közönség is pillantást nyerjen bele. A lefolyt év általános jellemvonása a folytonos haladás minden téren. Ifjaink közt az a komolyabb irányzat, mely több év óta mind jobban hódít, ez évben is erősödést nyert. Nem hiányzottak ugyan az ifjúi vér helytelen irányú kitörései, de általában véve ifjainkban mind erősebb lesz a hívatásszeretet. a lelkészi állás magas kiváltsága és méltósága iránti érzék, mely sok rossztól, lelkészi pályára készülőhöz nem illő cselekvéstől megóvja őket. A komoly munka, melylyel a mulhatlan szükséges tanulni valókon tul igyekezett ifjaink jó része ismereteit gyarapítani, a pesti egyház körében megindult egyháztársadalmi tevékenységben való önkéntes és kedvvel, buzgósággal való részvétel, a szives készség, melylyel ifjaink bármely oldalról jövő megkeresésnek, mely őket papias munkára szólítá, eleget tenni igyekeztek, mind oly jelenségek, melyek csak örömmel tölhetik el a szemlélőknek kebelét. Régi szegénységünk szülte ama cynizmus, melylyel a nyomorban küzdő theologus felfogta az életet s a maga hivatását, abban keresve a virtust, hogy minél nagyobb lump legyen nyomora daczára is, mind jobban kiveszőben van, mióta a konviktus megmenti ifjainkat a kenyéren, füstölt húson vagy tepertőn való tengődéstől. Az a receptív figyelem, melylyel ifjaink külföldi vendégeik, főként angol lelkészek hozzájuk intézett szavait fogadják, a vágy, hogy ismereteik gyarapítása s a lelkűkben élő szent láng élesztése végett kimehessenek külföldre, az a növekvő bizalom, melylyel a velők megismertetett külföldi intézmények iránt viseltetnek, úgy annyira, hogy azoknak nálunk is meghonosítására lépéseket tesznek, azt mutatják, hogy látókörük tágul s a régi maradiság szelleme helyt ad bennök a modern haladás lelkének. Egyházker. közgyűlésünk rendeletéből a német és délszláv nyelvek kötelezőleg taníttatván, amaz György László püspöki titkár, emez Asbótli Oszkár egy. m. tanár által, ifjaink igyekeztek, bár nem valami nagy buzgósággal, ez oldalról is szaporítani ismereteiket; sőt többen önként látogatták Hamar Andor s.-lelkész angol nyelvi óráit is. Kiváló mozzanat az ifjúság ez évi életében a több buzgó egyházi és világi férfm támogatásával, az egyetemi ref. ifjak csatlakozása mellett megalakult »Ref. ifjúsági egylet«, mely példányképeül az egész világra kiterjedő »ker. ifj. egyletet * veszi, s voltaképen annak része gyanánt kíván tekintetni. Ami 1883-ban Fermand Károlynak, a ker. ifj. egyesületek geníi központi bizottsága titkárának buzgólkodása dacára nem sikerült, az állami hatóság gyanakvó magatartása miatt, az, ime, csaknem 10 év múlva testet öltött, s a jövő iskolai évben megkezdvén