Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

alig-alig kapunk tőle valamit, legfeljebb csengő-bongó általánosságokat, útszéli igazságokat, teljes felületességet vagy hamis, igaztalan felfogásokat. Innen, hogy a kötetben levő 20 beszéd között egyetlen egy sincs, amelynek a bevezetésében ne volna valami, sőt némelyiknek a bevezetése méltó lehetne az elsőrendű egyházi beszédirók prédikációihoz. Sőt még a dispositió megkészítéséig is elér szerző ereje, fő- és altételeit a legtöbbször igen helyesen csinálja meg, ugv örül némelyiknek az ember, mert ügyességet, erőt, a textusba való elmélyedést, helyes exegesist lát bennük; de aztán valósággal boszankodik, mikor felkeltett hangulatát, mikor felcsigázott várakozását egy pillanat alatt lelohasztja szerző, amint a tárgyalásba belemegy s illetőleg amint abba soha igazán mélyrehatólag bele nem megy. Egy ember, akinek van hangulata, akinek van sok természetadta sana ratiója, de aki aztán ezekre csakugyan rá is bizza magát. A hangulat egy darabig táplálja; a sana ratió meg a textusnak alapgondolatát a legtöbb helyütt hamar kitaláltatja vele s megcsinálja a dispositiót; de tovább alig segíti, hacsak vissza nem esik megint a hangulatba, nos it.t aztán otthonn van. A fheologiának, a bibliának, az életnek, a társadalmi eszméknek és a lélek világának egészen csak a fölületén mozog. A beszédek legnagyobb része annyira jellegtelen, hogy azokat bármely pap, bármely templomban elmondhatja, a mohamedánus ép ugy, mint a buddhista. Az meg még egyáltalában nem bibliásság, hogy mindenik beszédbe van egynehány bibliai hely jól-rosszul beleszőve, vagy hogy van egy-két beszéd, amelyben a kiválólag kedvelt Jóbon kívül, még van néhány más bibliai alak is említve. Hangulattal és egy kis inventióval legfeljebb a dal Írásáig lehet eljutni; de a prédikáció-iráshoz sokkal, de sokkal több kell; a keresztyén építéshez pedig mindenekfelett evangeliomi erő kell. melylyel a prédikátornak minden ize át legyen hatva. Életfelfogása is az a beteges, vérszegény, százszor megunt chablonszerü érzelgés, amely örökké csak beváltatlan reményekről, jutalmazatlanul maradó törekvésekről, félreismert és elmellőzött, erényekről stb. panaszkodik, ahelyett hogy arra irányozná erőteljesen a maga és mások figyelmét, hogy vájjon azok a remények mennyire voltak jogosultak, azok a törekvések mennyire reálisak és azok az erények mennyire valódiak és nem csak képzeltek? stb. Minek az örökös ríkatást keresni s bizonyos szinfalszakgató pathossal a könyeket kierőszakolni. A templomban nem az a cél, hogy minden prédikációban megerőltessük a szegény hallgatók könymirigyeit. Persze ez a legolcsóbban megszerezhető jutalom s ez a legközvetlenebbül meglátható hatás. Az egész kötetben csak egyetlen egy beszéd van, amely igazán értékes, amely minden részletében teljesen ki van dolgozva, amelyben mélyebben jár. Bevezetése igen szép, felosztása kitűnő, tárgyalása alapos, befejezése valóban hatásos s általában az egész kerek, egységes, irályában nemesen egyszerű, de azért választékos Ez a XX. beszéd »A Messiás« címmel. Ehhez még a IV. beszéd hasonlítható csak. de amely inkább csak egy virágdíszben álló fiatal fa ehhez az érett gyümölcsökkel kináló. mély gyökereket vert s megizmosodott törzsű fához képest. A többire aztán vagy egészben, vagy részben többé-kevésbé ráillik a fentebb adott általános jellemzés. Közvetlen melegségénél, mély érzéseinél fogva szép bevezetése van az l-nek; de már a beszéd 1-ső és 2-ik részében csak a közel felületen marad, csak a 3-ik részben bocsátja a hálót némileg mélyebbre. A II-ban a bibliából vett példák jól vannak alkalmazva. A bibliai idézeteket azonban nem szabad megcsonkítni, mint itt a 14. lapon »az az örökélet stb«. Másként vagyon az megirva! A III. beszédnél a textusban (Jak: III. 17) a legteljesebb felosztás is meg van adva; miért szorította meg a gondolatkört szerző a hármas felosztás kierőszakolása végett? Innen van aztán, hogy az egészben másról beszél, mint a miről kellene. Az apostol szavait teljesen félreérti. Az a bölcsesség, amelyről Jakab beszél s amelyről azt mondja, hogy »az onnét felül vagyon® nem synonim »a Jézus Krisztus tiszta tudományával* — amint szerző exegetizálja. (De nagy szükség volna egy jó magyarázatos bibliára!) És mert más felosztást csinál, mint amit természetesen kinál textusa, egészen általánosságban mozog. Örökké a csapásokkal és bajokkal érzeleg. Egy-egy semmitmondó felkiáltásban tör ki a hatásvadászat kedvéért. Bizonytalan, határozatlan és igaztalan példákat használ. Ha nem szertelen és erőtelen színfalhasogatás volna, valóságos lazításnak lehetne minősíteni azt. amit a 27. lap 2-ik kikezdésében (»Látom a világi bölcseség szerint« stb.) mond. Ilyet templomi szószéken beszélni nem lehet, nem szabad! De még olyat sem. ami itt a 28. lapon van. Az itt levő dolog lázító hatását csak az tompítja meg, hogy a legegyügyübb hallgató is rögtön érzi, hogy sem lélektani, sem még csak valószínűségi igazság sincs abban, amit a tiszteletes űr most elmondott, ez csak egy agyrém. A textus »ítélet nélkül való« szavait sem értette meg szerző és csakis a 29. lapon kezd belőle valamit sejteni és sejtetni (»nem itél el senkit« stb.) — Az V.-ben textusa csak egy jelszóvá lett. Már micsoda homiletika tanította azt, hogy a textusból merőben hiányzó gondolatokról kell prédikálni ? Mégis csak visszaélés ez a nekünk adatott szabadsággal. Az egészben csak a 2-ik részben van valami. Itt szép a családi élet festése a maga meleg színeivel. — A VI. bevezetése igen Renanos, Kenan genialitása nélkül. Az 1-ső rész igen sikerült csoportosítás; de a 2-ikban már vajmi kevés az anyaga, pedig még sokat találhatott volna a jellemzéshez s nem kellett volna az ismételgetésekhez fordulnia. — A Vll.-ben van hangulat, jó a bevezetés s általában elég sikerült alkalmi beszéd, leszámítva, hogy mind a két részben csaknem egy s ugyanazon dologról beszél. Csinos és közvetlen a VIII. A IX. második részében többet és alaposabban, jobban kifejtve, inkább szemlélhetővé téve kellett volna szólania a léleknek ama vágyairól, melyek az örök életet követelik, s melyek ennek követelésére feljogosítnak. A X-iknek felosztása jó, de már a tárgyalásban megint nincs több, mint csak egy kis édeskés hangulat. A 78. 1. 2-ik és 3-ik kikezdésében van abból