Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-09 / 27. szám

kultur-államhoz való öntudatos alkalmazkodás, általában pedig a humanizmusnak szélesebb és szűkebb értelemben vett gyakorlása jellemezte. Az utóbbi mozzanat legnemesebb nyilvánulása ama kézzelfogható alkotás, mely ezelőtt 28 évvel épen itt Maros-Vásárhelyen jött létre az özvegy-és árvagyámintézet által. E fölött egészen a tanári értekezlet rendelkezik, mert minden külső segély és támogatás nélkül teljesen a maga erejéből alkotta s tartja fenn akképen, hogy a kerület által alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ha nem is fényes de a megélhetésre elégséges segélyt nyújt. Áttérve a mostani értekezlet lefolyására, tudósításomat a tárgysorozat szerinti menetben én is a br. Kemény Domokos főgondnok megnyitójával kezdem, aki örömmel üdvözölvén az értekezlet megjelent tagjait, ugy tekinti őket. mint az erdélyi evangélikus református egyházkerület kiváló képviselőit. A tanári testület akkor felel meg méltóképen feladatának, ha a nélkülözések és erőfeszítések közt szerzett intellectuális vagyonával mentől pazarabbul gazdálkodik; az egyház, iskola és társadalom terén akkor tesz legjobb szolgálatot, ha az exact tudás kizárólagosságától, valamint a tekintélyben vetett hit tévedéseitől óvakodva, a nevelés által szabad protestáns meggyőződésre juttatja az ifjúságot s az erkölcsi szabadság és tudomány kincseivel ugy sáfárkodik, mint a nagynevű elődök közt egy Szász Károly, Dósa Elek, Mihályi Károly, Takács János, Sámi László stb. Erre fölhívja Bedöházi János kebli igazgatót, hivatalos előterjesztésének megtartására és a tanácskozások tovább vezetésére; a ki jelezve röviden protestáns tanügyünk és iskoláink múltját s jelen állapotát, valamint az értekezlet célját, felhívja az értekezletet két jegyző megválasztására, A nehéz, de kitüntető jegyzői feladat Lakatos Sámuel és Csiki Lajos kebli tanárok részére jutott ezúttal, akik számba véve az egyes kollégiumokból megjelent tagokat, kitűnt, hogy a helybeli három gondnokkal együtt épen 60 tagból áll a vármegye dísztermében tartott hivatalos tanári értekezlet, a mindenrendű és rangú nagyszámú közönség élénk részvétele mellett. Néhai Gáspár János nagynevű paedagogus tagtársunk érdemeinek méltatása és fájó érzésnek jegyzőkönyvi kifejezése s az özvegy-árvai gyámintézetnek, a kollégium állapotának, szertáraknak, könyvtárnak stb. megvizsgálására egyes bizottságok kiküldése után, Szakács Mózes sz.-udvarhelyi tanár értekezése következett »A jövendő gimnáziuma« cimü tételről négy szakaszban. Az elsőben rámutat a magyar protestáns egyházban ezelőtt legalább is ötven évvel megkezdődött nevelésügyi reform-mozgalmakra, de kielégítő megállapodásra mai napig sem lehetett eljutni. A másodikban megjelöli a mostani gimnázium legfeltűnőbb bajait alapterv, tanmenet és rendtartást illetőleg. A harmadikban irányelveket állít fel kimutatván a jelenlegi állapot tarthatatlanságát. A negyedikben jámbor óhajtások cím alatt elmondja: miként kellene berendezni a jövő gimnáziumát. Az előterjesztett pontok, részletes tárgyalása többek hozzászólása után a másnapi ülésre tüzetett ki Szabó Sámuelnek az »egységes középiskola® tárgyában tartandott értekezéssel kapcsolatban. Mire a tagok a szokásos gondnoki tisztelgésekre s más köteles látogatásokra oszoltak szét a gyűlésről, hogy aztán következzék a br. Kemény Domokos főúri bőkezűsége által a kollégium nagy-termében 180 személyre adott díszebéd, a melyre a királyi tábla, törvényszék, megyei, városi stb. hatóságok és a más felekezetek egyházi s iskolai tényezői is hivatalosak voltak; s talán mondani sem kell, hogy a tartalmas pohárköszöntőkben épen semmi hiány sem volt, megemlékezvén az egyház, iskola és társadalmi számos távol- és jelenlévő kitűnőségeiről olyképen, hogy mindenik szónok egymást felülmulólag vetekedett a haza, nemzet, kultura s a magyar génius iránti szeretet hangoztatásában, főleg a mostani aktualis nemzetiségi velleitásokkal szemben Lélekemelő mozzanat volt az is, midőn a közélet kiválóbbjai hangsúlyozták, hogy őket nem a Corpus-Juris, nem a Pandekták stb. helyezték a kiváló polcra, hanem abban az irányban való tevékenység, a melyet a prot. öntudat és alapnevelés adott meg ifjú korukban: vajha a mai nemzedék is ezt az utat követné! A délutáni ülésen dr. Both István zilahi tanár terjesztette elő értekezését »Felekezetünk és a tanárképzés «-ről, melyben megemlékezve a mai középiskolák vallásos nevelésének hanyatlásáért a tanárokat illető panaszokról: e hiányt a középiskolában rendes vallástanári állások szervezésével és nem a tanárképzés rendjén tartja pótlandónak; a tanárok felekezeti s illetőleg egyházias érzésének ápolására s fejlesztésére a mostani egyetemi tanárképzőkkel szerves összeköttetésbe hozott s a felekezeti érdekek előmozdítását célzó intézkedések (mint egy-két tantárgy előadása, vallási gyakorlat, segélyzés, ösztöndíj, internátus stb.) megtétele, mik által a tanárhiányon is segítve lenne. Az ehhez fűződött érdekes vitában, a melyben Dósa Elek megyei főjegyző s kolleg. algondnok is részt vett, legkiemelkedőbb észrevétel volt a Szabó Sámuel kolozsvári professzoré, ki lelkesen hangsúlyozta, hogy nálunk az oly sok felekezetre és nemzetiségre szakadt Magyarországon külön felekezeti tanárképzést nem tart célszerűnek, mind állami, mind nemzeti szempontból helyesebb, ha a legfelsőbb fokon csak az állam képez tanárokat; nem is tudja, hogy mire vezetne az, ha mindenik felekezet és nemzetiség külön képezne tanárokat. Ily szellemben nyilatkozott még dr. Török István kolozsvári gimn. igazgató, a kinek elfogadtatott az a kapcsolatos indítványa, hogy a jövő tanárértekezletre az egyes tanárkarok adják elő idevonatkozó megállapodásaikat. Közoktatási vita a képviselőházban. Az idei közoktatási vita az általános tárgyalásnál rendkívül meddő és felszínes volt, de a részletes vitánál több figyelemre méltó beszéd s néhány termékeny eszme is merült fel, melyeknek jótékony hatása bizonyára nem fog elmaradni. Különösen kimagaslott a négy napos vitából a nemzeti nevelés eszméje, melynek jelentőségét több szónok kiemelte, s néhányan igen találólag mutattak rá a nemzeti eszme hiányára közép-, sőt főiskolai tankönyvirodalmunkban. Figyelemre méltó mozzanat volt a népiskolai tanfelügyelet szervezeti hiányainak kimutatása is. Örvendetes eredményül konstatálható a vitának a közoktatási miniszter azon ígérete, hogy igyekezni fog a tanítók fizetési minimumát lehetőleg magasabb összegben megállapítani. Protestáns tanférfiainkra és iskolafentartó testületeinkre nézve az is örvendetes, hogy a felekezeti tanárok nyugdíjintézetéről a miniszter nem sokára törvényjavaslatot terjeszt a ház elé. De a szűkölködő egyházak és papokra nézve az már szomorú kilátás, hogy a miniszter az államsegély további fölemelését nem ígérhette meg. A május 31-iki ülésen az országos közoktatási tanács címénél Thaly Kálmán a tankönyvek gondosabb bírálatát sürgette. Számos alkotmányi és közjogi hibát sorol föl nemcsak a katonai intézetekben, hanem a középiskolákban is használt tankönyvekből, pl. a Varga Ottó magyar történeti tankönyvéből. Gróf Csáky miniszter igéri, hogy az ily helytelen tartalmú könyveket felülvizsgáltatja.