Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-09 / 27. szám

A népiskolai tanfelügyelőségek címénél Berger 7., Okolicsányi L. és Madarász J. felhívják a miniszter figyelmét a tanfelügyelet hiányaira. Fő baj a tanfelügyelők csekély száma, mi miatt a tanfelügyelők legnagyobb része egyszer sem képes évenként meglátogatni az iskolákat. Sürgetik, hogy a tanfelügyelők létszámát szaporítsák. Csáky miniszter maga is óhajtja a létszám szaporítását, s e végből ujabb segédtanfelügyelői állások szervezésére hat ezer frtnál nagyobb összeget vett föl. A budapesti egyetem címénél Thaly Kálmán az egyetem autonómiájának kiszélesítése érdekében emel szót. Majd az uj leckepénz-rendszert hibáztatja. Csáky miniszter az általa rendeletileg szabályozott tandíj- és fizetési rendszert célszerűnek tartja, sőt nem sokára törvényileg kivánja állandósítani. Majd Körösi Sándor az egyetemi tankönyvek magyartalanságát, a tanárok német járszalagon járását szatirizálta a ház tetszése közt, hangsúlyozván, hogy a professzorok magyar nemzeti szellemben iparkodjanak művelni a tudományokat; végül az egyetemeken és jogakadémiákon a mostaninál szigorúbb és célszerűbb elméleti államvizsga behozatalát sürgette A jűnius elsei ülésen Vajay István az egyetem »katholikus jellege* érdekében évenként megújítani szokott klerikális felfogást tolmácsolja s Berzeviczyt támadja azért az »irányzatosságáért,*, hogy az »Osztrák-magyar monarchiában* államinak nevezi a budapesti egyetemet.Berzeviczy, majd Csáky gróf országos törvényeinkből és Madarász Deák Ferencz nyilatkozatával bizonyítják a budapesti egyetem állami jellegét. A gimnáziumok tételénél Horváth Gyula az ifjúság tul-reális, eszmék és elvekért lelkesülni nem tudó szellemét hibáztatja; kikel az ellen, hogy most már a tanárokat is különböző rangosztályokba sorozzák; a Ferencz József intézet szerinte valóságos melegágya a cimkorságnak, mert ott már az igazgató is kormányzó címet visel. Ily értelemben nyilatkoztak Thaly és Madarász is. A minister a felszólalókat megnyugtatni igyekezett. A felekezeti középiskolák segélyezése tételénél Endrey Gyula országos tanári nyugdíjintézet létesítését sürgeti, mert azt tartja, hogy az országnak gondoskodnia kell arról, hogy a felekezetek tanárai ne maradjanak gyámol nélkül Gróf Csáky minister kijelenti, hogy az ügy annyira megért, hogy a pénzügyminiszterrel folyamatba tett tárgyalások befejeztével törvényjavaslattal járulhat a ház elé. A népnevelés címénél Bátyi János, majd Okolicsányi László a néptanítók s különösen a felekezeti tanítók sorsának javítása érdekében szólaltak fel; Okolicsányi határozati javasalatot is terjesztett be a tanítók fizetésének felemelése tárgyában, mely szerint a néptanítók fizetésének minimuma 400 frtban állapíttassék meg. A junius 2-iki ülésben Busbach P. tartalmas beszédben hivta fél a kormányt a néptanítók anyagi helyzetének javítására. A népiskola ügyét jó kezekben látja az autonom felekezeteknél, csak segítse őket a kormány, a hol önerejökből nem bírják a kulturáris terheket. Majd érdekesen szólott a nemzeti politika és a népoktatás érintkező pontjairól. Madarász nagy hévvel argumentált Okolicsányi határozati javaslata mellett. Bartók Lajos nagyobb beszédben erősen bírálta a tankönyvek magyartalanságát, a magyar történelem és irodalom nem eléggé nemzeti tanítását, lendületesen és hatásosan beszélt a nemzeti szellem követelményeiről a népoktatásban; egyszersmind felhívta a kormány figyelmét az oláhokra, kiket egyházuk sötétségben hagy, hogy annál sikeresebben felhasználhassa magyarellenes üzelmekre. Horváth Gy. Bartók beszédjéhez csatlakozva különösen az erdélyi nemzetiségi vidékek népoktatásának elhanyagoltságát emelte ki Egyszersmind ő is, valamint az utána felszólalt Horánszky is arra kérte Okolicsányit, hogy vonja vissza a 400 frtos minimumot sürgető javaslatát, nehogy az incidentaliter felvetett nemes ügyet leszavazásnak tegye ki. Gróf Csáky köszönetet mondva a felszólalóknak, kiemeli, hogy minden magyar közoktatási miniszternek legfőbb feladata a nemzeti szellem ápolása s ő mindent el fog követni, hogy a törvény keretében a célt megközelíthesse. Egyetért Okolicsányi törekvésével s ha megteheti, föl fogja emelni a népnevelésre szükséges összeget, s ha a ház a törvényjavaslatot a jövő évi költségvetés előtt letárgyalja, az összegnek fölvétele nem fog nehézségbe ütközni. Erre Okolicsányi visszavonta a maga határozati javaslatát. A junius 3-iki ülésben a tudományos és művészeti intézetek költségvetése tárgyaltatott s az egyes tételeknél Zichy Jenő, Thaly K. és Andrássy T. gróf emeltek szót a tudomány s különösen a művészetek nagyobb istápolása érdekében. Az egyházak segélyénél Irányi Dániel kéri a minisztert, hogy a prot. egyházak csekély államsegélyét emelje magasabbra; köszönettel fogadja, hogy az idei költségvetésben a kálvinisták államsegélye 8, a lutheránusoké 4 ezer frttal emeltetett s ezzel azok 73, ezek 40 ezer frt állami dotációt élveznek, de ez a nagy kulturmissziót teljesítő prot. egyházaknak méltánytalanul és igazságtalanul csekély; Bobula a gör. kath. papság kongruájának rendezését sürgeti; Bolonyi a felső-lövői evang. tanintézetek állami segélyezését, ajánlja a miniszter figyelmébe ; TJgron Gábor pártolván Irányi javaslatát, kikel az ellen, hogy az erdélyi kath. status gimnáziumaiba biztosokat küld a miniszter. Gróf Csáky A. elismeri, hogy a protestáns egyházak segélye még csekély s igy emelni kell, de ez idő szerint nem vállalhat kötelezettséget, hogy mikor és mily mértékben fogja még emeltetni. Ugronnak válaszolva kijelenti, hogy biztosokat a törvény értelmében minden középiskolához küldhet és jövőre is küldeni fog. Ezzel a közoktatásügyi vita a miniszter éljenzésével véget ért. r. t. IRODALOM. ** Nyilatkozat. E lap 25. számában Hornyánszky Viktor könyvkiadó részéről az »Egyházi közigazgatás Kézikönyve« tárgyában ellenem közzétett »Nyilatkozat« személyi vonatkozásai amint nem tartoztak a közönség elé, úgy ennek jó izlése megsértése nélkül nem is szállíthatók a nyilvánosság elé vitt ellennyilatkozattal értékükre le. A reputatióm megrontását célzó invektivák mellőzésével tehát csak az ügy érdemére válaszolván kijelentem, hogy könyvem megjelenésének sajnos késedelméért csak részben vállalhatom a felelősséget el: ép oly mértékben terheli az a kiadót. *) Hogy képes vagyok-e a megjelent 16 füzet nyomán a még hátralevő pár füzetet megírni, azt aligha lesz hivatott a kiadó eldönteni; bízom hozzá, hogy munkám befejezése is úgy sikerül, mint eddig megjelent füzeteim feldolgozása, melyre kedvezőtlen bírálatot csak egyet olvastam, kedvező ismertetést, elismerő birá*) Az olvasó Ítéletére bizzuk annak megítélését, vájjon a befejezetlen munka meg nem írásáért a szerző vagy a kiadó viseli-e a szellemi felelősséget ? Egyébként legyen a szerző kívánsága szerint: műve olvasóközönségével szemben ő vetette föl a bizalmi kérdést; mi egyébre nem tekintve, kívánjuk, hogy bizalmában meg ne csalatkozzék. A kiadó.