Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-09 / 27. szám

A non possumus volt a refrain minden újításra, melyet a tanügyi bizottság contemplált. Theol. fakultás, pbilos. fakultás, tanári fizetések emelése, mindez a >pium desiderium« országába küldetett. Külföldi utat tesz! — Hjah! »Deficiente pecu, deficit omne-nia!* Még szerencse, hogy a meglévőt sikerült megmenteni. Nagy reményei azonban annak sem lehetnek, mert a közalapnál kifelejtették. A systéma, a rendszer megalkotása, a szervezet egyöntetűvé tétele, az sikerült. Sikerült a vallástanárok kérdésének megoldása is! Talán, ha megadja az állam a b. Kaas i.-féle három milliót, meglévén a »nervus rerum gerendarum«, kisüt a nap. Adja Isten, hogy kisüssön, mert különben homály borul iskoláinkra — a fényes államiak mellett! A tanügyi törvényjavaslat tárgyalása három ülést vett igénybe. A javaslat általános részében kimondatik, hogy az iskolák az egyház testének kiegészítő részét képezik (l. §.), hogy az evang. egyháznak az 1790/1. XXVI. t.-c. alapján iskolai autonomiája van (2. §.), hogy a tanügy egyházi hatóságai az egyházközség, egyházmegye, egyházkerület és egyházegyetem(3. §.),melyek közgyűléseik, tanügyi bizottságaik és elnökségeik utján gyakorolják jogaikat (4. §.), a középiskolák és tanítóképzők felügyelői az egvházkerü letek (5. §.) Az iskolák népnevelő, közép- és főiskolák (6. §.),. melyek bármelyikét bármelyik egyházi hatóság felállíthatja (7. §.), egyesült erővel is állíthatók fel (8. §.), sőt polgári és állami hatósággal kötött szerződés alapján is állhatnak fenn evang. iskolák, de a legfelsőbb egyházi hatóság jóváhagyásával (9. §.). Az evang. iskolák tanügyi rendszerét az egyetemes gyűlés állapítja meg (10. §.). A tanerők díjazása a megfelelő fokozatú állami tanerők díjazásával fokozatosan és lehetőleg (b. Prónay indítványa) egyenlővé teendő (11. §.) A tanerők nyugdíjazásáról az egyházegyetem egyetemes nyugdíjintézet felállítása által köteles gondoskodni (Breznyik indítványa). Az egyház minden tanítójától és tanárától az állására képesítő oklevél mellett feddhetetlen erkölcsi életet és hivatali buzgóságot követel (13. §.). A tanerőket a fentartó testületek választják (14. §.). A nem evang. tanintézetekbe járó ev. tanulók vallási oktatásáról első sorban az illetékes egyházközség, egyházmegye illetőleg egyházkerület, de minden esetre az egyházegyetem gondoskodik (15. §.). A jelzett szakaszokból álló általános rész nagyobb vita nélkül és a megnevezett módosításokkal a május 21. és 23-iki ülésben fogadtatott el. A tanügyi törvényjavaslat különös részének A) fejezetében meghatároztatik, hogy a népoktatási intézetek lehetnek: a) kisdedóvók, b) elemi és polgári iskolák, c) felsőbb leányiskolák és d) tanítóképző intézetek (16. §.). Kisdedóvók a gyermekeket 6 éves korukig gondozó, ápoló és vallás-erkölcsi irányban nevelő (b. Podmaniczky Géza) intézetek (17., 18. §.). A népiskolák az evang. szellemű nemzeti műveltségnek veteményes kertjei (19. §.), melyeknek tannyelvét a fentartó testületek határozzák meg (20. §.). A tanítók az orsz. törvény szabta kellékeken kivül buzgó evang. egyháztagok s a lelkészt az egyházépítő tevékenységben támogatni köteles férfiak legyenek (21. §.). A nem evang. tanítóképezdében képesített tanítók, ha oklevelükből ezek hiánya tűnnék ki, kötelesek nz ev. vallásoktatásra, az egyházi énektanításra és orgonálásra való képesítést is megszerezni (22. §.). Felsőbb leányiskolák felállítására első sorban a kerületek vannak hivatva (23. §.). A tanítóképző intézetek a tanítók egyházias nevelésére (24. §.) fentartott (25.) s gyakorló iskolával és benlakással ellátott intézetek (26. §.). A középiskolákról szóló B) fejezet, miután az ily intézetek fogalmát (27. §.) és hivatását (28.) meghatározza, hosszabb vita után b. Prónay és Fabiny T. szövegezésében kimondja, hogy »középiskolai vallástanárok vagy lelkészek, vagy középiskolai vallástanári vizsgálatot tett férfiak sorából választandók s a többi szaktanárokkal teljesen egyenjogúak* (29. §.). A főiskolákról intézkedő G) fejezet 30., 31., 32., 34. és 35. §-ai, melyek egyetemi fakultások színvonalára emelendő s fakultási jelleggel és joggyakorlattal biró főiskolákról szólnak, b. Prónay, Fabiny és Bánó J. indítványára kihagyatnak; b. Prónay különösen a reformátusokkal együttesen állítandó »közös protestáns egyetem* eszméjével argumentált. A 33. §. kimondja, hogy az evang. egyház minden főiskolája egyetemes jellegű. A theologiai főiskolák lelkész-, vallás- és theologiai tanárképző intézetek (36.), melyeknek szervezésére és szabályozására egyedül az egyházegyetem illetékes (37.). A theol. főiskola a mennyiben a szakrendszer szerint teljesen szervezve van: theol. fakultás; a mennyiben ily teljes szervezettel nem bir: theol. intézet (38.). Az egyházi élő nyelvek és az egyházi ének tanítására is tanerők alkalmazandók (39). A theol. főiskolák tanítási alapelve — mi Győry Elek indítványára mondatott ki — az egyház hitelveinek megtartása mellett a tanszabadság (40. §.). A theol. főiskolák tan- és vizsga-rendszerét az egyházegyetem állapítja meg (41. §.). A jogi főiskolák (jogakadémia) §-ánál hosszabb vita után, melyben Perlaky, Fabiny stb. a jogakadémia ellen, Győry, Hörk, Bánó, Nóvák, b. Kaas stb. a jogakadémia mellett nyilatkoztak, Győry E. és g. Szontágh P. módosítványa értelmében kimondatott, hogy az (eperjesi) állam-és jogtudományi főiskola a protestáns szellemnek e téren is kívánatos ápolása érdekében az egyház egyeteme által támogatandó. A bölcsészeti főiskolák §-a (43.) b. Kaas indítványára akként módosíttatott, hogy »evang. egyetemnek, bölcsészeti szaknak vagy tanárképző intézetnek felállításáig az evang. egyház a tanári pályára készülő evang. ifjakat a hazai vagy külföldi egyetemeken ösztöndíjakkal segélyezi*. A tanügyi törvényjavaslatnak közép- és főiskolai része a május 24-iki ülésben fogadtatott el. A nagy gonddal szerkesztett javaslat szerkesztője Sehneller István, a pozsonyi theol. akadémia igazgató tanára. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület tanárainak értekezlete. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület hét kollégiumának tanárai f. évi május 30. s következő napjaira a Székelyföld nevezetes metropolisába : M.-Vásárhelvre gyűltek össze, hogy megtartsák 19-ik rendes értekezletüket. Az első ilyen értekezletet 1863-ban Nagy-Enyeclen tartották s azóta felváltva rendre-rendre mindenik kollégium székhelyén szokott időnként ily értekezlet megtörténni. Maros-Vásárhelyre most harmadízben került sor, lévén az első ilynemű értekezlet itt 1864-ben. Szokásban van mai napság, hogy általában a gyűlésekre a vendégeskedés, a dinom-dánom bélyegét süssék. Igaz lehet ez sok összejövetelnél. De az erdélyrészi tanárok sem a múltban, sem a jelenben ilyen Ítéletre nem szolgáltak reá. Őket mindig a magasabb, az általánosabb köznevelési és közoktatási elveknek közegyházunk szellemében igényelt gyakorlati megvalósítása s iskoláink autonom jogkörének lehetőleg teljes fentartása mellett a modern Ő4*