Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

Szentiványi módosítványát. Az ő nézete az, hogy a képviseleti rendszer, amint eddig, ugy ezután sem fog beválni. Faix Mihály, Tóth Gyula, Szontágh Pál és Szontágh Miksa külön módosítványt adnak be, részint a testületi, részint a képviseleti rendszert ajánlva elfogadásra. Bánó József, a lélekszám szerinti szavazási mód hive, mert az előrehaladást jelent. Kaas Ivor br. e kérdést az egyház létkérdésének tekinti, ő hive a régi rendszernek, még pedig nem azért, mintha elzárkóznék a haladás elől, hanem azért, mert itt egyházi szervezetről van szó, a mely más tekintet alá esik, mint a politikai élet. Azért pártolja Laszkáry módosítványát. Ily értelemben nyilatkozik Laukő Károly Trsztyénszky Ferenez és Thébusz János is, mig Poszvék Sándor sem a merev képviseleti, sem a merev testületi rendszert nem tartja célhoz vezetőnek, hanem mindkettő merevségét simítani akarja. Ő is az egyenlőség hive, de azt nem tartja igazságosnak, hogy kis község akkora jogokat gyakoroljon, mint a nagy község. Ő a képviseleti rendszer felé haladást tartja helyesnek. Prónay Dezső báró szerint az egyház egymástól teljesen független testületek gyülekezéséből áll s ebből az következik, hogy a 200.000 főből álló gyülekezet épen annyit nyom a latban, mint a 10.000 lélekből álló. Szóló csatlakozik ugyan Laszkáry módosítványához, de külön almódosítványt ad be hozzá. Ezután az elnök kijelenti, hogy a zsinat, tekintettel az országos gyászra, ma délután nem tart ülést. A május 12-iki ülésen tovább folyt a vita a testületi elv alkalmazása fölött. A már-már elmérgesedő további vitatkozás kikerülése végett zárt ülésben tettek kísérletet az eltérő vélemények egyeztetésére. Így sem ment a dolog. Az ismét nyilvánossá tett ülésben először szót emelt: Zelmka Pál püspök, hévvel támogatva a javaslatban lefektetett képviseleti elvet, melyet szabadelvűnek, s az egyház érdekében üdvösnek tart. Cáfolja a Laszkáry-féle módosítást, mely midőn a lelkészek számát veszi a képviselet kulcsául, se nem a tiszta testületi, se nem a képviseleti elvnek hódol, pedig ily nagy dolgokban mindig a principiis obsta elvét kellene szem előtt tartani. Felszólaltak még Tatay, Terray, Barcza, Kvaesala, Belohorszky stb. és végül Kund előadó. Végre az elnök szavazásra bocsátja a kérdést, először elvileg arra szavaztatva: testületi vagy képviseleti elv szerint választassanak-e az egyházak képviselői ? A testületi rendszer mellett 65, a képviseleti mellett 30 szavazat nyilatkozott. Azután az elv alkalmazására nézve a többség a Laszkáry módosítását fogadta el s eszerint minden egyházközség annyiszor két képviselőt választhat az egyházmegyére, a hány lelkésze van. A 48. §-t, mely a felsőbb egyházi hivatalnokok választásmódjáról szól, a lélekszám szerinti alap helyett a testületi rendszer elvének megfelelőleg módosították Laszkáry szövegezésében. A 49., 50. és 51. §-ok, melyek a gyülekezetekre vonatkozólag tartalmaznak rendelkezéseket, a zsinat csekélyebb módosításokkal elfogadta. Az egyháztanácsról szóló 52—60. §-okon nem történt érdemleges változtatás, valamint az egyházközség tisztviselőiről intézkedő szakaszokon (61—64.) se. A május 13-iki ülésben a gyülekezeti tisztviselők s közelebbről a lelkészek kötelességeiről szóló 65—67. §-ok felett hosszas vita támadt, melyben a szöveg általános határozmányaival szemben némelyek részletetesen specifikálni kívánták a lelkészi teendőket. Nem kevesebb mint 13módosítvány nyújtatott be e §-hoz"; leghosszabb a Lauesek Jónásé, melyből egy egész káté telnék ki. Végül a Hörk József öt pontban foglalt szövegezését fogadták el, melyben a lelkész főkötelességei általában vannak körülírva. A lelkészek választásáról szóló §-ok (68 —78) nagyon simán és gyorsan intéztettek el; csupán Belágh István azon indítványa keltett hosszasabb vitát, hogy a segédlelkészektől egy évi káplánkodást követelendő, mielőtt rendes lelkészekké választatnának. A zsinat azonban nem mondta ezt ki törvényileg, mert mint Baltik püspök mondá, nincs elég segédlelkész és nincs elég lelkész. A 79.§-nál, mely a lelkészi fizetést egy negyedévig az elhunyt lelkész családja részére biztosítja, Boditzky Kálmán indítványára többek hozzászólalása után kimondatott, hogy félévig élvezhetik az örökösök a javadalmat A többi gyülekezeti tisztviselőről (tanító, jegyző, gondnok stb.) szóló §-ok nagyobb módosítás nélkül fogadtattak el, mellőzve b. Prónay indítványát, hogy a lelkészek tanítói oklevél szerzésére köteleztessenek. r. t. IRODALOM. ** Az Athenaeum Kézi Lexikona. A 15 -ik füzet befejezi a G. és Gy. betűt s megkezdi a H. betűt s anyaga a Gladiolustól—Hajnóczyig terjed. A füzetet két melléklet díszíti, egyik a jeles Érdemjelek 24 szines képét, a másik Francziaország térképét adja. ** Comenius Ámos János, a classicus paedagogus és iskolareformátor. Emlékbeszéd, az ev. ref. Székely-Mikó-collegium által 1892. március 28-án tartott 300-dos évforduló-ünnep alkalmából irta és felolvasta Benlce István ev. ref. főgimnáziumi tanár. Az ünnepelt arcképével Különlenyomat a »Székely Nemzetből«-ből. Sepsi-Szent-György, 1892. — A 37 lapra terjedő, csinos kiállítású füzet szorgalmas szerzője hét pontba foglalva tömören és jellemzetesen ismerteti Comenius viszontagságos életét, sokoldalú működését, irodalmi műveit, reformátori tevékenységét. ** Magyar földrajzi könyvtár. Havas Rezső tanár, a földrajzi irodalom szorgalmas művelője, a magyar vonatkozású földrajzi irodalom bibliográfiáját rendezte sajtó alá. A könyv az 1849-ik évig megjelent hazai és külföldi földrajzi munkákat ismerteti. Szerző e müvét az Akadémia egyik ülésén bemutatta. Előfizetési ára 4 frt, mely összeg Franké Pál budapesti könyvkereskedésébe küldendő. ** Bahil Mátyás. Irta dr. Masznyik Endre pozsonyi tanár, kiadja a > Luther-Társaság«. E hiterősítő olvasmányul készült jóravaló népies munkáról pótlólag még következőket említjük fel. Bahil pap, iró és hitvalló volt egy személyben. Isten egy olyan családból választotta ki céljai egyik eszközeül, amely családban szinte hagyományos volt a lelkipásztorkodás és a mártiromság. Mint iró, a magyar irodalmat nem szolgálta, mert müveit részint tótul, részint németül fogalmazta meg, de mivel azoknak tárgyát a magyar prot. egyház élete s küzdelmes múltja képezte, annyiban irodalmi szereplése sem egészen idegen és nem hiábavaló számunkra. Élete folyása pedig igen alkalmatos anyag arra, hogy megfelelő feldolgozásban szolgálatot tegyen a szunnyadó buzgóság, hithüség, lelki erő és egyháziasság ébresztgetésének. Ismerve Masznyik eleven temperamentumát, előre is gondoltam, hogy ő azt a célt, melyet ez élettörténet egybeállításával maga elé tűzött, sok hévvel, sok lelkesedéssel (sőt — már csak