Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

mondotta: »közvetlenül az Úristen gondviselésére bizva«, szóval, hogy káplániák, segélyek szerveztessenek, biztosíttassanak, pártolólag terjeszti a bizottság a zsinat elé. A theologiák szervezésére vonatkozó elaboratumok az egyetemes gyűlésnek adatnak ki, mint becses anyag. Az elnök, minden le lévén tárgyalva, bezárta az üléseket. H. J. Az ág. evangélikusok zsinatja. Nagy szorgalommal és ügyszeretettel folytatta tárgyalásait a mult hét folyamán is az evang. zsinat. Szőnyegen az egyházalkotmányi törvényjavaslat volt, melynek általános határozatait, továbbá az egyházközség, az egyházközségi közgyűlés, az egyháztanács szervezetéről, azután az egyházközségi tisztviselőkről (felügyelő, lelkész, tanító stb.), majd az egyházmegyéről, ennek közgyűléséről és tisztviselőiről, végül az egyházkerületről szóló fejezeteit beható tanácskozás után elfogadta a zsinat. A tanácskozások aránylag elég simák, a viták és eszmecserék élénkek, néhol hevesek, de soha sem szenvedélyesek. Elvi eltérések a szervezés körül minden sarkalatos kérdésben merültek föl; gyülekezeti elv és egyéni elv, vagy amint nevezték: testületi rendszer és képviseleti rendszer többször álltak egymással szemben. Győztes a gyülekezeti elv, illetőleg a testületi rendszer lőn. Az egyes ülések általános képét következőkben ismertetjük. A május 5-iki ülésen a végleges alakulás történt meg : alelnökök lettek Zelenlca Pál püspök és Fabiny Teofil felügyelő; az összeegyeztető bizottság tagjaivá dr. Schreiner, Trsztyénszky, Rohonyi és Moor Gyula választattak meg. Ez ülésből küldetett válasz dr. Fricke és Pank üdvözlő távirataira, valamint ekkor fogadták és viszonozták meleg rokonszenvvel dr. Buka Tivadarnak a brit és külföldi bibliatársaság nevében hozott üdvözletét. A tanácskozás az alkotmányjavaslat 4. §-ánál folytattatott, mely így szól: »A magyarországi mindkét hitvallású evangélikus egyház között fennálló testvéri viszonynál fogva az evang. egyház — a viszonosság feltétele alatt — saját hívei és az ev. ref. egyház hívei között az egyházi jog tekintetében különbséget nem tesz«. A szakasz hosszas vitát provokált, melyben vagy 15 zsinati tag vett részt s a többség az itt előkészített egyházjogi unió eszméjével rokonszenvezve, Zelenka és Radó indítványára a §-t a reformátusokkal közös bizottság elé utasította, egyező akarattal megállapítandó szövegezés végett. Az 5. §-nál, mely azt fejezi ki, hogy »az ev. egyház a maga közművelődési feladatának sikeres megoldása céljából az országos törvényekben részére biztosított állami javadalmazást igénybe veszi*, érdekes összemérkőzése volt a szigorú autonomistáknak az opportunus autonomistákkal. Amazok b. Prónay D. vezetése alatt perborreskálják az államsegélyt, ezek Zelenkával élükön az állami javadalmazás igénylése mellett nyilatkoztak. Néhány felszólaló az államsegély módozatjának törvénybe iktatását is sürgette. Többséget az államsegélyt pártolók felfogása nyert s ennek alapján Győry E. styláris módosításával a §. elfogadtatott. A május 6-iki ülésben az állami segélyezés elvének elfogadása után a 6. §. változatlanul elfogadtatott. Ebben az van kimondva, hogy az egyház a maga törvényalkotási jogát a zsinaton gyakorolja s minden ügyeit az egyház fokozatos testületei és törvényesen választott tisztviselői intézik. A 7., 8. és 9. §-ok az egyházi önkormányzati hatóságokat állapítják meg, az egyházmegyékbe és kerületekbe való osztásról intézkednek s azt a fontos égyházjogi elvet kodifikálják, hogy az »egyházban minden hatalom az egyes önálló gyülekezektől veszi eredetét«. E szakaszoknál ismét több felszólalás történt. Fabiny és többen a biróságokat is az önkormányzati hatóságok közé kívánják vétetni. Dr. Markó Sándor a javaslat terminológiájának egyöntetűsége végett a felváltva használt»gyülekezet« és »egyházközség« helyett mindenütt az »egyházközség« használatát ajánlja. Br. Stefanovits M. a zsinat heves ellenzése között az egyetemes felügyelői állás megszüntetését indítványozza, mert nem tartja helyesnek, hogy világi ember álljon az egyetemes egyház élén; szerinte itt is a paritas elve érvényesítendő s vagy legyen az egyetemes felügyelő mellett generális püspök is, vagy az egyetemes felügyelőség is szüntettessék meg. Sehneller István az önkormányzati »testületek« helyett »hatóságok« betételét javasolja. A zsinat — miután b. Kaas Ivor a Stefanovits indítványa ellen nyilatkozott — többek hozzászólása után mindhárom szakaszt elfogadja a Markó és Sehneller módosításaival. A 10. §. az egyházi törvényhozásban és kormányzatban a paritas elvét kodifikálja ily kifejezéssel: »a papi és világi elem közös befolyása*. Zelenka indítványozza, hogy a határozatlan »közös befolyás« helyett »egyenjogú befolyás* tétessék, mert a paritas épen az egyenlő mértékű befolyást fejezi ki. B. Prónay, Baltik, Zsilinszky, b. Podmaniczky és Győry felszólalása után a Zelenka módosítványa elfogadtatott. A 11. §. kimondja, hogy az egyház kormányzatába csak azon tagok folyhatnak be, kik az egyház terheit viselik. Fabiny T. e megszorítás ellen szólva, azt kéri kimondatni, hogy az egyház kormányzatába befolyni minden egyháztagnak joga van, de utána tétessék az is, hogy »az egyház terheit minden önálló egyháztag aránylagosat viselni köteles«. A május 7-iki ülésben a 11. szakasz folytatólagos tárgyalásánál Szontágh Pál nem tartja helyesnek, hogy a kormányzati jogok föltétele a teherviselés legyen; Zsilinszky Mihály meg épen ezt az elvet tartja e tekintetben irányadónak s ezért a szakasz fentartása mellett nyilatkozik. Terray, Gyurátz, Laucsek, Perlaky, Chotvás s több mások felszólalása után a szakasz a Fabiny módosításával fogadtatott el. 12., 13. és 14. szakaszok, melyek a hatóságok alárendeltségéről, a felsőbbek felügyeleti jogáról és a hatóságok szabályrendelet-alkotó jogáról intézkedik, vita nélkül elfogadtattak. A 15. §. Győry E. és Badó K. felszólalása után kihagyatott. A 16. §., mely az egyházi tisztviselők anyagi felelősségéről szól, Fabiny Ferencz styláris módosításával fogadtatott el ekként: Minden egyházi tisztviselő . . . hivatali minőségében elkövetett cselekvésének vagy mulasztásának következményeiért felelős és a szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kárt megtéríteni tartozik. A 17. §.. mely az egyháztagok kérvényezési jogát, a 18—20. §-ok, melyek a közgyűlések nyilvánosságát, tárgyalásaik menetét és határozataik módosítását vagy megszüntetését szabályozzák, Győry Elek styláris módosításával fogadtattak el. A 21. és 22-ik szakaszok a közgyűlési elnökök felelősségéről és veto-jogáról intézkednek. Győry Elek szabatosító módosításával fogadtattak el, b. Kaas törlési indítványával szemben. E szakaszok szerint az elnökségnek jogává és kötelességévé tétetik, hogy oly esetekben, mikor a közgyűlés törvényes hatáskörén túlterjeszkedő határozatot hoz, a tárgyalást felfüggeszthesse.