Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

BELFÖLD. Püspöki látogatás a solti egyházmegyében. Ápril 23-án szép derült, de hűvös reggelre virradtunk. 8 óra után indult a menet, elől főszolgabiró Halász Sándor ur fogata után Végh Béla tassi földbirtokos ur négyes fogatán püspök ur Baksay Sándor esperes úrral s még három más fogat a kisérettel s podgyászszal. Duna-Vecsén a reggeli istentiszteletre hívó harangozás alatt áthaladva, csakhamar látható lett az Apostagi határon reánk várók nagy csapata. Oda érve Jancsics jegyző ur üdvözölte püspök urat, jelezve, hogy községük mind a négy felekezete egyformán örül, hogy a református egyház főpásztorát körükben üdvözölhetik. A szívélyes válasz után megindult a 22 hintóból s kocsiból álló menet, melyet 15 lovas ifjú vezetett, s a község összes harangjainak zúgása mellett vonult be a menet — az ünnepi ruhákba öltözött, csapatokra oszolt nép tömött sorainak lelkes éljenzései között — a paplak elé. Az udvaron Szabó Lajos lelkésztársunk üdvözölte püspök urat rövid, szívélyes szavakban, kifejezvén, hogy hajdanában, mint a régi könyvekben olvassuk — a várva-várt kedves vendégnek földet és vizet adtak üdvözletül; — ők is felajánlják lakhelyüket, s örömkönyek között mondják a szíves fogadás őszinte szavait: Isten hozta! A szives válasz után a lelkészlakba vonult püspök ur s megszólaltak a templomba hívó harangok. A kis templom zsűfolásig megtelt, a község minden felekezetéhez tartozó tagokkal. A 130-ik dicséret 1-ső és 2-ik verseinek eléneklése után az Ür asztalához lépett püspök ur, s a következő beszédet tartotta: »Kegyelem nektek és békesség, Istentől a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól« Amen. »Mint minden jószivü embernek, s szabad magamat ezek közé számítanom, nekem is előszeretetem van a kicsinyek, a gyermekek iránt. Krisztustól, a gyermekek igaz barátjától tanultuk ezt is, mint minden jót, ami bennünk van. Püspöki látogatásaim sorrendjén is különös vonzódással közeledem a kis egyházakhoz csak azért is, mert kicsinyek, gyengék, szegények és nagyobb szükségük van az atyai segítségre és jó tanácsra? Különben az egyháznak, mint erkölcsi testületnek, nem a nagy számban, az anyagi erőben és gazdagságban, hanem a jó erkölcsökben és vallásosságban van valódi ereje, s ezt kicsinyek és nagyok egyaránt megszerezhetik maguknak. Erre int Jézus is, mikor a kicsinyekhez, mint ártatlanokhoz hasonlóvá lennünk parancsolja: »Valaki nem lesz hasonlóvá a kicsinyekhez, nem mehet be a mennyek országába«. A kicsinyek iránti vonzalommal és szeretettel jöttem hozzátok is kedves atyámfiai! S oh mennyire örvendenék, ha titeket mindenben a Jézus kisdedeihez hasonlóknak találhatnálak, oly ártatlanoknak, oly boldogoknak, oly szelíden örvendezőknek. Fájdalom, hogy ettől távol vagytok ; egészséges, életerős, bár kicsiny gyülekezet helyett lassan senyvedő, pusztuló, vesző gyülekezetet találok itt. Lélekszámban epochalis fordítási munkájának jutalmául, akadémiai 1. tagságra is méltattatott: csekélységem volt kénytelen kísérletet tenni, azon szégyent és veszedelmet elhárítandó, mely a fordítás gyarlóságainak fel nem derítése esetén tudományos reputátiónkat és ifjúságunkat fenyegeti vala. Nem hallgathatom el, hogy e kísérlet nem első', de egyik napi lapunk, melyben harmadfél hóval ezelőtt bírálatomat beküldtem volt, azzal tagadta meg közlését, hogy a benne foglalt éles elitélés a szerkesztőség meggyőződésével ellenkezik. Szolgáljon ez magyarázatául annak, hogy e cikk csak most és a fentebbiek, hogy újra helyet kér a közönséget minden közérdekű dologban tájékoztatni hivatott Lap hasábjain. V. tíz év alatt majd egy tizedrészszel megfogyva, anyagi erőben is alább szállva, egyrészt az egyháztól elidegenedve, vagy legalább a buzgóságban meglankadva, némelyeket a körüljáró csábítók által még hitökben is megingatva — sokakat, félig vándorlóban, kenyérkereset vagy szükség által hajtva — ime ily állapotban találom egyházatokat. Szomorú, s még rosszabbal fenyegető állapotok; mindazáltal nem esem, ne is essetek kétségbe felettök. Megfogyva bár, fenyegetve bár, van még egyházatokban elég biztató jelenség, s egészséges elem, mely fölemelheti s ismét megerősítheti a meglandkadt erőket. A gyülekezet nagyobb része megőrizte még őseitől örökölt buzgóságát, mely az utóbbi időkben is világos tettekben nyilatkozva, midőn egyházi épületeiket nagy költséggel helyre állítottátok, az építkezésekből származott terhes adósságaitok letörlesztettétek, s a rendes egyházi terheket, a melyek a fogyatkozó lélekszám mellett egyre súlyosabbak, legalább a törzsökös lakosok híven s ellenmondás nélkül hordozzák. Erkölcsi és vallásos élteteknek is dicséretes oldala, hogy hitetekben a csábítások és rossz példák mellett is, szilárdul megállotok, józanok, munkások, takarékosok vagytok. Fájdalom, vannak közöttetek is, kikre e dicséreteket el nem mondhatjuk. De a tiszta buza sincs konkoly nélkül. Ámde a többség jó példája azokra sem maradhat hatás nélkül, akik netalán megtántorodtak. Azért ne lankadjatok meg a gyengébbek intéseiben, s ami az intésnek leghathatósabb neme, a jó példaadásban; és küzdelmeitek közt ne veszítsétek el Istenben való bizodalmatokat, s forgassátok magatok előtt mindig az evangéliomot, a vigasztalás és erő e kiapadhatatlan forrását, és akadjon meg szemetek az apostol intésein (Róm. XII: 11, 12).« E beszédet buzgó, lelkesítő imádság zárta be. Istentisztelet végeztével az iskolát látogatta meg püspök ur, s innen a paplakba térve fogadta a községi elöljáróság üdvözlő küldöttségét, melynek nevében Kőry Károly főjegyző üdvözölte a püspököt, majd jött a róm. kath. egyház tisztelgő küldöttsége, élükön a lelkészszel, ki az üdvözlő beszédet tartotta, majd az ág. hitv. ev. testvéregyház t. Szirotka Gusztáv lelkész által vezetve, végül az izraelita küldöttség, kiknek vezetője s szónoka a kellemes megjelenésű dr. Hetényi Mór volt. Püspök ur a küldöttség minden szónokának üdvözlő szavaira szívélyesen, jól eső örömmel válaszolt. A gazdag s pohárköszöntőkkel fűszerezett ebéd után pedig d. u. 4 óra tájban megindult püspök ur és kísérete Solt felé. Szép, derült idő kedvezett utunkon s a több mint husz fogatból álló kiséret hosszú sorban nyúlt el s vígan robogott a kavicsos országúton. A határon százakra menő néptömeg várta az érkezést, s a városi főjegyző, Urváry Sándor üdvözölte lelkes szavakkal püspök urat ki válaszában kiemelte, hogy mily lelki örömmel jár egyházlátogatási kőrútjában, feledve a test fáradalmait a lélek magasabb örömei mellett. Szívesen megy Soltra, hova régi kedves emlékek kötik. Tovább haladva, a várostól pár kilométer távolságra Solt hölgyei vártak püspök úrra, kik gyönyörű rózsacsokrokkal tisztelték meg, szívesen üdvözlő szavak kíséretében. Az ismét feltámadt szél sietteté a menet indulását s a több mint 50 fogatra szaporodott menet lelkes éljenzések között vonult be a városba, melynek utcáin keresztül vont »Isten hozott« feliratú nemzeti lobogók élénkíték a város ünnepi szint öltött utcáit. Az iskoláktól a paplakig mintegy 6—700 iskolás gyermek képezett sorfalat s ezek között vonult a paplak elé püspök ur és kísérete, melynek kapujában Búzás Ferencz lelkésztársunk