Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

e szavakkal üdvözölte püspök urat: Főtiszteletü és méltóságos püspök ur! Midőn amaz apostoli felhivásnak engedve: »Viseljetek gondot a nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tesz« főtiszteletüséged püspöki szent hivatása szerént pásztori gondját Istennek e helyen települt népére is kiterjesztve oly célból, hogy meglássa és számon vegye tőlünk, miként feleltünk meg mi is részünkről az apostoli intés ama másik részének:»Viseljetek gondot magatokról*, e mi gyülekezetünket becses látogatásával megörvendeztetni kegyeskedett; mint szerető gyermekek óhajtva várt s hosszas távollét után kedves övéi körébe visszatért édes atyjukat, oly repeső szivvel, oly édes örömmel fogadjuk méltóságodat mi, a solti reformált egyház és hivei és elöljárói, mint főtiszteletü püspök urnák főpásztori felvigyázása alatt álló. s őszinte szeretettel és mély tisztelettel viseltető gyermekei. A szerető gyermekei közé visszaérkezett édes atyát köszöntjük mi főtiszteletü püspökurban, a szivből fakadó gyermeki meleg szeretet hangján; mert 30 év multán is édes emlékezetében tartja e gyülekezet azon kedves és szivélyes összeköttetést, melyet Főtiszteletüségednek gyülekezetünk iránt sokszor éreztetett jóindulata és atyai szeretete hozott létre akkor, midőn egykor a mi egyházunk és Méltóságodnak bölcs és szeretetteljes esperesi kormánya alatt állván, a közellét s a gyakoribb érintkezés az atyai és gyermeki édes viszonyt Méltóságod és egyházunk közt megszilárdította és felejthetetlenné tette. S ha — mint jól esik hinnünk — igénytelen gyülekezetünk emlékének is jutott egy parányi hely Főtiszteletü püspök urunknak atyai szerető szivében: engedje meg Méltóságod, hogy a viszontlátás ez örömteljes pillanatában, mint rég nem látott, s várva várt kedves ismerősünket, mint szerető gyermekei közé hosszas távollét után visszaérkezett édes atyát, gyermeki igaz örömünk, mély tiszteletünk és szives szeretetünk e meleg szavaival üdvözöljük: Isten hozta Méltóságodat szerető körünkbe! Püspök ur e szives fogadásra hasonló szives válaszszal felelt, s bevonulva a lelkészlakba, azonnal intézkedés tétetett az iskolák meglátogatására, mely a solti egyház összes iskoláiban még aznap meg is történt s csakis az alkonyat vetett annak végett. Este a lelkészlakon szűkebb körű családias vendégség volt püspök ur és kísérete részére, melynek végeztével fáklyás zenével lepték meg a soltiak püspök urat, kit a közönség nevében Nagy Lajos okleveles tanító és segédlelkész üdvözölt szép beszéddel. A válasz után felriadt az ezernyi nép ajkain a lelkesült éljen kiáltása, rázendült a Hunyadi-induló, s visszatértek a fáklyások a templom melletti laguna partjára, hol fáklyáikat halomba rakva, a zene hangjai mellett várták azok végeihamvadását s az elhaló riadalom után reáborult a csendes nyugalmat adó éj a városra s lelkes vigalmakban fáradt lakóira. Másnap 24-én reggel 8 órakor presbyteri gyűlést tartott püspök ur, melynek végeztével megkondultak a templomba hívó harangok, s a nagy templom minden zúgást betölté a hívek áhítatos serege. Az ének elhangzása után Búzás Ferencz helybeli lelkész lépett a szószékre, s buzgó lélek sugalta szép alkalmi imát mondott, melynek végeztével püspök az urasztalához menve a következő beszédét tartotta meg: Kegyelem nektek! stb. Örömmel állok meg szép s előttem örökre kedves solti egyházmegyénk ez egyik legnépesebb s legerősebb egyháza körében, melytől egyházmegyénk s e polgári megyerész is nevét vette, mindhárman pedig a honalapító dicső Árpád fiától, hazánk második fejedelmétől, ezer éves eredetök tanuságául. Örömmel, nemcsak mert az őskor egészséges és üdítő szellője lengi itt körül halántékaimat, hanem, mert lelkileg is üdítő látni e testileg, lelkileg erős, egészséges fajt, itt a hatalmas Duna árjai mentén, melyek majd rombolva, majd termékenyítve áztatják partjait, egyaránt méltóságosak csendes hömpölygésökben s viharos háborgásukban, mint a nép, mely messze keletről jöve, ezer év előtt itt hazát foglala. Örömmel állok itt, s örömmel üdvözöllek titeket atyámfiai, mert egyikét látom bennetek fajunk s református népünk ama ritka telepének, melyeket nem rongálhatott meg a századok vérzivatarja, melyek sem számban, sem erőben nem fogyva, sőt egyre gyarapodva, csöndes munkássággal, de szilárd lélekkel viselik az élet küzdelmeit, s a haladó kor egyre fokozódó igényeinek bátor lélekkel igyekeznek s erős akarattal tudnak is megfelelni. Mert ha csak abba a korba megyünk is vissza, mióta Solt népe a megtisztított evangéliom hivévé lett, a XVIII. század első felében, mert már 1634-ben tudunk róla, mint ref. egyházról, s azóta itt működött prédikátorai és lelkipásztorai szakadatlan sorát névszerint ismerjük, azóta folytonos gyarapodásban van, s országos csapásokat leszámítva folytonos jólétnek örvend, közelebb 1819. óta is, mikor dicső emlékű harmadik hivatali elődöm a nagyszerű Báthory Gábor itt püspöki látogatását tartotta, az egyház akkori állapotát felvette, mily növekedést, mekkora gyarapodást, mennyi előhaladást jegyezhetek föl én, szerencsés utód, ki »nem vagyok méltó az ő saruszíját megoldani«. (Luk. III. 11.) Akkor 3000 körül volt a solti egyház lélekszáma, 1842-ben 4000 ; az 1881-ik népszámlálás óta és évenként egyremásra 50-nel szaporodik, a születések és halálozások különbsége szerént a gyülekezet, mely ma már 5280 lelket számlál. S ha Isten a családokat gyermekekkel áldja, a szülők viszont azok testi és lelki gondozással igyekeznek hálájukat tanúsítani. 1819-ben csak három osztályú iskolát talált itt a püspöki látogatás; még abban az évben felállíttatott a negyedik; 1866-ban ismét kettő, 1881-ben ismét kettő a mellett a kántori állás a rendes tanítóságtól elválasztva énektanítósággá tétetett, s igy a tanítói állomások száma 72 év alatt megháromszorozódott, hasonló növekedést nyervén természetesen a tantermek száma is. Örömmel hallom, hogy az iskolák nemcsak külső, hanem belsőkép is gyarapodtak s a tanév teljes 9 hónapig tart a gyermekek szorgalmas iskolalátogatásával. Hasonló gyarapodást mutatnak az egyház anyagi ügyei különben is. Jövedelmei fokoztattak, s ereje növekedett. Építkezés is, különösen temploma, díszben, fölszerelésben gazdagodott, s az egyház saját ereje és a hívek buzgósága egyaránt hozzájárult az uj alkotások létesítéséhez. Mindezek örvendetesen bizonyítják az egyház életrevalóságát, s a hi^ek nem lankadó igyekezetét, melyeknek alapja a vallásos és erkölcsi élet A templom szorgalmas látogatása, az urvacsorával való élés buzgósága, sűrűsége, megannyi külső, de elég biztos következtetést nyújtó jelei a vallásos érzésnek. Még inkább az erkölcsi és a magán élet tisztasága, mely a gyülekezetet — általában és egészben — dicséretesen jellemzi. Engedjétek meg, hogy még egy vonást, mely engem különösen örvendeztet, fölemlítsek: az egyházi szolgák iránti tiszteletet és jó indulatot; mert amely nép mintegy gyermeki tisztelettel és ragaszkodó bizalommal környezi tanítóit és lelkipásztorait, mint atyjokat a jó gyermekek, abban a vallásos érzet is nyilvánvaló. Szép példája ennek, hogy köztetek atyámfiai, 62 év óta ugyanazon egy tisztes ároni család tagjai hirdetik közszeretet és tisztelettől környezve az Úr beszédét. Jól emlékezem még, mostani lelkipásztorotok édes atyjának szelid nyájas arcára,