Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-19 / 24. szám

pedig szintén nem kis számmal vannak, ahol a legprimitívebb nyelvi és bölcsészeti ismereteknek is teljes hiánya magyarázhatja csak meg az elkövetett botlásokat: saját szemeinknek is alig akarunk hinni, annyira képtelenségnek tetszik, hogy Kant főművének egy ilyen fordítása állítólag szakemberek kezéből kerülhetett ki. Hogy a szives olvasónak némi fogalma legyen azon fogyatkozásokról, melyekben e jeles fordítás oly igen bővölködik, álljon itt néhány találomra választott példánymondat a kilátásba helyezett magyarosságnak, hűségnek, no meg a fordítók kiváló filozofiai érzékének és ismereteinek illusztrálására. Eredeti szöveg. Als Galilei seine Kugeln die schiefe Fláche mit einer von ihm selbst gewáhlten Schwere herabrollen, oder Toricetli die Luft ein Gewicht, was er sich zum voraus dem einer ihm bekannten Wassersáule gleich gedacht hatte, tragen liess, oder in nocb spaterer Zeit Stalil Metalle in Kaik, und diesen wiederum in Metall venvandelte, indem er ihnen etwas entzog, und wiedergab; so ging allén Naturforschern ein Licht auf. Méltán kérdheti az ezen mondat olvasásakor bizonyára borzongást érző olvasó, hogy ugyan miként emlegethetnek gondosságot és magyarosságot azok, akiknek tollából ezen torzszülött kikerülhetett ? De ez még hagyján! Az imént idézett mondat értelme az eredetinek úgy ahogy megfelel. Hanem mit szóljunk a következő mondathoz, mely dacára az eredeti világosságának és egyszerűségének, szinte megfoghatlan ferdítést tartalmaz. 240. 1. Ich denlce, ist alsó der alleinige >Én gondolkodom* tehát egyet-Text der rationalen Psychologie, len szövege a racionalis pszikhoaus welchem sie ihre ganze Weis- logiának, amelyben egész bölheit auswickeln soll. cseségét kell kifejtenie. Tehát a korszakalkotó filosofus mélyelmű gondolatait a magyar tudománykedvelő közönség számára hozzáférhetővé tenni akaró fordítók még csak azt sem tudják, hogy a »Text« nem csupán »szöveg«-et jelent s hogy az »aus welchem* sohasem fordítható »amelyben*-nel. Vájjon hol van itt — hogy egyebekről ne is szóljak — a hűség az eredeti szöveghez, hol Kant idézett mondatának kéznél fekvő értelméhez? És hogy ez nem csupán véletlen elnézés, ami külömben is a fordítók által emlegetett »gond« mellett fel sem tehető, hanem Kant legvilágosabb gondolatai meg nem értésének következménye, arról a következő példa minden kétséget kizárólag meggyőz bennünket. 288. 1. Wenn man aber einmal den Be- Da ha egyszer a bizonyítást weis kosmologisch anfángt, indem kozmologikusan kezdik, azzal, man die Reihe von Erscheinungen hogy a jelenségek sorát és a benund den Regressus in derselben nök való regresszust empirikus nach empirischen Gesetzen der törvények szerint alapul vetik Causalitát zum Grundé legt: etc. az okságnak. (sic ! !!) A ki már Kantról és Isten lételének kozmologiai bizonyításáról valaha a legkisebbet is hallott, a legparányibb gond és nyelvi ismeret mellett nem fogja a : »den Regressus in derselben nach empirischen Gesetzen der Causalitát« egybetartozó szófüzésből a »der Causalitát*-et kiszakítani és a »zum Grundé* hoz csatolva annak értelmét teljesen tönkretenni. Valóban érthetetlen, hogy azok, akik a fent megjelölt egyszerű mondatokat megérteni s híven visszaadni képesek nem voltak, az egész mű lefordításának fontos és nehéz feladatára megbocsáthatlan könnyelműséggel vállalkoztak; nem gondolva arra, miszerint a legelnézőbb közönség béketűrése sem terjedhet odáig, hogy ily üzletszerű, s a szellemi érdeket a legnagyobb mértékben fenyegető kísérletet vissza ne utasítson. Pedig ezt annyival inkább tehetjük és kell is tennünk, mert amint a »Bevezetésből« értesülünk, a Filozofiai Irók Tárának kötetei meglehetősen el vannak terjedve, sőt egyiknek uj kiadása vált szükségessé, holott a jelen kötet egyetlen példányának sem lett volna szabad a nyomda helyiségét elhagyni! Ezek után azt hiszem, teljesen felesleges a fordításhoz csatolt függelékre megjegyzéseket tennem. Azt igen szívesen elengedtük volna Alexandernek, csak a főmunkát végezték volna híven és lelkiismeretesen. Mert maga is be fogja látni, hogy csak 10 lapnyi hű és magyaros fordítással érdemesebb szolgálatot teljesített volna, mint ilyen botránkoztató fordítás mellett a 100 lapnyi »magyarázó és felvilágosító* fejtegetésekkel. Most már befejezem a nagyon balul végződött fordítási kísérletre vonatkozó megjegyzéseimet, azon kijelentéssel, hogy ha az egészben annyi jó volna található, amennyi a helytelent csak egy szemetnyivel is meghaladná, én lennék az utolsó, aki szavamat kárhoztatólag emelném fél. Mert sajnosan tudom és érzem, hogy nekünk a tudomány legutolsó munkását is nagyon meg kell becsülnünk s a legcsekélyebb szolgálatot is köszönettel fogadnunk. De amidőn e kiváló jelentőségű mű fordítását annyira magyartalannak találtam, hogy a magyar nyelv érdeke szempontjából, s annyira nem hűnek és használhatónak, hogy a tanulmányozó közönség s különösen a jövő nemzedék szempontjából elterjedését csak károsnak Ítélhettem: úgy nemzetem, mint a tudomány iránt tartozó kötelességem megsértése nélkül hallgatnom nem lehetett.*) Veritas. *) Ennek a cikknek célja eredetileg csupán az érdeklődő közönség felvilágosítása volt. Ma, megírása után négy hónappal, egy jellemző adattal is járulhat egészségtelen tudományos viszonyaink ismeretéhez. A helyett ugyanis, hogy ezen a minden kritikán alól álló fordítás az illetékes helyekről (Egyetem, Akadémia, Főiskolák) méltó elitélésben részesült volna: az »Athenaeum«, áz Akadémia bölcsészeti folyóirata, a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg fordítóknak a hazai tudományosság irányában teljesített szolgálatairól! »Fordítók derekasan megoldották ezt a nehéz feladatot. Nem bántották a formát, mely elavult ugyan, a tartalomnak sok helyütt meg nem felel, de historiailag összeforrott vele; inkább arra törekedtek, hogy a szöveg szószerinti hű fordításával még Kant mondatszerkezeteire is fényt derítsenek. Ily módon természetesen nem lehetett kikerülni, hogy a fordítás itt-ott főleg a nehezebb helyeken darabos, nehézkes ne legyen. De elérték azt a célt, hogy A tiszta ész kritikája forma és tartalom tekintetében egyaránt az eredetinek teljesen megfelelő hü fordításban került a magyar tudományos irodalom termékei közé* — olvassuk a fordítók » Bevezetése* hű visszhangjaként! Az —r. jegyű ismertető ez által nemcsak arra nézve szolgáltatott kétségtelen bizonyságot, hogy Kant főművének vagy eredetijét vagy fordítását (vagy talán sem egyiket, sem másikat) nem olvasta, hanem arra nézve is, hogy nálunk a tudomány és igazság érdekének háttérbe kell vonulni akkor, amikor egyes kedvenc alakok dédelgetéséről és előtérbe tolásáról van szó ! Mert azt még tudtam volna érteni, hogy az Athenaeum egyszerűen hallgatással mellőzi a botránkoztatóan rossz fordítási kísérletet, hiszen az ugyanazon számban értekező Alaxandert csak nem lehetett néhány lappal hátrább pelengérre állítani, de hogy a megérdemlett megrovás helyett — a legkisebb kifogás nélkül — dicsérettel emeli ki a fordítás előnyeit, ezt már sem érteni, sem eléggé csodálni nem vagyok képes. Ha magok a hivatott szakközlönyök így szolgálják a tudományt és igazságot: ugyan hol keressünk orvoslást a tudományos élet mindinkább aggasztóvá váló kórtüneteivel szemben ? Mivel már az Athenaeum elismerő bírálása után alig valószínű, hogy mostanában valaki felemelje szavát az elárvult tudomány ügyében, annyival kevésbé, mert Alexander, bizonyára emez Fordítás. 7. 1. Midőn Galilei maga választotta nehézséggel guruitatta le golyóit a ferde síkon, vagy Toricelli a levegővel oly súlyt hordatott, melyet eleve egy előtte ismeretes vízoszlopéval egyenlőnek gondolt vagy pedig még később Stahl. valamitől megfosztván őket s azt visszaadván nekik, fémeket mészszé, ezt meg ismét fémmé változtatta, a természetvizsgálóknak világosság szállt elméjökbe.