Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-05-19 / 24. szám
mátusságra, közvetve a hazára árasztja is ki, de amely mégis az ő büszkesége, amelynek szellemi súlya az ő nyeresége, sőt anyagi haszna is őreá térül vissza mindenek fölött és amely jövendő felvirágzásának is legfőbb eszköze leend. Ha a föntebbiek kiegészítéséül megemlítjük, hogy határozott rendeltetése mellett is, anélkül hogy a szegény egyházak és tisztviselőik gyámolát. elragadnók, lehetne a közalapból is az egyetemes célra egy mérsékelt részt elszakítanunk; hareménylhetjük, hogy a Bazilika sorsjegyei majdan elkelvén, az ösmert állami sorsjegy jótékonyságának országa ránk is eljön; ha fölszerelésekre — mert egyebet busás áron nyújt — az állam segélyére is számíthatunk: talán még sem merő üres ábránd, ha erős az a bizalmunk, hogy az a magyar ref. egyház, amely nemzeti közművelődésünknek jó és balsorsa napjaiban egyiránt immár negyedik százada iskolái által első rendű zászlóvivője volt és talán ma sem utolsó harcosa, felövedzi derekát és a magyar reform, egyetem megalapításával a tanügyért hozott eddigi önzetlen áldozataira fölteszi a méltó koronát. Leplezetlenül szólva, más szemmel nézte zsinatunk a kolozsvári tudományegyetemmel kapcsolatban létesítendő theologiai fakultás kérdését. A zsinati határozat készséggel elösmeri ugyan, hogy egy egyetemi színvonalon álló theologiai fakultás egyetemes egyházunknak szintén első rendű szükségei közé tartozik és annak létesítésére már most óhaj tj a az első lépéseket megtenni: de bizonyos, hogy ez már — igaz, váratlan, meglepetés volt a dolog — nem találkozott azzal az általános megnyugvással és rokonszenvvel, mint a debreczeni bölcsészeti fakultás. Szükséges volta ellen nem is maradtak el a határozott megjegyzések, de a határozat végre is meghozatott. Ugyan melyik igaz magyar református ember szive nem dobbanna egyet, ha arról van szó, hogy mostani theologiai tanintézeteink mellett legyen egy egyetemi színvonalon álló fakultásunk is? De az érzelemtől messze út a valóság. Önként fölmerül: honnan vegyük rá a pénzt, hisz a meglevő összeg alapvetésre is csekély? Ha már a debreczeni bölcsészeti fakultásra sem lehet hitsorsosainkat egyenesen megadóztatnunk: annál kevésbbé a kolozsvárira. Ma is van öt theologiai tanfolyamunk; valamennyire ráférne a tovább fejlesztés: bennök össze-vissza 200—250 papnövendékünk : alig volna igazolható, hogy egy hatodik kedveért ernyeszszük meg gyönge erőnket, amely, kérdés, lenne-e különb a meglevőknél ? Kovács Albert inkább a meglevő szám csökkentését látná helyén valónak, nem a szaporítását. Ámde theologiai tanintézeteink számbeli apasztásáról ez idő szerint szó sem lehet. Az egyházkerületek valamennyien féltékenyek theologiai tanintézeteikre. Nem csoda, saját kebelükön, mintegy vérökkel táplálván, természetes hozzájok a SZÍVÓS ragaszkodás. Különben is valamennyihez a történeti fényes múlton, nagy emberek emlékén kívül bizonyos sajátos szellemi irány, valami egyéni bélyeg fűződik, amely, midőn a történeti tradíción alapszik, egyszersmind az illető egyházkerület szellemének, irányának kinyomata. De mindez csak oldalvást érinti tárgyunkat, kezünk alatt a kolozsvári theologiai fakultás fekszik. Mivel előttem tisztán áll, hogy szegénységünk és annyi szükségünk mellett — legalább ez idő szerint — két méltóan fölszerelt fakultást meg nem bírunk; gyöngeségben sinlődőket alkotnunk pedig egyenes magunk ellen való vétség volna; mivel világos, hogy ha Debreczenben a teljes bölcsészeti szakot sikerült becsülettel megteremtenünk: már azzal ugyanott a theologiait is fő részében megoldottuk; mivel — tegyük fel — hogyha a kolozsvári theologiát szintén kellően létesítettük, az napon a nagyenyedi önmagától összeomlik: előttem azért ugy látszik, hogy a kolozsvári fakultás kérdése csak a nagyenyeclivel kapcsolatban lévén gyökeresen és üdvösen megoldható; Erdélynek előbb e függő kérdését kell bölcsen megoldania s e boldogabb időig a kolozsvári fakultás felállítását pihentetnie. Ezekben összegeztem, bár még nem egy elhallgatott részlet tolult tollam alá, eme felekezetünk életére oly messzekiható ügyre vonatkozó szerény nézeteimet. Futó Mihály. ISKOLAÜGY. Egy kis tanügyi statisztika, ii. A középiskolai tanulókról. A középiskolákba beiratkozott 45261 tanuló, vizsgálatot tett .... 4211.6 » = 93.0 5 % ez utóbbiak közöl ref. . 5904 » = 14.2 % és pedig: gimnáziumot végzett . . 34802 tanuló, ezek közül református . 5457 » = 15.7 °/0 reáliskolát végzett ... 7314 » ezek közül református . 447 » — 6.t °/o Minthogy az ország lakosságának száma a legújabb népszámlálás szerint 15.133,793 s ezek közül reform, vallású 2.209,395 = 14.6 0 /0 : látni való, hogy a gimnáziumba járó reform, tanulók arányszáma jobb ugyan valamivel az általános °/0 -nál, de mivel a reáliskolai növendékeké igen rossz, végeredményben mégis csak kevesebb református ifjú tanul a középiskoláhan, mint a mennyinek az átlaghoz képest tanulni kellene. Az ország 100 ezer lakosa
